155224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolkarbamát-származékok előállítására
3 porttal és hasonló gyökökkel helyettesítve is lehetnek, továbbá 2-ihidroxietil-, 2-hidroxipropil-, 2-metoxietil-, 2-etoxietil- és 2-aminoetil-csoportok. A hidroxialkil-, alkoxialkil- és aminoalkil-esoportok előnyösen 1—6 szénatomot tar- 5 talmazhatnak. Rx és R 2 bármely adott vegyületben egyenlő vagy egymástól különböző helyettesítőket képviselhetnek. A (II) általános képletű vegyületekben R4 oxigén-, kénatomot, —4CH2 — vagy ^N—R 6 -cso- 10 pontot képviselihet; az utóbbiban R6 hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkilgyököt jelenthet. Így tehát a gyűrű, amelynek a képletben szereplő nitrogénatom az egyik gyűrű tagja, morfolino-, tiamorfolino-, piperidino-, piper- 15 azino- vagy N-(rövidszénláncú alkil)-piperazino-gyűrű lőhet. A (II) általános képletben szereplő, nitrogénatomot és R4 gyűrűtagot tartalmazó hattagú gyűrű természeitesen az (I) általános képletbe is 20 befoglalható lenne, ha ez utóbbiban az Rx és R2 helyettesítőket oly módon definiálnánk, hogy azok együtt egy —i(CH2 )2R 4 :(CH 2 )2— csoportot is képezhetnek, mely utóbbiban R4 oxigén- vagy kénatomot, —CH2 — vagy —N—Rg csoportot 25 (ahol R6 a fenti jelentésű) képvisel. A világos áttekinthetőség kedvéért azonban az ilyen típusú karbamátokat külön határoztuk meg a találmány ismertetése során. A fent említett (III) általános képletben R5 £0 alkil-csoportot, mint rövidszénláncú alkanoil-, aroil-, alkilszulfonil- vagy arilszulfonil-icsoportot, hidroxil-, rövidszénláncú alkoxi-, amino-, vagy karbO'Xiamido-esoportot képviselhet. Az ilyen csoportot jellemző példáiként az acetil-, propio- 25 nil-, buitiril-, benzoil-, metánszultfonil-, benzolszulfonil-, metoxi-, etoxi-, butoxil- és hasonló csoportok említhetők. A találmány köre kiterjed a fent említett imidazol-karbamáitok savakkal képezett addiciós 40 sóinak az előállítására is. Ezek a sók szervetlen savakkal vagy szerves savakkal képezhetők; az ilyen savak példáiként a sósav, brómhidrogénsav, foszforsav, salétromsav, kénsav, citromsav, borkősav, adipinsav, metánszulifonsav, p-toluol- 45 szulfonsav és hasonlók említhetők. E karbamátok só alakjában parazita ellenes szerként való felhasználása esetén a nem-toxikus savakkal képezett tehát az emberi, ill. állati szervezet által a gyógyászati adagokban elviselhető sók kerül- 50 hétnek alkalmazásra. A találmány szerinti eljárás termékeit eddig általában „il-helyetitesített 5-niirtro-2-iimidazolil-alkil4tarbamátok'' gyűjtőnév alatt közelebbi megkülönböztetések nélkül említettük; e vegyü- 55 letek előállítása szempontjából azonban bizonyos megkülönböztetéseket kell majd tennünk az egyes vegyülettípusok között, az előállítási eljárási módszerek ismertetése során. A találmány szerinti előállítható imidazolil- 60 -alkikkaribamatok sorában különösen előnyösek azok az (I), (II) és (III) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R hidrogénatomot, R3 metil- vagy 2Hhidroxietil^csoportot, A oxigénatomot, M oxigén- vagy kénatomot, Rx és R 2 65 4 hidrogént vagy rövidszénláncú alkilgyököt, R4 oxigénatomot vagy —CH2 — csoportot, R 5 pedig rövidszénláncú alkanoilcsoportot képvisel. Bár ezeket az előnyösebb vegyületeket részletesebben fogjuk ismertetni az alábbiak során, mint a találmány körébe tartozó egyéb vegyületeket, hangsúlyozni kell, hogy mindaz, amit az alábbiakban a találmány szerinti vegyületek előállításáról és alkalmazásáról mondunk, általánosságban vonatkoztatható valamennyi, az (I), (II) és (III) általános képletnek megfelelő vegyületre. Ezek az új imidazolil-alkil-karbamátok a találmány értelmében különböző szintézis-aitakon állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás egyik kiviteli módja értelmében oly módon járhatunk el, hogy valamely erre alkalmas izoeianátot vagy izotiocianátot egy lHhelyettesített-2-hidroxialkil-5-;mtroimidazollal vagy 1-helyettesített-2-merkaptoalkil-5-nitroimidazollal reagáltatunk a csatolt rajz szerinti (A) vázlatos reakcióegyenlet szerinti módon; e reakcióegyenletben szereplő képletekben A és M oxigén- vagy kénatomot, R hidrogénatomot vagy metilgyököt, R3 rövidszénláncú alkilgyököt vagy aciloxialkil-csoportot, R7 hidrogénatomot, rövidszénláncú alkilgyököt, aril-, aralkil-, rövidszénláncú alkanoil-, aroil-, alkilszulfonil-, arilszulfonil- vagy alkoxi-i(rövidszénláncú alkil)-«sopontot képvisel. Ha 1-ihidroxialkil-imidazolilalkil-karbamátokat kívánunk előállítani a fent leírt eljárással vagy a találmány szerinti eljárás valamely más változatával, akkor ezt az 1-helyzetű helyettesítőt védeni kell az imidazol 2J helyzetű hidroxialkil vagy merkaptoalkil csoportjának reagáltatása során, mert különben a szabad hidroxilcsöport is reakcióba lép az izocianáittal, ill. izotiocianáttal. Ez az átmeneti megvédés észterezés útján történhet, vagyis oly módon, hogy a megfelelő 1-aciloxialkil-imidazolt, pl. 1^2-acetoxietil)-2-Jhidroximetil-5-niitroimidazolt, l-(2-propionoxipr opil) ^-merkaptometil-5-nitr oimidazolt, 1 - (2--acetoxietil)-2-(l-hidroxietil)-5-nitroimidazolt vagy l-i(2-acetoxipropil)^2^hidiroximetil-5-nitro~ imidazolt alkalmazzuk kiindulóanyagként. Valamely rövidszénláncú alkánsawal, benzoesavval, alkil- vagy acilszulfonsavval képezett észter alkalmazható célszerűen ilyen célra. Az észterezett gyök általában nem szenved változást az izocianáttal való reakció folyamán a szokásos reakciókörülmények alkalmazása esetén és így termékként a megfelelő 1-aciloxialkil-imidazol-karbamátot kapjuk, amelyet azután hidrolízis útján alakíthatunk a kívánt 1-hidroxialkil-ikarbamáttá- Az alább leírt eljárásban, amikor bázis van jelen a reakcióelegyben, az imidazolilalkil-karbamát képzése során, az 1-aciloxialkil-belyettesítő gyakran hidrolízist szenved az említett reakció folyamán és így közvetlen reakció-2
