155224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolkarbamát-származékok előállítására
5 155224 fi termékként a megfelelő 1-hidroxialkil-imidazolil-karbamátot kapjuk, ezt azután kívánt esetben ismert módon észterezhetj ük a megfelelő l-aciloxialikil-imidazol-ikarbamát'tá. A fent említett reakció-folyamatábrán szereplő izocianát-reakció célszerűen oly módon folytatható le, hogy az imidazolt és a helyettesített izocianátot (vagy izotiocianátot) érintkezésbe hozzuk egymással, célszerűen ekvimolekuláris mennyiségeket vagy némi izocianát-, (ül. izotiocianát-) felesleget alkalmazva; reabcióközegként valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószert alkalmazunk és a reakciót kb. 20 C° és kb. 120 C° hőmérsékleten folytatjuk le. Oldószerként pl. aromás szénhidrogének, mint benzol vagy toluol, vagy halogénezett alifás szénhidrogének, mint diklóiretán vagy tetraklóretán alkalmazhatók. Kívánatos, hogy a reakcióelegyben kisebb mennyiségű bázis, pl. tercieramin, mint piridin vagy trietilamin, vagy valamely erősebb bázis, mint valamely alkálifém-alkoxid is jelen legyen, minthogy a bázis jelenléte katalizálja e reakció lefolyását. Ez az eljárásmód különösen alkalmas oly vegyületek előállítására, amelyek fenti általános képletében R7 helyén valamely hidrogénatomtól különböző helyettesítő áll. Az ily 'módon a megifelelő nitroimidazolból célszerűen előállítható imidazolilalkil-karbamátok példáiként az alábbi vegyületek említhetők: l-metil-5-nitro-2-imidazolil: metil-benzoilikarbamát, l^metil-S-nitro^-imidazolilmetil-aeetilkarbamát, l-(2-acetoxietil)~5-nitro-2-imidazolilimetil--etiikarbamát, l-íl-etii-S-nitro-a-irnidazolilJ-etil-metilkarbamát, l-propil-5-nitro-2-imidazolilmetil-4-morfolm-karboxilát, l-metil-5-nitro-2-imidazolilmetil-metiltiolkarbamát, l-H(2^acetoxipropil)-'5-nitro-2-iimidazolil-feiniltionokanbamát. Ez a módszer alkalmazható olyan karbamátok előállítására is, melyek fenti általános képletében R7 helyén hidrogén, M helyén pedig oxigénatom áll; ilyen esetekben a ciánsav-reagenst előnyösen ,,,in situ" képezzük valamely alkálifémcianátból, pl. ecetsavnak vagy triíluorecetsavnak a reakcióelegyhez való adása útján. Megemlíthető azonban, hogy az alább leírt egyéb eljárásmódok általában előnyösebbek lehetnek a helyettesítetlen karbamátok előállítására; ez az eljárásmód emellett nem alkalmas olyan helyettesítetlen tionokarbamátok előállítására, amelyek fenti általános képletében R7 helyén hidrogén-, M helyén pedig kénaitom áll. Bizonyos 1 -helyettesített 4-nitro~2~: imidazolilmetil-tiolkarbamátok előállíthatók oly módon is, hogy valamely 1-helyettesített 5-nitro-2-lhalogénmetil- (vagy 2-szulfoniioxiimet.il -) -imidazolt egy alkálifóm-tiocianáttal reagáltatunk és az így kapott 1-helyettesített 2-tiocianometil-5-nitro-imidazolt ásványi savval előnyösen kénsavval kezeljük, amikoris a csatolt rajz szerinti (IV) szerkezeti képletnek megifelelő tiolkarbamátöt kapunk; e képletben R3 rövidszénláncú alkil- vagy hidroxialkil-csoportot képvisel. Ennek az eljárásnak a kiindulóanyagaként előnyösen valamely l-(rövidszénláncú-alkil)- vagy l-aciloxialkil-2--klórmetil-S-nitro-imidazolt alkalmazunk és a tiocianáttal való reagáltatást rövidszénláncú alkanolbain, dimietilifoirmaimidban, acetonitrilben vagy más hasonló oldószerben, a szöbahőfok és 100 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. A közvetlenül kapott reakciótermék a megifelelő 1-alkil- vagy l-axiloxialikil-2-tiociano-!5-nitro-imidazol, amelyben az 1-helyetrtesítő előnyösen metil- vagy etilcsoport lehet. Hasonló terméket kapunk, ha valamely a-alkánszulifoniloximetilvagy 2-arilszuMonil-oximetil-imidazolt alkalmazunk kiindulóanyagként a fentebb említett 2--halogenmetil-imidazol helyett. Az l-Jhelyettesített 2-tiocianoalkil-!5-nitroi;midazolt célszerűen oly módon alakíthatjuík át a kívánt tiolkarbamáttá, hogy e vegyületet hidegen erős kénsav felesleglével hozzuk érintkezésbe. A reakcióelegyet azután vízbe öntjük, a képződött tiolikarbamát lecsapása céljából. Olyan esetekben, amikor az 1-helyettesítő egy aciloxialkil^csoport, ezt az észtert a kénsawal való reagáltatás során a kénsav egyidejűleg a megfelelő 1-hidroxialkil-víegyületté hidrolizálja. A találmány értelmében az új imidazol-karbamátok oly módon is előállíthatók, hogy valamely ^helyettesített 2-hidroxialkil- vagy 2-merkaptoalkil-S-nitrodmidazol klórkarbonát- vagy klórtionokarbonát-észterét valamely primer vagy szekundér aminnal reagáltatjuk, a csatolt rajz szerinti (B) reakcióegyenlet szerint. Ez az eljárásmód különösen az olyan 1--helyeittesített S-nitroimidazolilalkil-karbamátok előállítására alkalmas, amelyekben R helyén hidrogén vagy metilcsoport, R3 helyén rövidszéníáncú alkil- vagy hidroxialkilgyök, A és M helyén pedig oxigén- vagy kénatoon áll. Ra és R9 egymástól függetlenül hidrogént, alkil-, aril-, aralkil-, hidroxialkil-, alkoxialkil-, hidroxilvagy aminocsoportot képvisel, vagy pedig R8 és R9 együtt egy —(CH 2 ) 2 —R 4 —(CH 2 ) 2 — csoportot képez, mely utóbbiban R4 oxigént, ként, —CH2 — vagy N—R 8 csoportot (ahol R 6 hidrogén vagy rövidszéniáncú alkilgyök) jelenthet. A két reagáló anyagot valamely erre alkalmas, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószeres közegben, pl. dioxánban, tetrahidrofuránban vagy valamely aromás szénhidrogénben, kb-0 C° és 75 C° közötti hőmérsékleten hozzuk egymással érintkezésbe. Általában feleslegben alkalmazzuk az amint; jó eredményeket érünk el, ha egy mól klórkarbonátészterre számítva kb. 2,0—5,0 mól amint alkalmazunk; a reakcióhőmérséklet a legtöbb amin esetében előnyösen kb. 10—40 C° lehet. Megjegyzendő, hogy a reagáló anyagként alkalmazásra kerülő észtereket gyakran az l-lhelyettesített 2"hidroxialkil- vagy 2-merkaptoalkil-5-ni(troimidazolok kloroformiát-10 15 20 25 30 55 40 45 50 55 60 3
