155523. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők bendőnedveinek hatása ellen védett hatóanyagkészítmények bevonására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAIMl LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. IX. 5. (BA—1970) Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1966. IX. 13. Közzététel napja: 1968. VIII. 27. Megjelent: 1969. IX. 01. 155523 < V. • «r s-v__^ /;,">;-?'\* Szabadalmi osztály: 30 h 9—10 Nemzetközi osztály: A 61 k Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Strufe Reimer biokémikus, Wuppertal-Elberfeld, Dr. von Bonin Wulf vegyész, Leverkusen, Dr. Federmann Manfred állatorvos, , Wuppertal-Elberfeld, Dr. Kramer Helmut gyógyszerész, Bergisch-Neukirchen Tulajdonos: Farbenfabriken Bayer Aktien­gesellschaft cég, Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás kérődzők bendőnedveinek hatása ellen védett hatóanyagkészítmények bevonására Állatgyógyászati hatóanyagoknak kérődzőálla­tok orális kezelése esetében a gyógyszer beadása után először az állat bendőjén kell keresztülha­ladniuk, ahol semleges vagy gyengén alkalikus és mikroorganizmusok által erősen benépesített 5 közegbe kerülnek. Ezután a gyógyszer-hatóanyag az oltógyomorba kerül, ahol savas kémhatású a közeg, majd innen a vékonybélbe halad tovább. Minthogy a kérődző háziállatok, pl. szarvas- , marhák és juhok, igen jelentős szerepet játsza- 10 nak a tej-, hús- és gyapjútermelésben, a megbe­tegedett kérődző háziállatok gyógyszeres keze­lése egyre növekvő fontossággal bír. Az állatgyó­gyászat számos fontos gyógyszere azonban az al­kalmazott hatóanyagtól függően érzékeny a ké- 15 rődző állatok bendőjében jelenlevő mikroorga­nizmusokkal, enzimekkel és egyéb anyagokkal szemben. Ezért az ilyen gyógyszerek a kérődző állatok bendőjében oly mértékű elváltozásokat szenvedhetnek, hogy az csökkenti vagy teljesen 20 megszünteti biológiai hatékonyságukat. Azt találtuk, hogy megfelelő bevonóanyagok alkalmazása útján lehetővé válik a kérődző ál­latoknak orális úton beadásra kerülő gyógyszere­ket megvédeni a bendőtartalom káros behatá- 25 sával szemben. Ilyen bevonóanyagként olyan elegypolimerek kerülhetnek alkalmazásra, amelyek a semleges, ill. gyengén alkalikus közegben gyakorlatilag oldhatatlanok, az oltógyomor savas közegében 30 azonban oldódnak. A megfelelő gyógyszer-ala­koknak, elsősorban a tablettázott vagy szemcsés készítményeknek ilyen polimerizátumok pl. ace­tonos vagy perklóretilénes oldatával önmagában ismert módon történő bevonása, pl. az oldat rá­öntése vagy drazsírozó üstben történő felvitele és ezt követő megszárítása, vagy pedig magá­nak a hatóanyagnak az említett bevonóanyaggal való bevonása és ezt követően tablettákká, szem­csézett készítményekké vagy nedvesíthető po­rokká való feldolgozása útján elérhető, hogy az ilymódon elkészített gyógyszer változatlanul ke­resztülhaladjon az állat bendőjén és csupán az oltógyomorban váljék szabaddá. Az így az állat oltógyomrába jutott gyógyszer azután vagy már az oltógyomorban felszívódik, vagy az emésztő­csatorna továbbá szakaszaiba jut és ott felszí­vódva fejtheti ki kívánt biológiai hatását. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható polimerizátumoknak különböző követelménye­ket kell kielégíteniük, hogy a gyógyszerkészít­mény optimális hatásosságát biztosíthassák. Így a polimerizátumoknak semleges vagy gyengén alkalikus közegben nem szabad oldódniok, savas közegben azonban igen. Bár ezt a követelményt általában valamennyi bázisos polimerizátum el­vileg kielégíti, kitűnt, hogy a bázisos csoportnak a jelen esetben lehetőleg erősen kell a polimer álapvázához kötődnie, olymódon, hogy ellenáll­hasson az elszappanosító behatásoknak. így pl. a

Next

/
Thumbnails
Contents