155720. lajstromszámú szabadalom • Önmenesztőtokmány

155720 karok munkadarabot szorító helyzetében sugárirányban nyújtottak és hogy a billenőkarokban ágyazott, a billenőkarok munkadarabot szorító helyzetében az önmenesztőtokmány középvonalával párhuzamos csapok szegnyereg felé levő 5 végén elfordítható és helyzetükben rögzíthető szorítópofái, másik végükön pedig előfeszített, ívben hajló laprugókkal a tokmány tengelye felé nyomott billentőelemei vannak. A találmányt részleteiben a rajzokon vázolt 10 kiviteli példával kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti önmenesztőtokmány hosszmetszete. A 2. ábra az 1. ábra II—II vonal menti nézete, részben metszete. 15 A 3. ábra az 1. ábra szorítópofák felőli nézete, illetve III—III vonal menti metszete. A 4. ábra az 1. ábra IV—IV vonal menti nézete, részben metszete. A szerszámgép 1 főorsójára a 2 tartótárcsa 20 csavarok segítségével van erősítve (1. ábra). Az 1 főorsó ismert módon csőtengelyszerűen van kiképezve és ennek furatában a 3 hüvely hossztengelye irányában eltolható. A 3 hüvely 1 főorsóban levő végéhez menettel csatlakozik a 4 25 összekötőhüvely, amelybe szintén menettel az 5 rúd van erősítve. Az 5 rúd külső végére a 6 anya csavarható, amely az 5 rúdra felhúzott 7 csavarrugót a 8 szorítóhüvely segítségével az 5 rúd 4 összekötőhüvely felőli végére felhúzott 30 9 szorítóhüvely felé nyomja. A 9 szorítóhüvely 4 összekötőhüvely felé levő felületével a 4 összekötőhüvelyben levő furatokban tengelyirányban eltolhatóan elrendezett 10 csapokra támaszkodik, amely csapok másik vége 35 a 3 hüvely belsejében elrendezett 11 nyomótárcsát nyomja. A 11 nyomótárcsa 10 csapokkal ellentétes oldalára a 12 mozgó csúcs támaszkodik, amely csúcs ismert módon a 3 hüvelyben tengelyirányban eltolható és elmozdulása a 3 hü- 40 velybe sugárirányban benyomott 13 gátló csap és a 12 mozgó csúcs felületében kiképzett 14 horony segítségével van határolva. Az 5 rúd tokmány felőli végébe szorosan benyomott 15 tartórúd köré a 16 csavarrugó van 45 helyezve, amelynek egyik vége az 5 rúd homlokfelületére, másik vége pedig a 12 mozgó csúcs 17 furatának fenékfelületére támaszkodik. A 3 hüvely, 4 összekötőhüvely, 5 rúd, 10 csapok, 11 nyomótárcsa, 12 mozgó csúcs, 7 csavar- 50 rugó, 16 csavarrugó és 17 furat méretei úgy vannak meghatározva, hogy a 7 és 16 csavarrugók előf eszi tétlen állapotában a 12 mozgó csúcs oly mértékben előretolt helyzetben van, amennyire a 13 csap és 14 horony 18 felületének ütközése 55 ezt lehetővé teszi. A 12 mozgó csúcs csak valamilyen ráható külső erővel nyomható be a 3 hüvelybe, amely esetben előbb a 16 csavarrugó, majd a 11 nyomótárcsa, 10 csapok és 9 szorítóhüvely közvetítésével a 7 csavarrugó is összenyo- 60 mott állapotba kerül. A 2 tartótórcsában három vagy több 19 furat van, amelyekbe a 20 tárcsákba szorosan befogott 21 csapok egyike nyúlik be. A 21 csapok 2 tartótárcsa felőli végein e csapokat a 19 furatok- 65 ban tartó, valamilyen ismert rögzítőszerkezet van. A 19 furatok az 1. és 4. ábrákon láthatóan a 21 csapoknál nagyobb átmérőjűek, ezért a 20 tárcsa a 2 tartótárcsóhoz viszonyítva érintkezési síkjukkal párhuzamosan, kismértékben bármely irányban elmozdítható. A 2 tartótárcsába befogott 22 laprugók (1. és 4. ábra) a 21 csapokat kívülről sugárirányban befelé nyomják. A 22 laprugókban előfeszítés következtében fellépő erők tartják a 21 csapokat és ezekkel együtt a 20 tárcsát is. A 20 tárcsa külső homlokfelületére bemunkálL sugárirányú 23 hornyokban a hornyok oldalfalára merőleges 24 csapok körül elfordítható 25 billenőkarok vannak elrendezve. A 25 billenőkarok egy-egy szorítópofát tartanak. A 25 billenőkarok 24 csapot befogadó 26 furata sugárirányban nyújtott, ezért a 25 billenőkar 24 csapján sugárirányban el tud mozdulni és e körül el tud fordulni. A 25 billenőkaron kiképzett 27 felület a billenőkar sugárirányú legkülső helyzetében sem ér hozzá a 20 tárcsát körülfogó 28 körgyűrűhöz. A 25 billenőkar 24 csapja körüli elfordulását, azaz a 25 billenőkar tokmány középvonala felőli részének 28 körgyűrű homloksíkjából való kibillenését a 25 billenőkaron a 28 körgyűrű belső palástfelületével szöget bezáróan kialakított 29 felület teszi lehetővé. A 25 billenőkar furatában levő 30 csap külső végén a 31 szorítópofa, belső végén pedig 32 billentőelem van. A 31 szorítópofa valamilyen ismert rögzítő megoldás és a 33 rögzítőcsavar segítségével úgy van a 30 csapra erősítve, hogy a csap körül elfordítható és elfordított helyzetében rögzíthető. A 32 billentőelem (1. és 2. ábra) sugárirányban nézve külső felületére a 20 tárcsába két végén befogott 34 laprugó támaszkodik. A laprugók a 20 tárcsában kimunkált hornyokban csúsztathatóan elrendezett 35 tartótestekben kimunkált 36 furatokba nyúlnak be a 36 furatok palástfelületén kimunkált, alkotóirányú hornyokon keresztül. A 34 laprugók előfeszítésük következtében ívben hajlók és a 32 billentőelemeket állandóan a tokmány középvonala felé nyomják, azaz a 25 billenőkarokat a 24 csapok körül elfordítani és a 25 billenőkarok tokmány középvonala felőli részét a 28 körgyűrű homloksíkjából kibillenteni igyekeznek. A 32 billentőelembe a tokmány sugarára merőlegesen egy 37 ütközőcsap van befogva, amely csap a 25 billenőkar kibillentett helyzetében a 20 tárcsába beerősített 38 ütközőlaphoz ütközik és ezzel meghatározza a 25 billenőkar •kibillen*tett szélső helyzetét (1., 2. és 5. ábra). Amikor a 12 mozgó csúcsot az 1 főorsó irányában semmilyen erő nem nyomja, a 12 mozgó csúcs a 3 hüvelyből kitolt szélső helyzetében van, a 25 billenőkarok a 34 laprugók hatására kibillentett helyzetet vesznek fel. A 25 billenőkarok 39 végei kibillenéskor maguk előtt tolják a 3 hüvellyel mereven összeerősített 40 tárcsát is, így a 40 tárcsával együtt a 3 hüvely és a hozzá erősített többi alkatrész is a szegnyereg felé levő szélső helyzetében van. 2