155257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás konjugált diének nagy molakulasúlyú polimerjeinek előállítására

155257 9 10 és egyéb ásrványolajfrakciók, továbbá arómás­mentes eifclohexán, izopropilcilklohexán, aromás szénihidrogének pl. benzol, toluol és xilol vagy halogént tartalmazó alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogének, pl. széntetraklorid, 5 tetraklórétilén, mertilklorid, terc. butilklorid és klórbenzol. Az említett vegyületek elegyeit is alkaknazihiatjulk. Előnyösen beptánt vagy főleg hep'tánból álló benzinifrakciót, valamint benzolt vagy toluolt használunk A fent említett disz- 10 pergálóközegeken kívül vagy ezek helyett hasz­nálhatjuk még diszpergáldköziegként a polime­rizálni kívánt (egy Vagy több) konjugált diént, különösen a butadiént, vagy egyéb telítetlen szénihidrogéneket folyékony állapotban. 15 Az előállítoitt polimerekhez a szokásos vegy­szereket 'hozzáadjuk. Ilyen adalékanyagok a nagymolékulasiúlyú poli'butádiéníbe pl. a követ­kezők: cinkoxid, sztearinsav, antioxidációs sze- 20 rek, UV-stalbilizátorolk, szerves vulkanizáló gyorsítószereik pl. teitrametaltiurámdiszulfid, 2>~ -imerlkapto-foenztiazol, úgynevezett „tackifier" színezékeik és pigmentek. Az adalékanyagok közül egyesek pl. egy vagy több antioxidáns 25 adott esetben már a polimerizáció, vagy a kar­bonilvegyület „elkészítése" során jelen lehet. A vegyszereket előnyösen a diszpergálóközeg­ben és/vagy egy vagy több konjugált diénlben adhatjuk hozzá, de önmagukban is hozzáad- so hatók. A töltőanyagokat, pl. a krétát és a kaolint, a szilárdító töltőanyagokat így a „HAF", „ISAF", „FEF" és „SRF" jelű kororni­féleisógeket („Ofenrusse") és az úgynevezett szaporító anyagokat („extender oil") adott eset- 35 ben a polimerizációs folyamat alatt is hozzá­adhatjuk. A találmányunk szerinti eljárással készített gumiszerű polimeréket, különösen a polibuta­diénit,, (amely legniagyobb részbén pl. 80%-ban, 40 legtöbbször több mint 90%-ban. cisz szerke­zetű) egyszerű módon wlkanizálhatj'ük oly «10-don, hogy azt kénnel 1O0—250 C°-ra előnyö­sen 140:—il70 C°-ra hevítjük. Hozzáadhatunk szabad gyökökéit szolgáltató vegyületeket, pl. 45 peroxidokat is. Az említett polimerizátumokat célszerűen keverhetjük egyéb kauicsukiféleségek­kel, pl. természetes kauesokkal, vagy sztirol­-bütádién kaucsukkal. Vulkanizálás után ezek olyan termiekéit eredményeznek, amelyet kiváló 50 tulajdonságai folytán különösen gépkocsi ab­ronccsá dolgozhatunk fel. A kapott butádién­^polimeriziátuim igen jelentős előnye, hogy egyéb kaucsokféleségekkel történő keverés nél­kül is könnyen hengerelhető, ellentétben az 55 eddig előállítoitt és hasonló Mooney-viszkozi­tású butáidén polimerekkel, amelyek egyálta­lán nem, vagy csak alig hengerelíhetőfc:. A találmányunk szerint kapott polibutadién a hengereken plasztikus és jól összefüggő masszáit 60 •képez. A szükséges gumiadalékanyagokiat .min­den nehézség nélkül összekeverhetjük a poli­butádiénnel és az így kapott terméket egy­szerű módon gépkoesiköpennyé dolgozhatjuk fel. A találmányunk szerint előállított gumi- 65 szerű polimereket még kerékpárlköpenyek, szál­lítószalagok, cipők és padlóburikolóanyagok elő­állíitásánál is hasznosíthatjuk. A találmányunk szerinti polimerek adott esetben szemcse, hártya, pászma vagy go­lyócska formáiban is lehetnek. A következő példák célja a találmány rész­letesebb .megmagyarázása és semmiképp sem jelentik annak, bármilyen korlátozását. Cisz­-szerkezet alatt itt a cisz-fcötések számát ért­jük száz szén-szén kettőískötésre vonatkoztatva. 1. példa: 1O0 ml-es, keverővel, hőmérővel, gázbevezető csővel valamint hűtőköpennyel rendelkező gáz­elvezetőicsővel ellátott lombikba 500 ml száraz és butadiénnel telített heptánt (forráspont 94— 98 C°) .mértünk be. A heptánhoz hozzáadtunk nedvesség és levegő kizárásával 1 millimól nikkeltetrakarbonilt és 1 millimól titántetraklo­ridot, majd gáz alakú butadiént vezettünk be olyan mennyiségben, hogy ennek egy része a lombikból eltávozott. A polimerizációs közeg hőmérséklete mintegy 210 perc múlva kb. 50 C°-ig emelkedett, a fejlődő polimerizációs hő következtében. Kb. egy órás polimerizációs idő után, ami alatt a távozó butadilén 0,3 tér.f.% szénimonoxidot tartalmazott, a diszpergálóközeg meglehetősen viszkózussá vált. Ekkor a poli­merizációt 5 ml metanol hozzáadásával meg­szakítottuk, majd a. katalizátor maradványait távolítotituk el oly módon, hogy a polimerizá­ciós közeget 100 ml desztillált vízzel kevertük. A vizesréteg elválasztásia ultán a polimerizátu­mot valamilyen szokásos antioxidáns'sal stabili­záltuk. Ezután a polimert koaguláltuk oly mó­don, hogy a polimerizációs oldatot 30100 ml 1 : 1 térfogatíairányú metanol-iaceton eleígylbe öntöt­tük. Ezt követően a polimert szobahőmérsékle­ten vákuumban megszárítottuk, hengeren ho­mogenizáltulk és imég egyszer stabilizáltuk. Mintegy 30 g polimert kaptunk, amely csak­nem teljesen gélmentes volt, 9;3%-ban oisz­szerkézetét mutatott fel és Mooney-féle visz­kozitása 30 volt. 2. példa: Az 1. példát megismételtük azzal az eltérés­sel, hogy gondoskodtunk arról, hogy butadién és ezzel együtt szénmonoxid ne tudjon a lom­bikból eltávozni. Kitűnt, hogy 2 óra elteltével sem lépett fel polimerizáció. Midőn ezután a gázelvezetőt megnyitottuk és így a szén­monoxid eltávozhatott, a diszpergáló közeg szine világossárgáról szürkésbarnára változott és megindult a polimerizáció, melyet végűi szénmonoxidtartalmú butadién adagolásával megállítottunk. A polimerizációs közeg feletti gázelegy elemzése azt mutatta, hogy ez 1,7 térfogat %-nyi szénmonoxidot tartalmazott. 5

Next

/
Thumbnails
Contents