155778. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cikloalkanonok és azok alkil-származékainak előállítására

3 hexanonból, -heptanonból vagy -oktanonból kiinduló szintézis, melynek első lépéseként al­koholos oldatban nitrometánt kondenzálnak, majd az így kapott nitrometil-eikloalkanolt ka­talitikus vagy elektrolitikus redukcióval ala­kítják át l-^aminoimeti^-cikloalkanollá. Az utóbbi vegyületet salétromsavas reakcióval gyű­rűbővítés közben nagyobb szénatomszámú cik­loalkanonná alakítják át. Ennek az eljárásnak a hozama a redukciós módszer megválasztásá­tól függően változik; de nem haladja meg a 40—42%-ot. Az eljárás redukciós lépésére az irodalom az alábbi módszereket ismerteti: a) Az l-!(nitrometil)-ciklohexanolt Raney-nik­kel katalizátor jelenlétében hidrogéngáz beve­zetésével redukálják kb. 3 atm. nyomáson, 25 C° és 35 C° hőíoikíhatárok között [Dauben et al,. Organic Syntheses, Collective Vol. 4, 221 (1963)]. A redukció hosszadalmas művelet, legalább 15 órát igényel, de kg-os tételek esetében idő­tartama meghaladja a 30 órát. E módszer to­vábbi hátránya, hogy a korlátozott hőíokhatá­rok pontos betartása nélkülözhetetlen feltétele a kedvező kitermelésnek, mert különben dehid­rogéneződés (aromatizálódás), ill. a hidroxil­csoport lehasadása következik be. Az eljárást ipari körülmények között a pontos hőfokszabá­lyozás megoldhatatlansága miatt nehéz megva­lósítani [Dauben et al., J. Am. Chem. Soc. 73, 2359 (1951)]. b) Az lH(nitrometil)^ciklohexanol más szer­zők eljárása alapján elektrolitikus redukcióval alakítható át l-(amrnometil)-ciklo)hexanollá. En­nek az eljárásnak rendkívüli hátránya, hogy igen költséges, és nagy áramsűrűség mellett külön e célra készült elektrolizáló berendezés­sel nem lehet 77—&3%-osnál jobb kitermelést elérni [Blicke et al., J. Am. Chem. Soc. 74, 2924 (1952)]. Feltűnő, hogy irodalmi adatok nem tesznek említést fém-(-sav redukciós módszerek alkal­mazásáról az l-(aminometil)-ciklohexanol elő­állítására. A gyűrűbővítéses eljárások kulcskérdése az l-(aminometil)-cikloalkanol előállítása, és lé­nyegében az összes eljárás az l-(nitrometil)-cik­loalkanol redukciós módszerének megválasztá­sában különbözik egymástól. Mosanáig nem volt ismert olyan eljárás, amely lehetővé tette volna az 1-nitrometil-cik­loalkanolok egyszerű, olcsó, könnyen szabályoz­ható és gyors redukcióját nagyüzemileg is meg­valósítható méretekben és nagy hozamokkal. A találmány célja ilyen eljárás biztosítása. A találmány alapja az a felismerés, hogy a ciklohexanonból, cikloheptanonból vagy ciklo­oktanonból kiinduló cikloheptanon-, ciklookfa­non- vagy ciklononanon-szintézis redukciós lépése, vagyis a nitrometil-ciklohexanol, -hep­tanol vagy -oktanol redukciója aminometil­származékká az eddig ismert redukciós mód­szereknél nagyságrendileg nagyobb reakcióké­pességgel és hőfokkorlátozás nélkül keresztül-4 vihető vasporos redukcióval sósavas közegben. Ez a felismerés igen meglepő egyrészt, mert a szakirodalom szerint [Dauben et al., Organic Syntheses, Collective Vol. 4, 221 (1963)] a ka-5 talitikus redukció hőmérsékletét 25 C° és 35 C° között kell tartani. Másrészt a ciklikus al­kánokkal bizonyos fokig analóg nyiltszénláncú alkánok nitrometil-alkoholjainak redukciójával kapcsolatban irodalmi adatok [Piloty és Raff, 10 Ber. 30, 2057 (1897); Momtmollin és Acher­mann, Helv. Chim. Acta 12, 873 (1929)] szerint a sav + fém redukciós módszerek nem alkal­mazhatók, mert az aminoalkoholok savas kö­zegben könnyen bomlanak. Így az a körülmény, 15 hogy a Béchamps-módszer alkalmazásával jó kitermeléssel megoldható az l^(ammometil)­-cikloalkanol előállítása, annál is inkább meg­lepő, mert a ciklikus alkanolok a gyűrű aro­matizációja, ül. a gyűrű felhasadásának veszé-20 lye miatt redukciós behatásokra még érzéke­nyebbek, mint a nyiltszénláncú alkanolok. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a fenti redukciós módszer alkalmazása esetén a kiindulási anyag káros szennyezései 2Í> olyan termékké alakulnak, amelyek nem vesz­nek részt a szintézis következő (gyűrűbővítési) reakciójában; ez lehetővé teszi, hogy a szennye­zett kiindulási anyag esetén is nagy tisztaságú terméket nyerjünk. 30 A találmány eljárás az I általános képletű CH2 —.(CH 2 )„ +! -C = 0 I c.r ) R cikloalkanonok és azok alkil-származékainak előállítására — ahol n jelentése 4, 5 vagy 6, és R hidrogénatomot vagy metil- vagy etil-gyö-40 köt jelent —, amely abban áll, hogy egy II általános képletű CH2 -^(CH 2 )„-JC = 0 II vegyületet — ahol R és n jelentése a fenti — ismert módon nitroalkánnal reagáltatunk, az így kapott nitroalkilcikloarkanolt 120 C° alatti 50 hőmérsékleten sósavas közegben vasporral re­dukáljuk, majd a képződött l-(aminoalkil)-cik­loalkanolt ismert módon nitrittel savas közeg­ben az I képletű cikloalkanonná alakítjuk. A találmány értelmében célszerűen úgy já-55 runk el, hogy a kiindulási cikloalkanont ismert módon nitrometánnal reagáltatjuk, majd a ka­pott l-l (nitrometil)-'cikloalkanolt sósavas közeg­ben vaspor adagolása közben redukáljuk 1--(aminometil)-cikloalkanollá. A sósavat 17—20 60 %-os koncentrációban alkalmazzuk, és 1 grammatom vasporra 2,5—3,5 mól sósavat hasz­nálunk. A redukció beindításához célszerű a reakcióelegyet 40 C° fölé melegíteni, de a to­vábbiakban nincs szükség hőfokszabályozásra, 65 mert a reakció exoterm, és a redukció lefolyá-2

Next

/
Thumbnails
Contents