155628. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lincomicin S előállítására

5 jük folyamatosan, félfolyamatosan vagy más módon mindaddig, amíg az etionin koncentrációja a fermentációban nem befolyásolja a mikroorganizmus növekedését, egészen addig a pontig, ahol a lincomicin termelés már kárt szenved. A lincomicin S elkülönítésére és tisztítására számos eljárást alkalmazhatunk, így például: oldószeres extrakciót, Craig-készülékben kivitelezett folyadék-folyadék megosztást, adszorbensek alkalmazását és oldószerből történő kristályosítást. Egy előnyösnek mondható eljárás során a lincomicin S-fermentációból származó fermentlevet szűrjük; szükség szerint valamilyen szűrési segédanyagot, így pl. diatoma-földet használunk. A szüretet ezután kb. 10,0 pH értékre meglúgosítjuk és valamilyen vízzel nem elegyedő oldószerrel, előnyösen metilénkloriddal extraháljuk. Az oldószeres kivonatot szárazra pároljuk és így egy nyers (száraz) terméket kapunk, amely lincomicint, lincomicin B-t, lincomicin C-t és lincomicin S-t tartalmaz. A lincomicin S-t elválasztjuk a többi lincomicin-féleségtől, éspedig oszlopkromatográfiával olyan oldószerelegyet használva, amelyben a lincomicin S oldódik és ezáltal a lincomicin S az oszlopról eluálható. Az előnyös módszer szerint a lincomicin S-t és egyéb lincomicin-féleségeket tartalmazó nyers terméket átvezetjük egy szilikagéllel töltött kromatográfiás oszlopon. Az oszlopot metiletilketon : aceton : víz-oldószereleggyel (100 :30 :5) eluáljuk. Elsőnek a lincomicin S eluálódik az ilyen oszlopról. Az oszlopot így eluáljuk, a frakciókat összegyűjtjük és vékonyréteg-kromatográfiával analizáljuk abból a célból, hogy a lincomicin S jelenlétét kimutassuk. A vékonyréteg-kromatográfiát 0,12—0,5 mm vastagságú Silicagel G (E. Merck A., G. Darmstadt) lemezeken végezzük, eluáló oldószerként metiletilketon : aceton : víz (140 :40 :22 tf/tf) elegyet használunk. A kizárólag lincomicin S-t tartalmazó frakciókat a további feldolgozási műveletek céljából összeöntjük. A lincomicin S-t és más lincomicin-féleségeket tartalmazó frakciókat ugyancsak összeönthetjük és másodízben is átvezethetjük az oszlopon. A lincomicin S-t és egyéb lincomicin-féleségeket tartalmazó frakciókat előnyösen dúsíthatjuk a lincomicin S-tartalomra nézve oly módon, hogy az említett frakciókat Craig-készülékben ellenáramú megosztásnak vetjük alá 1 :1 térfogatarányú 1-butanol-víz rendszerben. Az ellenáramú megosztásból kapott dúsított frakciókat azután átvezethetjük egy kromatográfiás oszlopon, ahogy azt fentebb már leírtuk. Egy másik lehetőség, hogy a más lincomicinféleségeket tartalmazó nyers lincomocin S-t a fent leírtak szerint Craig-készülékben ellenáramú megosztásnak vetjük alá, mielőtt azt első ízben a kromatografáló Oszlopra vezetnénk. Ez az eljárás előnyösen alkalmazható, ha a lincomicin S nyers termék viszonylag sok másféle lincomicint tartalmaz. Jóllehet a lincomicin S-nek más lincomicin-féleségeket is tartalmazó anyagkeverékekből való 6 izolálására az előnyös kromatográfiás módszer a szilikagélen végzett kromatográfia, a találmány körébe tartoznak más kromatográfiás módszerek is, így a megosztásos kromatográfia 5 és az adszorpciós kromatográfia; ezeket ugyancsak alkalmazhatjuk. A lincomicin S-hidroklorid kristályosítását csakúgy, mint az átkristályosítását úgy valósítjuk meg, hogy a lincomicin S-hidrokloridot tar-10 talmazó antibiotikum-készítményt feloldjuk vízben és hozzáadunk egy vízzel elegyedő oldószert, pl. acetont, metanolt, etanolt vagy 2-propanolt, majd hűtjük a kristályosodás beindítása, illetve teljessé tétele céljából. A kristályokat 15 szűrjük, vizes oldószerrel és kívánt esetben vízmentes oldószerrel mossuk, végül vákuumban szárítjuk. A találmány szerinti új vegyületet kationcserélő gyantán történő adszorpcióval is kinyer-20 hetjük a megszűrt fermentléből. Mind a karbonsav típusú, mind a szulfonsav típusú gyantákat használhatjuk. [Az alkalmas karbonsav-gyanták közé tartoznak azok a poliakrilsav-gyanták, amelyeket akrilsav és divinilbenzol kopolimeri-25 zálásával állítanak elő, Kunin: Ion Exchange Resins c. könyvének, 2. kiadás, (1958), John Wiley and Sons Inc., 87. oldalán leírt eljárással. Az ilyen karbonsav típusú kationcserélő gyanták Amberlite IRC-50 és Zeokarb 226 kereskedelmi 30 néven kerülnek forgalomba. Az alkalmas szulfonsav-gyantákhoz tartoznak azok a magban szulfonált és divinilbenzollal térhálósított polistirol-gyanták, amelyeket a fent említett Kunin-féle könyv 84. oldalán leírt eljárás szerint 35 állítanak elő. Az ilyen típusú szulfonált kationcserélő gyanták Dowex-50, Amberlite IR-120, Nalcite HCR, Chempro C-20, Permutit Q és Zeokarb kereskedelmi néven kerülnek forgalomba.] 40 Az antibiotikumot a gyantáról valamilyen savval eluáljuk, előnyösen alacsonyabb pH-n, mint amennyi az alkalmazott kationcserélőgyanta kKa értéke. Kielégítő eredményeket kapunk kb. 1—6 pH-értéken. Az eluátumot 7,5— 45 8,5 pH-ra állítjuk be valamilyen bázissal, pl. nátriumhidroxiddal vagy erősen bázisos anioncserélő gyantával. Az eluátomokat oszlopkromatográfiás úton vagy ellenáramú megosztással tovább tisztíthatjuk, ahogy azt a fentiekben leír-50 tuk. (A fenti célra alkalmas anioncserélő gyantákat a már említett Kunin-féle könyv 84. oldalán leírt eljárással kapott és kívánt esetben divinilbenzollal térhálósított polistirol klórmetilezésé-55 vei állítják elő; a klórmetilezési eljárást ugyancsak ezen könyv 88. és 97. oldalán ismertetik, majd szintén a Kunin-féle könyv 97. oldalán leírt módszer szerint trimetilaminnal vagy dimetiletanolaminnal kvaternerezik a terméket. Az 60 ilyen típusú anioncserélő gyanták Dowex-2, Dowex-20, Amberlite IRA-400, Duolite A-I 02 és Permutit S-l kereskedelmi néven kerülnek forgalomba.) A lincomicin S különféle savaddíciós sóit a 65 szabad bázisnak a megfelelő savval történő sem-3