155523. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők bendőnedveinek hatása ellen védett hatóanyagkészítmények bevonására
155523 keverés közben 20 rész imidaminpolimerizátum 100 rész acetonnal készített oldatával elegyítjük. A kapott homogén elegyet vákuumban mentesítjük az oldószertől, a maradékot megőröljük és átszitáljuk. („A" készítmény.) 2. példa: 20 rész 2',5-diklór-4'-nitroszalicilanilidet 60 rész acetonban szuszpendálunk és mechanikai keverés közben 20 rész imidamin-polimerizátum 100 rész acetonnal készített oldatával elegyítjük. A kapott homogén elegyet vákuumban mentesítjük az oldószertől, a maradékot megőröljük és átszitáljuk. 3. példa: 20 rész N-hidroxinaftalin-imidodietilfoszfátot 50 rész acetonban szuszpendálunk és mechanikai keverés közben 20 rész imidaminpolimerizátum 100 rész acetonnal készített oldatával elegyítjük. A kapott homogén elegyet vákuumban mentesítjük az oldószertől, a maradékot megőröljük és átszitáljuk. 4. példa: 80 rész 2,2'-dioxi-3,3'-dinitro-5,5'-diklórdifenilt 400 rész perklóretilénnel elkeverünk és mechanikai keverés közben 20 rész imidaminpolimerizátum 100 rész perklóretilénnel készített oldatával elegyítjük. Az így kapott szuszpenziót permetezőszárító-berendezésben, ismert módon, 1,5 ram átmérőjű kettős fúvókán keresztül, 1,5—2,0 att nyomás alatt, kb. 150 C° kezdeti szárítási hőmérséklettel porlasztással megszárítjuk. Az 1. példában leírt módon elkészített, polimerizátummal bevont hatóanyaggal az alábbi kísérleteket végeztük: 1. A természetes bendőnedvben való oldhatóság meghatározása: 2,2'-dihidroxi-3,3'-dinitro-5,5'-diklórdifenilt bekeverünk természetes marha-bendőnedvbe olyan mennyiségben, hogy a végső koncentráció 10 mg% legyen, majd mechanikai keverés közben 37 C° hőmérsékleten tartjuk 3 óra hosszat. Semleges gázként argont alkalmazunk 5% széndioxid hozzáadásával. 3 óra múlva a bendőnedvet centrifugáljuk, a szilárd résztől szűréssel mentesítjük és a szüredékben levő hatóanyagot kolorimetriás módszerrel meghatározzuk. Ugyanilyen körülmények között határozzuk meg az 1. példa szerint előállított készítménynek a természetes bendőnedvben való oldhatóságát is. Összehasonlítás céljaira az 1 219 175 sz. közzétett német szabadalmi bejelentés leírásában (6. hasáb, 10. sor) ismertetett készítményt alkalmazzuk („B" készítmény). Az összehasonlító kísérletek az alábbi eredményeket adták: Hatóanyag mg%-ban 10 15 20 25 1 2 3 óra múlva Bevonat nélküli hatóanyag 5,9 8,2 8,8 „A" készítm. 0*1 0,2 0,4 ,,B" készítm. 0,3 0,5 0,7 A fenti értékekből látható, hogy a „B" készítmény esetében elért és önmagában jónak minősülő védőhatást az „A" készítményben alkalmazott imidamin+polimerizátummal még további jelentős mértékben fokozhatjuk. Az oldhatóság meghatározása mesterséges gyomornedvben : Az oldhatóságnak a mesterséges gyomornedvben való meghatározását ugyanolyan módszerrel végeztük, amint ezt fentebb a természetes feendőnedv esetében leírtuk. Az alábbi összetételű mesterséges gyomornedvet alkalmaztuk: nátriumklorid 1,40 g káliumklorid 0,50 g kálciumklorid 0,06 g pepszin 3,20 g n/10 sósav 6,00 ml desztillált víz 1000,00 mL4g 1 2 3 óra múlva Bevonat nélküli hatóanyag 8,4 9,3 9,7 ,,A" készítm. 9,6 9,8 9,9 „B" készítm. 9,4 9,4 9,9 30 Az oldhatóság-meghatározás során az alábbi 35 eredményeket kaptuk: Hatóanyag mg%-ban 40 45 50 55 60 Ezekből a meghatározási értékekből látható, hogy az „A" készítmény, amelyet a természetes bendőnedv jóval kevésbé támad meg, a mesterséges gyomornedvben éppen olyan jól oldódik, mint a bendőnedwel szemben kevésbé ellenállóképes „B" készítmény. Szarvasmarhákon végzett kísérletek: 5—5 szarvasmarhából álló csoportokkal végeztük a kísérleteket. Az egyik csoport állataínak 2,2'-dihidroxi-3,3'-dinitro-5,5'-diklórdifenilt adtunk be tablettává sajtolt alakban, orális úton, 4 mg/kg-testsúly adagolásban. Hasonló körülmények között egy másik csoport állatainak az 1. példában leírt módon elkészített szemcsés készítményt („A" készítmény) adtuk be orális úton, 2 mg/kg-testsúly adagolásban. A gyógyszerkészítmények beadása után külön-65 böző időpontokban vérmintákat vettünk a kezelt