155262. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenotiazinszármazékok előállítására
7 szénen) jelenlétében 5 art kezdeti nyomás alatt és 50°-on hidrogénezzük, A benzilcsoport lehasítására szükséges számított mennyiségű hidrogén 4 óra alatt abszorbeálódik. A reakciókeverékből a katalizátort kiszűrjük, a szűredéket 5 szárazra pároljuk, és a maradékot 40%-os vizes káliumikarbonát oldatban és kloroformban felvesszük. A vizes fázist szilárd káliumkarbonáttal közelítőleg telítjük, többször kloroformmal extraháljuk, és a vízmentes nátriumszulfát 10 fölött megszárított kivonatokat bepároljuk. A maradékot erősen csökkentett nyomás alatt ledesztilláljuk, amikor a tiszta 4-i hidroxi-4^(l-imetil-E-oxo-S-pirroüdinilJ-piperidin 10~4 torr nyomás alatt 120—140o -on megy át (a hőmér- 15 sékletet a légfürdőben mérve). 2. példa: 2-eiano~10-i(;344-hidroxi-4~/l-'metil-!2-oxo-:3- 20 -pirrolidinil/-piperidino]-propil)-fenotiazin. 116,5 g ;2-ciano-10-(3-klórpropil)-fenotiazin 10,9 g 44iidroxi-4H(l-metil-2-oxo-3-pirrolidinil)-piperidin és 25,3 g káliumkarbonát keveré- 25 két 300 ml toluollal keverés közben 42 óra hosszat forraljuk. A szervetlen alkotórészeket kiszűrjük, és a szűredéket vízzel közömbösre mossuk. A szerves réteget vízmentes magnéziumszulfát fölött megszárítjuk, és csökkentett 30 nyomás alatt 60—70°-on szárazra pároljuk. A kapott nyersterméket éterrel felfőzzük és a kapott kristálypépet leszívatjuk. Tisztítás céljából a terméket egyszer acetonból átkristályosítva 2-ciano-il0^(3H[4-hidroxi-4-/)l-metil-2- 35 -oxo-3-pirrolidinil/-piperidino]-propil)-fenotiazint kapunk 1512—153° olvadásponttal. 3. példa: 40 2-Trifluor:metil-íl0-i(344-hidroxi-4-/il-metil-l 2--oxo-3-pirrolidinil/-piperidino] Jpropil) -í enotiazin. 45 13,3 g 2-triífLuormetil-10-(3-klórpropil)- fenotiazinból, 7,7 g 4-hidroxi-4-<l-metil-2-oxo-3--pirrolidinil)-piperidinből és 16,0 g káliumkarbonátból 250 ml toluolban a 2. példában leírt eljárás szerint 2-trifluormetil-ll0^(3^[4-hidroxi- 50 ^4-/1 -metil-i2-oxo-)3-pirroliidinil/-piperidino] --propil)^fenotiazint kapunk. Ez aceton és éter elegyéből átkristályosítva 129,5—130,5°-on olvad. 55 4. példa: 10-l(;3-[4-hidroxi-4-/l^metil^2-oxo-3^pirrolidmil/-piperidino]-propil)-^fenotiazinJ hidrobromid. 60 23,35 g 10M(3-klórpropil)-fenotiazm, 16,8 g 4--íhidroxi-4-i(l-metilH2^oxo-,3-pirrolidinil)-piperidin és 35,2- g káliumkarbonát keverékét 400 ml xilofban 15 óra hosszat keverés közben forraljuk. A szervetlen alkotórészeket kiszűrjük, és gs 8 a szűredéket vízzel semlegesre mossuk. A szerves fázist magnéziumszulifát fölött megszárítjuk, az oldószert 60—70°-on csökkentett nyomás alatt elűzzük, és a sűrűn folyó folyadékot toluolban oldjuk. Háromszor 10%-os vizes borkősavoldattal extrahákmk, ezután a borkősavas kivonatot szilárd káliumkarbonáttal meglúgosítjuk, és benzollal extraháljuk. Az egyesített benzoics kivonatokat magnéziumszuifát fölött megszárítjuk, és 50°-on csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A kapott nyersterméket aoetonban oldjuk, és számított mennyiségű hidrogénbromidot (33%-os, jégecetben) adunk hozzá. Szárazra pároljuk, és a maradékot metanol és aceton elegyéből kikristályosítjuk. Olvadáspontja 185—187°. 5. példa: 2-Bróm-10-(3-[4-hidroxi-4-/l-metil-2-oxo-pirrolidinil/-piperidino]-propil)-ifenotiazm. A 4. példában leírt módon eljárva 20,45 g 2--bróm-10-f(3-klórpropil)-fenotiazin, 11,42 g 4--hidroxi-4-:(íl-metil-2-oxo-3-pirrolidmil)-piperidint és 28,9 g káliumkarbonátot 300 ml xilolban 16 óra hosszat keverés közben az oldószer forráspontján reagáltatunk, és a reakciókeveréket a 4. példában leírt módon feldolgozzuk. Az így kapott 2-bróm-.10-(3-{4-hidroxi-4-i(l-metil-2--oxo-3-pirrolidinil/-piperidino]-propil)-tfenotiazin izopropanolból átkristályosítva 116—118°on olvad. 6. példa: 2-AeetilHl0-(3-(4-hidroxi-4-/l-metil-2-oxo^3--pirrolidinil/-piperidino]-propil)-fenotiazin. 17,2 g 2-acetiH0^3-klórpropil)-tfenotiazin, 10,7 g 4-hidroxi^4-j (l-'metil-2-oxo-<3-pirrolidinil)-piperidin és 22,4 g káliumkarbonát keverékét 300 ml vízmentes xilolban 18 óra hosszat keverés közben forraljuk. A szervetlen alkotórészeket kiszűrjük, a szűredéket vízzel semlegesre mossuk, és a xilolos fázist háromszor, összesen 1000 ml 10%-os borkősavoldattal extraháljuk. A borkősavas kivonatokat egyszer éterrel extraháljuk; majd káliumkarbonát hozzáadásával meglúgosítjuk. A felszabadított bázist benzollal extraháljuk, a benzoics kivonatokat vízmentes magnéziumszulfát fölött megszárítjuk, és csökkentett nyomás alatt 70°-on szárazra pároljuk. A nyersterméket benzolban oldjuk, és 560 g alumíniumoxidon kromatografáljuk. Előbb benzollal, majd 7:3 arányú benzol-kloroform elegygyel eluáljuk. A benzolos-kloroformos eluátum bepárlási maradékát aoetonban oldjuk, és a számított mennyiségű hidrogénbromid 33%-os jégeoetes oldata 95%-ának hozzáadásával átalakítjuk hidrogénbromiddá. Acetonból való kétszeri átkristályosítással tiszta 2r-aeetil-10^(3--f4-hidroxiJ4-/l-inetil-2-oxo-3-pirrolidinil/-pipe-4
