155547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés varratnélküli csövek hengerlésére

11 hoz, hogy a 7 kocsi áthaladhasson rajta. Miután a 7 kocsi előre mozgott egészen a keresztfejes 14 tolótömbig, a 7 kocsi folyamatos előrehaladó moz­gásának sebességét megfelelő szelepeken keresz­tül a két 12 henger belső végéből kilépő folya­dék mennyisége szabályozza. Így a 12 hengerek szabályozzák a 9 tüske előrehaladását a henger­soron át, és ténylegesen kényszerítik azt, hogy igen kis sebességgel mozogjon a megnyújtandó buga homlokfelületéhez képest. A hengerlés so­rán a tüske legelső válla az a—a vonaltól b—b vonalig mozog (7. ábra). A 12 hengerek ellentétes irányú mozgásakor a keresztfejes 14 tolótömb visszatolhatja a kocsit a hengerműtől, és ezáltal visszahúzza a tüskét a hengerműből. Az 5. ábra olyan folyamatos hengerművet áb­rázol, amelyet úgy alkalmazhatunk, mint a fo­lyamatos 113 nagyoló hengersort, és/vagy a fo­lyamatos 115 befejező hengersort, és amely kü­lönösen alkalmas kisátmérőjű csövek befejező megmunkálására. A hengersornak öt pár 201, 202, 203, 204, 205 hengerpárja van, minden egyes hengerpár 90°­kai el van fordítva a szomszédos hengerpárhoz képest (az egyszerűség kedvéért ezt nem ábrázol­tuk a 6. ábrán). A hengerek 206 tüskével dolgoz­nak együtt, amelynek négy lépcsője van. A 201 hengerpár csupán bevezető és redukáló henger­pár, amely a 207 üreges testet nem süllyeszti rá teljesen a tüskére. A 206 tüskét állónak tervezzük, és a 6. ábrán elfoglalt helyzete az üzemképes álló helyzet. Cél­szerű a tüskét a hengerlés irányába előremozgat­ni, és ha ezt megtettük az F—F és G—G vona­lak az első váll leghátsó és legelső helyzetét jelö­lik a szabályozott előrehaladás periódusában (ál­ló tüske esetén az első váll a G—G vonal előtt van), meg kell azonban jegyeznünk, hogy a hen­gerelt felületen nem képződnek gyűrűs „gallé­rok" előrefelé mozgó tüske esetén, hanem eny­hén kúpos lépcsők, amelyeket váll választ el egymástól. A 206 tüskének 208 központi furata van, amelybe központosán 209 csövet szerelünk be. Használatban kenő és hűtőolaj halad lefelé a 20Ö cső külső oldalán a tüske elülső végéhez és a tér vissza a 209 cső belseje mentén, mint ahogyan azt a 5. ábrán lévő nyilak ábrázolják. Az olajat nagy nyomás alatt tartjuk és a tüskén való visz­szacirfeujálás előtt hűthetjük. Ilymódon a tüske belsejét Wrtjük, és a tüske belsejének hőmérsék­letét az olajáramlás mértékével szabályozhatjuk. Kenés céljából 210 szelepet építünk be, amely a 208 központi furattal elzárja a radikális furato­kat, de úgy van elrendezve, hogyha a 207 üreges test a szelep fölé gördül, akkor a szelep nyílik és lehetővé teszi, hogy a 208 központi furatból ke­nőanyag folyjon a 206 tüske és a 207 üreges test belseje közötti térbe, mint ahogyan azt a 7. áb­rán lévő nyilak ábrázolják. A legelőnyösebb hűtő és kenőanyag a nyers­olaj, de más különböző hűtő és kenőanyagokat is alkalmazhatunk, mint pl. koncentrált vizes olda-12 tokát. A 201 redukáló hengerek letörik és helyé­ről elmozdítják a 207 üreges test belsején kép­ződött revét, és az első 210 szelep lenyomásakor felszabaduló kenőanyag elég a tüske és az üre-5 ges test között jelenlévő oxigénben, és nagy se­bességű gázáramot létesít, amely a helyéről el­mozdított revét kifújja hátrafelé, és a kiinduló hengerállásba előrefelé; ha nincs kielégítő meny­nyiségű oxigén jelen, a nyersolaj kenőanyag 10 krakkolódik, és kismolekulasúlyú szénhidrogént képez, amely ugyancsak közreműködik az esetle­gesen képződött reve kifúvásában és elemi sze­net, amely keni a tüske és az üreges test felületét, és a kettő között bizonyos hőszigetelést biztosít. 15 Ha az üreges testet a hengerművön keresztül­hengereljük, a 26 tüskét visszahúzzuk, felületét vízzel hűtjük és 45°-kal elfordítjuk, mielőtt is­mét beillesztenénk az üreges testbe. 20 Meg kell jegyeznünk, hogy hogyha a tüskét úgy rendezzük el, hogy a hengerlés irányában előre tudjon haladni, a tüske lépcsőihez alacsony­ötvözetű, nagy hővezetőképességű acélt alkal­mazhatunk. 25 Bár a 6. ábrán öt hengerpárt ábrázoltunk, több vagy kevesebb hengerpárt is alkalmazhatunk a hengerműben, és ha szükséges, három vagy több kaliberhengert használhatunk hengerállványon­ként. 30 A 7—12. ábrák folyamatos hengerművet ábrá­zolnak üreges tüskével, amelynek homlokolda­lán zárt 17 csöves teste van, és 18 központos cső nyúlik előre a 17 testen át homlokfelületéhez kö­zeleső pontig. A 18 cső hátsó végét flexibilis 19 35 elvezetőtömlővel kötjük össze. (4. ábra) Ezt a"18 csövet másik 20 cső veszi körül, amely a 18 cső­vel koncentrikus és a 18 csőhöz és a 17 tüske test belső felületéhez képest közzel van elrendezve. A két cső homlokfelületek közötti gyűrűs teret 40 megfelelő 21 tömítőgyűrű zárja le. A 20 külső cső és a 17 tüsketest között képzett járatot hát­só végénél flexibilis 22 tömlővel kötjük össze, amelyen keresztül nagy nyomás alatt hűtővizet táplálunk a 9 tüskéhez. A víz a 17 tüsketest hom-45 lokoldalához folyik, majd a 18 központi csövön át visszafolyik a 19 elvezető tömlőhöz, és ezáltal folyamatosan hűti a 9 tüskét. A két 18, 20 cső között képződött járat hátsó 50 végét flexibilis 24 tömlőhöz csatlakoztatjuk (4. ábra), amelyén át megfelelő kenőanyagot táplá­lunk be nagy nyomás alatt. A kenőanyag lehet grafitos keverék, fűrészpor, nehézolaj, vagy gra­fit, nehézolaj és olcsó használt zsiradék. Ilyen ke-55 vérekben a grafit a tényleges kenőanyag és a fű­részpor vagy zsiradék a töltőanyag, a nehézolaj pedig a szállítóelem. Egyéb példák a kenőanyag­ra, az ásványi sók, bórax, különleges üvegpor, szilikátok, foszfátok vagy fémoxidok, alacsony 60 fúziós és nagy védő és kenőtulajdonságokkal. Avégből, hogy a kenőanyag elérje a tüske külső felületét a tüske test belső falán előre meghatá­rozott tengelyirányban elhelyezett helyek vannak kijelölve 25 kiömlőnyílásokkal, amelyek szelepek 65 útján a 20 külső cső oldalához csatlakoznak. Mint

Next

/
Thumbnails
Contents