155774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kéntartalmú amin előállítására

155774 5 6 almasav, mandulasav, kámfor-10-szulfonsav és a kininsav optikailag aktív alakjai. A kapott diasztereoizomer sóikat átalakíthat­juk egyéb sókká vagy a szabad, optikailag ak­tív bázissá, és az utóbbi vegyületet például a fentebb leírt módszerekkel alakíthatjuk át sa­vas addíciós sóivá; ilyenkor előnyösen az erő­sebb farmakológiai hatásokat mutató izomert különítjük el. A találmány az olyan eljárásmódra is kiter­jed, amikor az eljárás valamelyik lépésében kapott közbenső terméket használjuk kiindulási anyagként, és a, megmaradó eljárási lépéséket folytatjuk le, vagy pedig az eljárást valamelyik lépésnél megszakítjuk, vagy az egyik kiindu­lási anyagot a reakciókörülmények között ké­pezzük, vagy származéka, pl. sója alakjában használjuk. A találmány oltalmi köre kiterjed a közbenső termékként képződött új vegyületekre is. A kiindulási anyagok ismertek, vagy pedig önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő. így például egy III általános képletű vegyüle­tet — ahol Ro formil-amino-csoportot jelent — 4-klórfenilmerkapto-acetonból állíthatunk elő formamiddal végzett kezeléssel, szükség esetén hangyasav jelenlétében, az ún. Leuckart­reakcióval ([Organic Reactions, 5, 301 (Wiley, 1949)]. Az olyan vegyületeket, amelyekben Ro ftálimido-csoportot jelent, például úgy állítha­tunk elő, hogy egy olyan megfelelő vegyületet, amelyben R0 halogénatomot, például brómato­mot jelent, alkálifémftálimiddel, előnyösen ká­lium'ftálimiddel kezelünk, vagy a II képletű tiofenolt egy N-n(2-halogén-propil)~f tálimiddel kezelünk, ahol a halogén elsősorban brómato­mot jelent. A III általános képletű vegyületeket, ame­lyekben R0 egy 'karbamin- vagy tiokarbamin­sav N-gyöikét vagy célszerűen izociánát- vagy izotiocianát-csoportot jelent, például Hofmann­féle lebontással állíthatjuk elő az V képletű karbonsav amidjából (Organic Reactions, 3, 2;6ll (Wiley, 1946)] alkalikus brómozással, vagy Curtius-féle lebontással e sav észteréből, az V képletű sav hidrazidján és azidján keresztül [Organic Reactions, 3, 3,37, (Wiley, 1946)]. Az olyan III általános képletű vegyületeket, amelyekben RQ reakcióképes észterezett hid­roxil-esoportot jelent, például úgy állíthatjuk elő, hogy a II képletű tiofenolt 1,2-propilén­oxiddal vagy ilyen vegyületet adó anyaggal, például 2-hid'roxi-propilhalogeniddel, így -klo­riddal reagáltatunk, és ezt követően észtere­zünk, például szervetlen vagy szerves savhalo­geniddel, így tionilkloriddal vagy p-toluolszul­fonsavkloriddal. Olyan III általános képletű kiindulási anya­got, amelyben Ro nitro-jcsoportot jelerit, pél­dául úgy állíthatunk: elő, hogy a II képletű tiofenolhoz !2-nitropropént kapcsolunk. Az antidepresszáns hatású szereket célszerű­en gyógyászati készítmények alakjában ada­goljuk, amelyek a hatóanyagot egy az enterá-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 lis vagy parenterális alkalmazás céljára hasz­nálható gyógyászati, szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony hordozóval együtt tar­talmazzák. Hordozóanyagként például víz, zse­latin, cukrok, így glükóz, tejcukor, vagy gyü­mölcscukor, keményítők, így kukorioakemé­nyítő, rizskeményítő vagy búzakeményítő, kol­loid kovasav, sztearinsav vagy annak sói, így magnéziumsztearát vagy kalciumsztearát, tal­kum, riövényi olajok, gumi, polialkilénglikolok vagy egyéb ismert töltő-, csúsztató-, ízesítő­stb. anyagok jöhetnek számításba. A készítmé­nyeket tabletták, drazsék, porok, kúpok alak­jában, vagy pedig oldatok, szuszpenziók vagy emulziók alakjában szerelhetjük ki. Adott eset­ben a készítményeket sterilizálhatjuk és/vagy azok segédanyagokat, így konzerváló-, stabili­záló-, nedvesítő- vagy emulgálószereket, az ozmózis-nyomás megváltoztatására szilgáló sókat vagy puffereket, valamint színező-, illa­tosító- stb. anyagokat tartalmazhatnak. Adott esetben egyéb gy ógyászatilag értékes anyago­kat is tartalmazhatnak. Előállításuk a szokásos módszerekkel történhet. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi ki­viteli példákat adjuk meg. 1. példa: 5 g 4-klórtiofenolnak 50 ml metanollal ké­szített oldatához cseppenként 2 ml 1,12-propi­lénimint adunk, majd a reákcióelegyet 20 per­cen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az l-(4-klór-fenil-merkapto)-2-propilamint tartal­mazó reakcióterméket cseppenként tömény só­savval 4-es pH-ig megsavanyítjuk, miközben a hőmérsékletet hűtéssel 30 C° alatt tartjuk. Harmad térfogatra való bepárMs után zavaro­sodás fellépéséig étert adunk a reakcióelegy­hez, aminek hatására lassan kikristályosodik a VI képletű l-!(4-klórfenil-merkapto)-í2-propil­amin-hidrökk>rid. Ezt a vegyületet szűrés után száraz éterrel mossuk, majd metanol és éter elegyéből átkristályosítjuk. A kapott vegyület 153 C°-on olvad. A szabad bázist Úgy állíthatjuk elő, hogy a fenti sót lúgos anyaggal, így nátriumhidroxid­dal kezeljük. 2. példa: 0,02 g hatóanyagot tartalmazó tablettákat az alábbi módon állíthatunk elő: Komponensek (1000 tablettára): l^(4^Klórfenil)-merkapto-2--propilamin-hidröklorid Kukoricakeményítő Talkum Magnéziumsztearát Desztillált víz 20 g 160 g 14 g 3

Next

/
Thumbnails
Contents