155375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás krómérc-magnézia-tartalmú tűzálló építőanyagok előállítására
155375 A szakirodalomban felsorolt és fentebb öszszefoglalt okok a bázikusan bélelt kemeneerészeken bekövetkező héjleválással kapcsolatban, és a kiküszöbölés érdekében javasolt rendszabályok négy további, mostanáig részben isme- 5 rétien momentumot figyelmen kívül hagynak; ezek a következők: 1. A massza- és téglaelőállítás soirán felhasznált, finoman őrölt maginézia-szinter (k!b. <J0,1 mm) égetéskor és 1O0O C° fölötti hőmérséklet- 10 tartományban való felhasználáskor utózsugorodást szenved. 2. A magnézia utózsugorodása következtében a krómérc-szemcsék és a magnézia között rések képződnek. 15 3. A krómérc és a magnézia közötti oldódási folyamatok és reakciók következtében a magnézia tágulása következik he. 4. A krómércnieik a magnéziában való oldó- 20 dása következtében a magnéziát az olvadék sókkal kevésbé nedvesíti, mint a krómérc oldódása nélküli esetben. Mindenesetre a krómérc oldódása a magnéziában viszonylag lassan megy végibe. 25 Az 1. és 2. alatt említett tények meggátolják a közvetlen kötés létrejöttét a króimérc és a magnézia között, különösen olyan esetekben, amikor a krómércet durvaszemcsés alakiban 30 (1—4 mm) adagoljuk, és amikor a magnézia zsugorodása túlhaladja a krómérc oldódása révén fellépő térfogatnövefcedés mértékét. Ennek következménye egy nagyon csekély szilárdságú zóna képződése a téglában, ami meggyorsítja 35 a héjleválást. A 3. alatt ismertetett növekedési folyamat már a tégla égetése közben: megkezdődik, és — amennyiben az égetéskor nem tudtak egyensúlyt elérni •— folytatódik a megfelelő magas hőmérsékletű zónákban való ége- 40 téskor. A térfogatnövekedés nyíróíeszültségekhez vezet a falazatban, különösen boltozatokban. A már említett zónaképződés folyamán azután a nyirófeszültségek miatt repedések keletkeznék és végül héjleválások következnek 45 be. Bebizonyosodott továbbá, hogy a magnéziánafc az olvadékkal való viszonylag jó nedvesíthetősége döntő mértékben járul hozzá a csekély szilárdságú téglazónák képződéséhez. 50 Különös jelentőséggel bír tehát az az eddig figyelmen kívül hagyott körülmény, hogy a krómércmagnézia-tartalmú tűzálló építőanyagok előállítására szolgáló ismert eljárások ese- 55 tében csupán műszakilag alig kézbentartható feltételek mellett válik lehetségessé a krémére és a magnézia közötti oldódási folyamatok és reakciók egyenletes lefutásának biztosítása az egész égetett anyagban. A téglák vagy durva- 60 szemcsés ércet, vagy pedig durvaszemcsés magnéziát tartalmaznák, utóbbit például az említett periklász-spinell-téglálk esetében, amelyek meggátolják a reakciókat és az oldódási folyamatokat. §5 A szakirodalomban nincs leírva olyan eljárás, amelynek célja az említett oldódási folyamatok meßszeimenoen egyenletes lefutásának 'biztosítása lenne, hogy ezáltal elkerüljék a térfogatnövekedést, és a magnézia nedvesedési tulajdonságait a megfelelő értelemben, megváltoztassák. Számos szabadalmi leírás tárgyalja azonban a tűzálló imagnézia-tartalmú építőanyagok tulajdonságainak javítására szolgáló lehetőségeket. A 897 0©9 sz, i(8öb) német szabadalom javasolja hőmérséklatváltozás-állékony magnézia-téglák előállításához egy bizonyos CaO : SÍO2 %-os arány betartása mellett az Fe2 C>3-on kívül Al2 C>3-nak és/vagy Cr 2 0 3 -nak a szinterelő égetés előtt vagy alatt való hozzáadását, hogy az AI2O3- és/vagy FeaCVtartaloin 3% és 6,5% között legyen. Az oxidok helyett oxidokat tartalmazó vegyületek (ezek közé tartozik többek között a krómérc is) is adagolhatok a szinterelő égetés után. Eltekintve attól, hogy itt az oxidokat olyan mennyiségben adagolják, aimely nam felel meg az oldódási határnak, a találmánynak nem oélja a Cr^Os-hordozók feloldása és az ezzel kapcsolatos tulajdonságok megváltoztatása, és ezek a rendszabályok nem is hatékonyak. Ez tölbbek között abból is kitűnik, hogy az AI2O3- és/vagy C^C^hordozók adagolását csupán a szinterelő égetés után kell végezni. Hasonló megállapítás érvényes az 1054 368 sz. (80b) német szabadalmi leírásban ismertetett eljárásra, amely szerint a tégla anyagához a színterelés után 0—0,2 mim szemcseméretű króimérclisztet adagolnak. Ezzel kapcsolatiban ugyanazok a kifogások érvényesek, mint a fentebb az ún. periMiász-spinell téglával kapcsolatban említettek. Ezenkívül a fcrómérc-rész 0,2 mm szemcsemérete még túl durva. A 750 664 sz. német szabadalom sem számol az utólagos térfogatnöwekedéssel és az olvadék általi nedvesedéssel szemlben, messzemenően biztosított szinter előállításával!. Ennek az eljárásnak az a feladata, hogy a krómérc oxidációja után a krámére-^sziemcsékiben feleslegben jelenlevő háromértélkű oxidokat MgO segítségével spinellekké kösse meg. Itt azonban figyelmen kívül hagyják, hogy a kró'mérc a magnéziában oldódik és az említett hatásokat idézi elő. A krómércneik a magnéziában való oldódása: azonban a spinell-realkciókkal ellentétben nagyon lassan .megy végibe, úgyhogy a komponenseket lényegesen, durvábbra lehet választani, ha csupán, a spinell-reakiciók lefutását ve- , szik figy-elemlbe. Pontosan ez érvényes az említett szaibadaloinra is. Ezzel összefüggésben nyilvánvalói, hogy a szabadalmi igénypontok nem írnak elő korlátozást a krómére szenicse,méretétvel kapcsolatban, és csupán a •magnézia, ill. magnezit vonatkozásaiban feltételeznek finom eloszlású állapotot. Továbbá oxidáló atmoszférában kell végezni az égetést amnák érdekéiben, hogy a 2
