155778. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cikloalkanonok és azok alkil-származékainak előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. VI. 12. (DA—237) Közzététel napja: 1968. X. 22. Megjelent: 1969. IX. 30. 155778 \ * .. -u ^.'»ísií-ta Szabadalmi osztály: 12 o 25; 12 o 5—10 Nemzetközi osztály: C 07 c. Decimái osztályozás: Daróczy Iván oki. vegyész, Gressay József oki. vegyészmérnök, Dr. Palágyi Tivadar oki. vegyészmérnök, Zilahy Ferenc oki. vegyészmérnök, Budapest Ejárás cikloalkanonok és azok alkil-származékainak előállítására A találmány tárgya eljárás cikloalkanonok és azok alkil-származékainak előállítására. A 7—;9 szénatomszámú cikloalkanonok elő­állítására elvileg két út lehetséges: nyílt szén­láncú vegyületekből gyűrűzárással, vagy ali­ciklusos vegyületekből gyűrűbővítéssel. Az ismert gyűrűzárásos eljárások hátránya, hogy a kiindulási anyagok csak nehezen meg­valósítható és költséges eljárással állíthatók elő, és a kitermelés a szénatomszám növelésével lényegesen csökken. Ipari előállíthatóság szempontjából egyedül a gyűrűbővítéses eljárások jöhetnek szóba, mert üzemileg könnyebben és jobb kitermelés­sel valósítható meg. Az ismert szakirodalom [Dauben et al., Or­ganic Syntheses, Collective Vol. 4, 2:21 (1963); Kohler et al., J. Am. Chem. Soc. 61, 1059 (1939)] alapján a ciklohexanon diazometános gyűrűbővítéssel cikloheptanonná alakítható. En­nek az eljárásnak rendkívüli hátránya, hogy a kiindulási anyag gáz halmazállapotú, robba­násveszélyes vegyület, és így még laboratóri­umi körülmények között is komoly műszaki nehézségekbe ütközik a reakció kivitelezése. Ezért a diazometánt kötött formában, így pl. N-nitrozo-iN-metiluretán vagy N-nitrozo-N­-metil-p-toluolszulfonamid alakjában alkalmaz­zák. Mindkét vegyület nehezen hozzáférhető, és így ipari alkalmazás szempontjából egyik sem jöhet számításba. Az eljárás további hátránya, hogy a reakció lefutása nem egyértelmű, és a cikloheptanon mellett epoxidkötésű vegyületek is keletkeznek, ami a kitermelést erősen le­rontja. [Kohler et. al., J. Am. Chem. Soc. 61, 1059 (1939)]. Egy másik eljárás szerint úgy állítanak elő cikloheptanont és ciklooktanont, hogy hidro­gémcianiddal a megfelelő ciánhidrint állítják elő, amelyet aminometil-származékká redukál­nak, majd salétromsav jelenlétében hajtják végre a gyűrűbővítést. Az eljárás redukciós lé­pését platinaoxid vagy Raney-nikkel katalizá­tor jelenlétében valósítják meg. Irodalmi ada­tok [Vchoübar, Bull. Soc. Chim. France 160, 164, 196 (1949)] alapján az eljárás nem nyújt 40%rnál magasabb hozamot. Az eljárás további hátránya, hogy a ciánhidrin-képzés igen veszé­lyes műveleti lépés, melynek megvalósítható­sága üzemi mértékben korlátozott. Hátránya továbbá, hogy a katalitikus redukció lefutása nem egyértelmű, és a redukciós körülmények be nem tartása esetén (alsó és felső hőfokhatár) dehidratáció (arotmatizáció) veszélye áll fenn. 25 A kívántnál erélyesebb redukció a hidtroxil­csoport lehasiadását eredményezi, és az így ka­pott termékből természetesen nem állítható, elő cikloalkanon. A gyűrűbővítéses módszerek közül gyakor-30 latilag legkönnyebben megvalósítható a ciklo-10 15 20 155778

Next

/
Thumbnails
Contents