155276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényátnemeresztő fényképészeti papírok előállítására

155276 25 30 rétegező berendezésben magas koromtartalmú políalkilén-korom elegyek feldolgozásával. Ennél az eljárásnál azonban azt találták, hogy nem lehetséges a polialkilén és a korom keverékeit 5%-nál több korommal egyenletes, hibamentes 5 rétegekké feldolgozni. Ha azonban a 2—5% kormot tartalmazó szokásos polialkilén-elegyeket használják, akkor kb. 0,05—0,06 mm vastag rétegre van szükség ahhoz, hogy elérjék a nappali fény mellett szükséges fényátnemeresztő tulaj- 10 donságot, míg koromtartalmú lakkok vagy vizes pigmentfestékek felhasználásakor elegendő 0,0.2—0,04 mm vastagságú réteg felvitele is. 0,02 mm vastagságkülönbség azonban már azt jelenti, hogy az alapul szolgáló nyerspapírt megfe- 15 lelően vékonyabban kell feldolgozni, és ezért a papír természetes egyenetlenségei erősebben előtérbe lépnek. A tapasztalat szerint éppen ez vezet a foltosodási jelenségek megerősödéséhez. Ezenkívül a 0,03 mm-nél vastagabb polietilén- 20 -filmek szakadási tulajdonságai is annyira kedvezőtlenek, hogy ennek következtében kérdésessé válik például az ilyen módon rétegezett papírok felhasználhatósága önelőhívó készülékekben. Éppen a rétegezett papírok szakadási tulajdonsága néhány ilyen készülékben, ahol a negatives a pozitív-papírt hengerként helyezik be, nagy jelentőségű, mert minden egyes felvételt egy él mentén kell leszakítani. Azt találtuk, hogy a papír- és képminőség öszszes felsorolt károsodása kiküszöbölhető a rétegezett papír egy speciális előállítási eljárásával. Ez az eljárás abban áll, hogy először nagyon vékony zárt záróréteget viszünk fel a papírhordozóra, amelyre ezután fényelnyelő lakkokat vagy megfelelő vizes pigmentlfestékeket viszünk fel. A záróréteget extruziós rétegelő módszerrel lehet felvinni. Ehhez az eljáráshoz megfelel minden olvadékból extrudálható gyanta. Előnyösen használhatunk korommal töltött polialkiléneket. A réteg vastagságát a papír felépítése és a mindenkori felhasználási cél szabja meg, a rétegvastagság előnyösen 0,008—0,02 mm. . A záróréteg azonban a papírgépen belül is felvihető, vízoldható kötőanyagok és/vagy vizes .műanyagdiszperziók felhasználásával. Ebben az esetben lényeges, hogy a rétegezést vizes pigmentfestékkel akkor végezzük, amikor a vízmentesített papír csak annyira száradt meg, hogy még teljesen feszültségmentes. A felvitt réteg rövid előszárítása után a rétegezett papírt fűtött hengerek segítségével átszárítjuk. A záróréteg vastagsága ebben az esetben előnyösen 0,005—0,15 mm. , Az olyan papírokat, amelyeket a két módszer valamelyikével a lapszerkezet megkárosítása nélkül egyik vagy mindkét oldalukon záróréteggel láttunk el, azt követően egyik oldalukon fényátnemeresztő réteggel és másik oldalukon fényvisszaverő réteggel lehet ellátni, és ily módon a fényképészetben igen nagy problémát jelentő foltosságok képződése tekintetében je- g5 40 45 50 55 60 lentős javulást biztosítunk az olyan papírokhoz viszonyítva, amelyeket a szokásos módon vizes módszerrel rétegeznek. A találmány szerinti eljárással rétegezett papírok fényképészeti tulajdonságait összehasonlítottuk ismert előállítási eljárással készített papírokéval oly módon, hogy a rétegezett papírra fényérzékeny réteget vittünk fel, majd a papírt megvilágítottuk. Előhívás vagy a kép átvitele után meghatároztuk a foltosodási jelenség viszonylagos mértékét. Az 1 táblázatban a foltosodás-vizsgálat néhány jellegzetes eredményét állítottuk Össze. Kísérlet sorszáma 1. táblázat A rétegezés módia Foltosodás relatív megítélése /m2 1. Vizes műanyag-diszperzió . 4—5 2. Nitrolakk butilacetátban 2—3 3. Hátoldal polietilén+lakk; elülső oldal lakk 2 4. Hátoldal polietilén+lakk; elülső oldal polietilén 2—3 5., Hátoldal latex záróréteg -j-lakk; elülső oldal polietilén 2—3 A rétegezés elkészülte után az összes hordozót kalandereztük. A táblázat utolsó oszlopának számértékei az alábbi jelentésűek: 1 = nincs foltosodás; 2 = nagyon csekély foltosodás; 3 = csekély foltosodás; 4 = mérsékelten erős foltosodás; 5 = erős foltosodás. A fenti táblázat világosan mutatja azt a jelentős előrehaladást, amelyet a találmány szerinti eljárás az ismert eljárásokhoz viszonyítva biztosít. Míg az ismert eljárással előállított, 1. számú próba még mérsékelten erős — erős foltosodási jelenséget mutat, a találmány szerinti módon kezelt, 2—ö. sorszámú próbák csak csekély — nagyon csekély foltos odást mutatnak. Ha a záróréteghez polialkilént használunk, a következő réteg tapadását a polialkilén-felület önmagában ismert kémiai, mechanikai vagy elektromos kezelésével biztosíthatjuk. Különösen a felületnek korona-töltésekkel való elektromos kezelése végezhető egyszerűen és megbízhatóan, azonban nem-pigmentált polialkilén esetében nem mindig vezet a rétegek kielégítő tapadásához. Ezért a találmány értelmében úgy járhatunk el, hogy a záróréteget például titándioxiddal vagy korommal pigmentáljuk. A végtermék megkívánt fényátnemeresztő képességére való tekintettel különösen a korom előnyös minden műszakilag használható mennyiségben. Pigmentált alaprétegek esetén egy elektromos felületi kezelés hatása olyan, hogy a kötőanyag kiválasztása a későbbi rétegezés szempontjából alig kíván korlátozást. Előnyösen használható kötőanyag lakkozások esetén a nitrocellulóz, 1