155263. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tengelyirányú és két irányban ható holtjátékállító szerkezet járművek fékberendezéséhez

7 155263 8 anya, b—ib kapcsoló, 38 csúszóhüvely, 35 erős rugó, 28 kariima,. 27 kengyeles hüvely és a-a kapcsoló útján adódik át a 26 biztosító gyűrűnek. A 216 biztosító gyűrű, 38 golyóscsapágy és 39 emielőgyűrű határozza meg a 42 rugó hátsó végének helyzetiét. Az 5)3 rugó ereje, amely kisebb, minit a 42 rugóé, elülső végéről a három 510, 51 és 5i2 hüvely-részek útján adódik át hátsó végének. Pilinyiné — 17 bg/gm 715.1 Szab. 1. V. 21. A 37 rugó sokkal gyengébb, mint az 53 rugó, és így az általa kifejtett erőnek nincs jelentősége a többi rugó által kifejtett erőhöz képest. A hol tjátékállí térszerkezet működését az alábbiakban röviden ismertetjük az 1. ábra kapcsán. A fékezőlöket alatt a fékező erőt a holtjátékállító-szerkezet adja át, ami ennek következtében jobbfelé mozog az 1. ábrán, vagyis más szavakkal abban az irányban, amelyet a fentiekben elülső iránynak neveztünk. Hogyha ennek a mozgásnak a során a féklöketállító szerkezet 15 házának 16 elülső fedele nem érinti a 14 ütközőt, mielőtt egy bizonyos nagyságú fékező erő kifejlődött volna, ez azt jelenti, hogy a fékberendezés holtjátéka túl nagy és utánállításra van szükség. A 2. és 3. ábra a holtjátékállító-szerkezet részeinek helyzetét ábrázolja azok semleges állapotában, azaz a holtjátékállító-szerkezet helyzetét akkor, amikor a fékek oldottak, és nem adnak át axiális erőket. A 3. ábra azt a helyzetet ábrázolja, amikor a 16 elülső fedél A távolságra van a 14 ütközőtől a fékek oldott állapotában. Fékezés normál holtjáték esetén: A fékező művelet kezdeti állapotában a feszítő erőt a csöves 18 elülső rúdrészről a hátusó 19 rúdrészre a 26 biztosítógyűrű, 38 golyóscsapágy, 39 emelőgyűrű, 42 hengeres rugó, 16 elülső fedél, 15 hengeres ház, 17 hátsó fedél, e—e kapcsoló és 24 adagolóanya adja át. Mihelyt az átvitt erő eléri a 42 hengeres rugó rugóerejének értékét, a 42 rugó összenyomódik és a két 18, 19 rúdrész teleszkópszerűen megnyúlik, azonban csak egy olyan kis tengelyirányú távolsággal, amely szükséges ahhoz, hogy a d—d kapcsoló kapcsolódjék. Ettől kezdve a fékező erőt a két 18, 19 rúdrész között az alábbi elemek adják át: 20 karimás tag, c—e kapcsoló, 33 csúszóhüvely, 35 erős rugó, 29 kapcsolóhüvely, 30 húzóhüvely, d—d kapcsoló és 23 biztosító anya. A fékezés műveletének előrehaladtával az átvitt fékező erő még növekszik, és eléri az erős 35 rugó rugóerejét, hogyha a 16 elülső fedél érintkezik a 14 ütközővel, mint ahogyan ez az előkövetelménye a normál holtjáték esetének. Ebben a pillanatban a 8 féktuskók kapcsolódnak a 9 kerékabronccsal és minden holtjáték kimerül. A fékező erő még gyorsabban nő a 2 fékdugattyú további mozgása során, és így a 35 rugó, miután az erőátadás egyik eleme, összenyomódik mindaddig, amíg a 33 csúszóhüvely homlokfelülete neki nem ütközik a 2;9 kapcsolóhüvely hátsó felületének. Ekkor a 18 rúdrész 20 karimás tagjáról a fékező erő a c—e kapcsoló, 33 csúszóhüvely, 29 kapcsolóhüvely, 30 vonóhüvely és d—d kapcsoló útján adódik át a 19 hátsó rúdrészen lévő 23 biztosító anyának. Ezzel egyidejűleg az a—a kapcsoló szétkapcsolódik. Ekkor nincsenek többé rugalmas elemek a fékező erőt átadó úton. A további fékezés során a fékező erő még mindig nő és megnyújtja a különböző elemeket a 2 fékdugattyúról a 8 fékpofákhoz vezető fékező erőt átadó úton. Ilyen megnyújtásnak nem lehet semmilyen hatása a 18, 19 fékrúdrészek egymáshoz képesti viszonylagos helyzetére. A 18 és 19 fékrúdrészek előrehaladása során a 15 ház álló helyzetben marad azután, hogy a 16 elülső fedél nekiütközött a 14 ütközőnek. Így a 42 hengeres rugó összenyomódik, és az e—e kapcsoló szétkapcsolódik. Miután a 18 és 19 rúdrészek a 15 házhoz képest elmozdulnak, az 5;6 karima és az 59 biztosítógyűrű közötti tengelyirányú távolságnak megfelelő kezdeti értékkel, az 51 hüvely a 15 házhoz képest állva marad és a 19 csavarmenetes rúdrész további előrehaladó mozgása során a 24 adagolóanya nem követi az axiális irányú mozgást, hanem csavarodik a 19 rúdrész csavarmenetein és azt előre hajtja. Az 54 karima és a 23 biztosító anya közötti távolság nőni fog, és megfelel a fékberendezés megnyúlásának. A fék oldása során a berendezésben a fékező erő fokozatosan csökken és a 18 és 19 rúdrészek hátrafelé mozognak, míg a 15 ház a 14 ütközőhöz képest áll a 42 hengeres rugó hatása folytán. Ha a 24 adagoló anya egy kissé hátrafelé tengelyirányban elmozdul, az e—e kapcsoló tengelyirányban kapcsolódik, és ha a 18, 19 rúdrészek még továbbra is hátrafelé mozognak, a 15 ház együtt mozog hátrafelé a 18, 19 rúdrészekkel. Következésképpen a 16 elülső burkolat nem kapcsolódik többé a 14 ütközővel, és mivel az a—a kapcsoló is már szétkapcsolódott (a fékező erő következtében, amely most már nagyobb, mint a 35 rugó rugóereje), a .24 adagolóanyából, 15 köpenyből, 42 rugóból, 39 emelőgyűrűből és 27 kengyeles hüvelyből álló egység forogni kezd a 38 golyóscsapágyon és a 19 rúdrész csavarmenetein, miközben a 42 rugó fokozatosan kimerül. Ez a forgás addig tart, amíg az a—a kapcsoló kikapcsolódik. Ha az átvitt fékező erő annyira lecsökken, hogy egyenlő a 35 rugó által kifejtett erővel, az a—a kapcsoló kapcsolódik, és egyidejűleg az 54 karima kapcsolódik a 23 biztosító anyával. Ha a 18 és 19 rúdrészek tovább mozognak visszafelé, a 16 elülső fedél és 14 ütköző közötti távolság nő és a fékezőerő csökken. Mihelyst a fékezőerő 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4