155278. lajstromszámú szabadalom • Színes televíziós képernyő
MAGVAK NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS ;TÍ TÄ^iÄpttÄNY -—' '' <«.i. , ..*V *v #X" mf-x \ Bejelentés napja:"1966."IX. 12. (TA—903) Közzététel napja: 1968. IV. 30. Megjelent: 1969. VII. 10. 155278 Szabadalmi osztály: 21 a1 34, 21 g 1—16 Nemzetközi osztály: H 01 j 31/20,68 Decimái osztályozás: Feltalálóik: Baranyás Imre vegyészmérnök, Dr. Hangos István vegyészmérnök, Dr. Kardos Ferenc vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Távközlési Kutató Intézet, Budapest Színes televíziós képernyő A színes képátvitel tölbb rendszere ismeretes. A különböző rendszereik eltérnek egymástól, mind a színes képalkotás és elektronika, mind a színiválasztás és képernyő készítés módjaiban. E szerint megkülönböztetünk proj akciós és direktlátású, egyágyas és több-, rendszerint három^ágyús, maszkos és rácsos, valamint csík. és pontraszteires megoldásokat. A színes képcsőben alkalmazott fényporok fejlődése, különösen a színvisszaadás 'és fényerő szempontjaiból, iránymutató volt a három-színű (piros-zöld-kék) ernyők készítése terén, aminek eredményeképpen a képernyők nagy hányadát ma az ún. pontraszteres kiviteliben készítik. Ennek működési elve a következő: A képcső nyalkában egyenlőoldalú háromszög csúcsaiban elhelyezett három eletotranágyú szolgáltatja a fénypor-réteget gerjesztő három elektronsugarat. Ezek az elektronsugarak egy lyukkal ellátott maszkon haladnak keresztül, majd beleütköznek a lyukak mögött kialakított fénypoirrétegbe. A három sugár ugyanabban a pillanatlban a maszk ugyanazon kör alakú nyílásán haladhat keresztül és ily módon leképezi a nyalklbian lévő •— jelen példában egyenlőoldalú háromszöget — a képernyőre. Egy ilyen leképezett háromszöget nevezünk színelemnek. Ha gondoskodunk arról, hogy a képernyő fényporrétege különálló színelemeket tartalmazzon, továbbá, hogy ezeknek a színeleimelknek csúcspontjaiban foglaljon helyet a három, különböző színben világító „színpont" és a színeiéinek kö-5 zéppontjai egybe essenek a maszkon lévő lyukak középpontjaival, akkor elérhető az, hogy mindegyik színpont akkor és csakis akkor és olyan mértékben világítson, amikor a feléje irányuló ágyúból kiinduló elektronsugár éri. 10 Vagyis az elefctronnyalábok vezérlésével elérhető, hogy az ernyő különböző helyei különböző színben világítsanak. Jelen találmányunk a fent vázolt elven működő képcső, ún. pontraszteres képernyőjének 15 készítésére vonatkozik. Az eddig ismert eljárások legnagyobbrészt fényérzékeny lakkokkal dolgoztaik. A fényport magában a lakkban szuszpendálják, és hordozókra viszik, aztán a 'lakkot megvilágítják a maszkon keresztül abból 20 az irányból, ahonnan majd a kész csőben az elektronsugár érkezik. A latok meg nem világított része kioldható és a fényporral együtt eltávolítható, míg a megvilágított rész — a maszkon levő lyukak képe ca 0,4 mm 0-jű 25 pontok formájában az ernyőre tapadva marad, így egy lépésben megoldható az egyik szín színiponitjainak felvitele. Az eljárást még kétszer meg kell ismételni, természetesen a másik bét ágyúnak megfelelő sugarak irányában történő C0 és a maszkon áthaladó megvilágítással, amikor 155278
