155562. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tereftálsavglikolészterek előállítására

3 A tereftálsavnak vagy e sav észtereinek, mint a dietütereftalának, di-n-propilterftalátnak, di-izopropil-tereftalátnak, di-n-butil-tereftalát­nak és különösen a dimetiltereftalátnak, továbbá e sav félésztereinek, mint a monoetil-tereftalát­nak, mono-n-propil-tereftalátnak, mono-izopro­pü-tereftalátnak, mono-n-butil-tereftalátnak és különösen a monometiltereftalátnak, valamint e sav polietilénglikolésztereinek az etilénglikollal való reagáltatását önmagukban ismert módsze­rekkel, ismert átészterezési katalizátorok, pl. kal­cium-, cink-, mangán- vagy ólomacetátnak az alkalmazásával folytathatjuk le; a nyomás e reakció során a légköritől kb. 10 atm-ig terjed­het. Fontos azonban, hogy az etilénglikol 5—50-szeres moláris feleslegben legyen jelen, mert ha az etilénglikol csak csekély feleslegben van, ak­kor nem kapunk vízben oldódó termékeket. Az illékony alkotórészeknek, amelyek főként etilénglikolból állnak, az átészterezést követő el­távolítása a reakcióelegyből oly hőmérsékleten folytatandó le, amely alacsonyabb, mint az átész­terezési reakció során alkalmazott hőmérséklet. Különösen előnyös, ha az említett illékony alko-. tórészek eltávolítása a lehető leggyorsabban tör­ténik. Az illékony alkotórészek eltávolítására önma­gukban ismert módszerek alkalmazhatók. Eljárhatunk pl. olymódon, hogy a reakcióele­gyet 150 C° alatti hőmérsékleten, 1—40 mm Hg­oszlop nyomás alatt mentesítjük az át nem ala­kult glikol legnagyobb részétől. Ezután a kapott olvadékot forró víz 2—5-szörös mennyiségével kezeljük, és adott esetben derítőszén hozzáadásá­val derítjük, majd kristályosítjuk. Az átkristá­lyosítás szükség esetén meg is ismételhető. Eljárhatunk olymódon is — és ez különösen előnyös —, hogy az illékony alkotórészek eltávo­lítására egy vékonyréteg-bepárló berendezést al­kalmazunk, vákuum alatt. Lehetséges az illékony alkotórészek több fokozatban, egy előbepárló be­iktatásával vagy egy vákuumban üzemeltetelt keverőedény elébekapcsolásával történő lepárlá­sa is, amikoris a vékonyréteg-bepárlóban már csak a nem reagált glikol maradékait távolítjuk el. Az illékony alkotórészek eltávolításának egy további lehetséges módszere abból áll, hogy a reakcióelegybe, ül. azon keresztül, előnyösen vákuumban, egy közömbös gázáramot, előnyösen nitrogénáramot vezetünk. Rendkívül meglepőnek kell tekinteni azt, hogy a találmány szerinti eljárással a vízben oldódó tereftálsav-glikolészterek tisztán nyerhetők, bár az illékony alkotórészek eltávolításával a katali­zátor-koncentráció megnövekszik a reakcióelegy­ben. Meglepő, hogy ennek ellenére megmarad a kapott tereftálsav-glikolészter alacsony poli­kondenzációs foka, és így a keletkezett tereftál­sav-glikolészter vízben teljesen oldható. A kapott tereftálsav-glikolészterek vízben ol­dódó volta folytán a termék könnyebben és biz­tonságosabban tisztítható a mechanikai és kémiai szennyezéseket képező idegen anyagoktól, ami­lyenek pl. polietiléntereftalát-hulladékok feldol­gozása esetén rendszerint jelen vannak az anyag-4 ban. Ugyanígy könnyebben eltávolíthatók a ka­pott tereftálsav-glikolészterekbŐl a vízbén oldó­dó katalizátorok, valamint a diglikol és ennek te­reftálsavésztere is. 5 A találmány szerinti eljárással kapott tereftál­sav-glikolészterek igen jó kiindulóanyagok a po­lietilén-tereftalát előállítására, különösen folyto­nos polikondenzációs eljárás esetén, minthogy a találmány szerinti eljárás terméke igen nagy-10 fokú egységességet mutat. Emellett a találmány szerinti eljárással kapott tereftálsav-glikolészterek alacsony olvadáspont­juk és viszonylagos kis viszkozitásuk folytán ki­válóan alkalmasak színezékek és pigmentek, 15 mint titándioxid vagy korom szuszpendáló- vagy oldószereiként való felhasználásra; ilyenkor fe­lületaktív anyagok hozzáadásával még további hatásként az agglomerátumok képződését is gá^ tolhatjuk. 100—120 C° hőmérsékleten történő 20 centrifugálás útján eltávolíthatók az ilyen színe­zék- vagy pigment-szuszpenziókból, illetve -olda­tokból a durvább szemcséjű alkotórészek. A ka­pott szuszpenziók, illetve oldatok a polikondenzá­ció kiindulóanyagaiként is alkalmazhatók. Eze-25 ket vagy egymagukban vetjük alá a polikonden­zációnak, vagy pedig egy előkondenzátumhoz vagy egy már kondenzálásnak indult polikon­denzációs reakcióelegyhez is adhatjuk őket. En­nek során a keverési és hőmérsékleti hatás. 30 amely a szokásos glikoldiszperziók alkalmazása esetén — melyeket éppen ezért túlhevített elő­kondenzátumba kell beönteni — fel szokott lép­ni, teljesen elmarad és így azonnal a glikol rész­beni elgőzölgése következik be. 35 A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlélte­tik. 1. példa: 40 664 g tereftálsavat 4960 g glikollal, 400 mg ólomacetát hozzáadásával, egy elválasztóoszlop­pal felszerelt keverőlombikban addig forralunk, míg a reakcióelegy kb. 197—200 C° hőmérsékle­ténél a vízlehasadás befejeződik és a glikol le-45 desztillálása megkezdődik. A reakcióelegyet ek­kor 100 C° hőmérsékletre hűtjük le és 5 mm Hg­oszlop nyomás alatt a nem reagált glikol ledesz­tillálása útján betöményítjük, majd ötszörös mennyiségű, forrásban levő vízzel messzemenően 50 oldatba visszük, 0,4 súly% aktívszenet és 0,1 súly% káliumpermanganátot [a bisz-(béta-hid­roxietil)-tereftalát elméleti mennyiségére szá­mítva] adunk hozzá, majd 20 percig keverés közben forraljuk és azután forrón leszűrjük. 55 20 C°-ra történő lehűlés után a főként bisz-(bé­ta-hidroxietil)-tereftalátból álló kristálykását le­szűrjük, vízzel mossuk és levegőkeringtetéses szárítószekrényben, lassan 60 C°-ig emelkedő hőmérsékleten megszárítjuk. A már csupán ke-60 vés, kb. 3% vízben oldódó poligomert tartalmazó reakcióelegy olvadáspontja 106 C°. Vízből 90 C° hőmérsékleten történő átkristályosítás után az olvadáspont 110—111 C°-ra emelkedik, és az így tisztított termék már egyáltalán nem tartalmaz 65 poligomereket. A ledesztillált glikol minden to-

Next

/
Thumbnails
Contents