155263. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tengelyirányú és két irányban ható holtjátékállító szerkezet járművek fékberendezéséhez

155263 9 10 a 42 hengeres rugó által kifejtett erő nagyságára csökken, a 18, 19 rúdrészek tengelyirányban viszonylagosan elmozdulnak, d—d kapcsoló szétkapcsolódik és b—b kapcsoló bekapcsolódik; a féklazítás további művelete során 5 a holtjátékállító-szerkezet összes tagja együttesen visszafelé mozog. Röviden, hogyha a berendezésben normál holtjáték van, akkor egy fékezési ciklus fo- io lyamán a berendezés megnyúlása egyik irányba forgatja a 24 adagolóanyát, majd ennek megfelelően, ezt követően a másik irányba forgatja a 24 adagolóanyát és a 15 házat. Fékezés túlzottan nagy holtjáték esetén: 15 Általában a berendezésben a holtjáték fokozatosan nő annak következtében, hogy a 8 fékpofák kopnak. Ilyen növekvő holtjátékkal lejátszódó fékezési ciklust az alábbiakban a 2 és 3. ábrákkal kapcsolatban ismertetünk. 20 A fékek alkalmazása során az átvitt fékezőerő nő, és hogyha eléri a 42 hengeres rugó rugóerejét a 18, 19 rúdrészek tengelyirányban viszonylag elmozdulnak, igen kis távol- 25 sággal, amely megfelel b—b kapcsoló kikapcsolódásának és d—d kapcsoló bekapcsolódásának. Ha a 16 elülső fedél kapcsolódik a 14 ütközővel, az átadott erő nagysága még nem éri el az erős 35 rugó rugóerejének értékét, 30 következésképpen az a—a kapcsoló még bekapcsolt marad. Ha a 18, 19 rúdrészek továbbra is előre haladnak, a 15 ház állva marad, és az e—e kapcsoló kikapcsolódik. Röviddel ezután az 59 biztosítógyűrű kapcsolódik az 35 56 karimával és a 24 adagolóanyag forogni kezd a 49 golyós csapágyon és áthúzza azon a 19 rúdrész csavarmeneteit. Az 54 karima és 23 biztosító anya közötti tengelyirányú távolság nő, és eléri azt a túlságosan nagy holtjáték 40 értéket, amely a berendezésben akkor áll elő, hogyha az átvitt fékezőerő az erős 35 rugó rugóerejével egyenlő. A fékezés további során és az ezt követő fékoldás kezdeti részében a 24 adagolóanya ugyanolyan holtmozgást végez 45 a berendezés megnyújtásakor, mint ahogy azt leírtuk a normál holtjáték esetében. így tehát a fékezés során, a 24 adagolóanya csavarodása tovább folytatódik ugyanazon irányban az e—e kapcsoló szétkapcsolódása során, 50 és a fék oldása során a 24 adagolóanya az ellenkező irányba fog csavarodni a 15 házzal együtt, mindaddig, amíg az a—a kapcsoló be van kapcsolva. Ennél a mozgásnál van tengelyirányú távolság az 54 karima és a 23 biz- 55 tosítóanya között, a berendezésben lévő túlzott holtjátéknak megfelelően. Így ebben az álla- . pótban a holtjátékállító érezte és regisztrálta, vagy rögzítette az eltérést a normál boltjátéktól a berendezésben. Ebben a pillanatban 60 a túlzott holtjátékot az 54 karima és 23 biztosítóanya közötti távolság létezése regisztrálta vagy jelezte. Ha a 18, 10 rúdrészek tovább mozognak visszafelé, a 15 ház és a 24 adagolóanya forgását az a—a kapcsoló kapcsoló- g5 dása megakadályozza és így a 16 elülső fedél és a 14 ütköző közötti tengelyirányú távolság nő. Mihelyst az átvitt fékezőerő a 42 hengeres rugó rugóerejének értékére csökken, a d—d kapcsoló szétkapcsolódik. Ekkor a 23 biztosítóanya szabadon foroghat a 19 rúdrészen, és valóban forogni is kezd, mert az előre való mozgását a 36 golyóiscsapágy és a 37 gyenge rugó megakadályozza, míg a 42 rugóból származó nyomóerőt a 19 rúdrész és a 30 vonópersely között át kellett adni. Ezért a 23 biztosító anya mindaddig csavarodik, amíg a 19 rúdrész benne előrefelé mozog a 42 hengeres rugó hatására, azaz amíg az 54 karima a 23 anyának nem ütközik. Ha ez megtörtént, a 19 rúdrész a 18 rúdrészhez képest viszonylag elmozdul előre az előzőekben létező túlzott holtjáték mértékének megfelelően. A fékoldás további során b—b kapcsoló bekapcsolt állapotban van, és az összes elem visszafelé mozog viszonylagos mozgás nélkül mindaddig, amíg a 16 elülső burkolat és a 14 ütköző között a távolság A-val lesz egyenlő. Fékezés nem kielégítő holtjáték esetén: Néhány esetben pl. hogyha már elhasznált fékpofákat újítunk föl, vagy ha a járműtestben a keréktengelyeken rugalmasan hordott teher változik, előfordulhat, hogy a fékező berendezésben a holtjáték túl kicsi lesz. Az ábrázolt holtjátékállító szerkezet lehetővé teszi, hogy a berendezésben a holtjátékot megnöveljük, azáltal, hogy a féket többször egymásután meghúzzuk és oldjuk. Azt, hogy a holtjáték megnövelése nem egyetlen fékezési műveletben történik, annak az az oka, hogyha ezt tennénk, akkor bármilyen alkalomszerűen előforduló piszok, rozsda vagy jég által okozott túlságos ellenállás úgy működtetné az önműködő holtjátékain tót, minthogyha az valóban állandóan ott lenne, azaz a holtjáték nem lenne kielégítő. Az első fékezési ütem. A fék alkalmazása során a 18, 19 rúdrészek előre mozognak, és amikor a fékező erő eléri a 42 rugóerő nagyságának értékét, b—b kapcsoló szétkapcsolódik, és d—d kapcsoló bekapcsolódik. Ha a fékező erő eléri az erős 35 rugó rugóerejének nagyságát, még mindig marad bizonyos távolság, (a továbbiakban s távolság) a 16 elülső fedél és a 14 ütköző között. Az említett s távolság a holtjátékhiánynak felel meg, és annak a tengelyirányú távolságnak, amelyen át a 19 hátsó rúdrészt ki kell húzni a 18 csöves elülső rúdrészből. Mihelyst a vonóhüvelyegység kapcsolódik a 23 biztosító anyával, a d—d kapcsolónál, az a—a kapcsoló szétkapcsolódik, és a 16 fedél és 14 ütköző között s távolság marad, a 42 hengeres rugó kiterjed és ezáltal a 15 házból, 24 adagolóanyából, és 42 rugóból álló egységet forgatja a 38 golyóscsapágyon, és a 19 rúdrész csavar-5