155523. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők bendőnedveinek hatása ellen védett hatóanyagkészítmények bevonására
155523 4 polimer-vázhoz észterszerűen kötődő amino-csoportok ilyen célra kevésbé alkalmasak, minthogy az észter-csoportok bázisos közegben ismeretes módon hajlamosak az elszappanosodásra. Másrészről a polimerizátumok előállítására szolgáló monomerek közül a vinilpiridin és a vinilperidin fiziológiai szempontból aggályosak, ezért vinilpiridin- vagy vinilpiperidin-polimerizátumoknak a találmány szerinti eljárásban való alkalmazása nem kívánatos, minthogy az ilyen polimerizációs termékekből csak nehezen, ill. tökéletlenül távolíthatók el a visszamaradt reagálatlan monomerek. A fent említett szempontok figyelembevételével már előállításra kerültek bevonóanyag céljaira alkalmas kopolimerek bázisosan helyettesített akril-, ill. metakrilamidokból (1 219 175 sz. közzétett német szabadalmi bejelentés leírása). Ezek a termékek eléggé jól használhatóknak bizonyultak, amint azt a bevonattal ellátott és bevonatnélküli hatóanyaggal természetes és mesterséges bendő-nedv közegben végzett kísérletek utáni hatóanyagtartalom-meghatározások mutatták. Míg a bevonatnélküli hatóanyag átmegy a bendőnedvbe, addig a bevont hatóanyagnak csupán igen csekély része oldódik fel a bendő-nedvben. Bizonyos célokra azonban szükség van olyan bevonóanyagoknak a hatóanyagon való alkalmazására, amelyek még jobban védik a hatóanyagot a bendő-nedvvel való érintkezésbejutástól. Azt találtuk, hogy az eddig elérhetőnél sokkal jobb védőhatás biztosítható, ha bevonóanyagként a csatolt rajz szerinti (I) általános képletnek megfelelő polimerizátumokat alkalmazunk; e képletben R egy maleinsavanhidriddel kopolimerizálható monomerből levezethető gyököt, R'és R" 1—6 szénatomos alifás vagy cikloalifás gyököket képviselnek, m valamely 2-nél nagyobb szám, n valamely egész szám 2 és 6 között. Bár az ilyenfajta polimerizátumok előállíthatók a megfelelő bázisos maleinimid kopolimerizálható monomerekkel való kopolimerizációja útján is, előnyösebb az előállítást maleinsavanhidrid-elegypolimerizátumoknak kopolimerizálható monomerekkel való reakciója útján lefolytatni. Előnyösek e szempontból a maleinsavanhidríd sztirollal vagy helyettesített sztirolokkal, továbbá olefinekkel, pl. etilénnel, izobutilénnel, diizobutilénnel vagy indénnel képezett kopolimerjei, alkalmazhatók azonban más monomerekkel, pl. vinilészterekkel, akril- vagy metakrilészterekkel, ill. -nitrilekkel, viniléterekkel vagy allilalkoholokkal képezett kopolimerizátumök is. E kiindulóanyagoknak az (I) általános képletű polimerizátumokká való átalakítása oly módon történik, hogy az említett maleinsavanhidridkopolimereket 50° és 200 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen valamely oldószer jelenlétében, a megfelelő primer, tercier-diaminokkal kezeljük. Az alkalmazásra kerülő oldószerek mind a kiindulóanyagnak, mind pedig a reakcióterméknek vagy e termék sójának oldószerei lehetnek. Előnyösen azonban oly oldószereket alkalmazunk, 5 amelyek a kiindulóanyagul szolgáló maleinsavanhidrid-kopolimerizátumot nem oldják, a reakciótermékként létrejövő imidamin-polimerizátumot azonban igen. Ilyen oldószerek az aromás szénhidrogének, pl. toluol vagy xilol, továbbá a 10 halogénezett szénhidrogénnel, pl. a metilénklorid vagy a perklóretilén. Az eljárás egy másik kiviteli módja értelmében olymódon is eljárhatunk, hogy vizes közegben dolgozunk, amikoris a képződő imidamin-polimerizátumokat előnyösen a 15 rövidszériláncú szerves savakkal vagy szervetlen savakkal képzett sóik, pl. a hidroklorid vagy az acetát vizes oldata alakjában nyerjük. Primer, tercier-diaminként előnyösen az alábbi 20 -R' HsN — (CH2 ) n N \ R" általános képletű aminők alkalmazhatók; e kép-25 létben R 'és R" metil- vagy etilgyököt jelenthet, míg n = 2, 3,-4, 5 vagy 6. Ilyen primer, tercier-diaminok pl. a N-dietil-etiléndiamin, N-dimetil-etiléndiamin és N-dimetil-propiléndiamin. Az ilyen imidamin-polimerizátumok előállítása 30 gyakorlatilag pl. az alábbi módon vitelezhető ki: Egy maleinsavanhidridból sztirollal, etilénnel vagy izobutilénnel készített kopolimerizátumot per klóretilénben szuszpendálunk, a szuszpenzióhoz szobahőfokon hozzáadjuk a primer, tercier-35 diamin sztöchiometrikus mennyiségét és az elegyet vízleválasztó alatt addig forraljuk, míg az egész anyag oldatba megy és több víz már nem válik ki. A kapott oldatot azután vagy közvetlenül alkalmazhatjuk a hatóanyagok bevonására, 40 pl. oly módon, hogy a hatóanyagot az oldatban oldjuk vagy szuszpendáljuk és permetezőszárítást hajtunk végre, vagy pedig a polimerizátumot az oldatból valamely a terméket nem oldó folyadéknak, pl. alifás szénhidrogénnek a hozzá-45 adása útján kicsapjuk, ill. a polimerizátumot az oldószer lehajtása útján kinyerjük. Az eljárás további részleteit az alábbi példák szemléltetik; e példákban a „részek" — amenynyiben más megadva nincsen — súlyrészeket je-50 lentenek. A példákban leírt kísérletekhez felhasznált, az (I) általános képletnek megfelelő imidamin-polimerizátumot oly módon állítottuk elő, hogy egy váltakozó sorrendben ekvimolekulárisan felépí-55 tett sztirol-maleinsavanhidrid-kopolimerizátum (rj -érték 0,35) 200 résznyi mennyiségét xilolban 105 rész N-dimetil-propiléndíaminnal reagáltattuk és a reakcióterméket petroléterrel kicsaptuk a reakcióelegyből, majd vákuumban 70 C° hő-60 mérsékleten megszárítottuk. 1. példa: 20 rész S^'-dihidroxi-S.S'-dinitro-S.S'diklór-di-65 f enílt 40 rész acetonnal elkeverünk és mechanikái
