155204. lajstromszámú szabadalom • Vágathajtógép alagutakhoz, tárókhoz, csatornákhoz vagy hasonlókhoz

3 testen forgathatóan ágyazott, vágókésekkel ellátott késfejeket, illetve szerszámkoszorúkat forgatják. A kések vágáspályái — amely kések valamennyien állandóan fogásban vannak — egymást keresztezik, amiből következően nagy 5 a szerszámkopás. A szerszámköszörűk, illetve késfejek azonos forgásértelme következtében a tartótestre ható forgatónyomatékok összegeződnek és nemcsak a tartótestet veszik igénybe, hanem túlságosan nagymértékben terhelik a fő- 10 tengelyt és ágyazást is. Azonkívül — mivel a táró homlokfalát munkálják meg — a táró tengelye irányában nagy előtolóerőket kell kifejteni. Ilyen gépnél kemény kőzethez és nagy táróátmérőhöz nem lehet gazdaságos konstrukciót 15 alkotni, az ilyen gép nagyon nehéz és terjedelmes lenne. Lényeges javulás érhető el azáltal, ha a táró homlokfalának lemunkálása helyett a táró kerületét munkáljuk meg. Ennél az ismert eljárás- 20 nál a niarókésfejekhez hasonlóan egy késfejtárcsába több keményfémbetétes szerszám van sugárirányban behelyezve. Több meghajtással és motorral rendelkező késfej forgó dobra koncentrikus körök mentén van erősítve, úgy hogy 25 a szerszámélek a késfej tengelye körül forognak, azonban járulékosan a táró tengelye körül bolygókerékszerű forgó mozgást is végeznek. A fő aprítómunkát a késfejek kerületén végzik. A kések a gép előtolása közben csavarvonal 20 alakú pályán haladnak előre, miközben a kések e pályán kb. érintőleges irányban hatnak. Ezzel az eljárással kemény kőzetet is meg lehet munkálni, mivel a fellépő késvágóerők alapján olyan eredő jön létre, amely a dob hajtóművétől csak SS kis forgatónyomatékot kíván. Az előtolásinak szerszám vágásszélességénél nagyobbra növelése révén az anyagnak csak egy részét munkálják le, a kések mellett megmaradó anyagrészt pedig letöréssel lehet eltávolítani, minek eredménye- 40 ként a keményfém elhasználódása nagymértékben csökken, ami gazdasági szempontból nagyon fontos. Azonban az eljárásnak nagy keresztmetszetű tárók vagy alagutak vágatha'jtására való felhasználásánál hátrányos, hogy a vágóérőknek 45 nagy dobról dofoágyazáson keresztüli géptörzsre vezetése nehézkes és a gép nagyon nehéz. Valamennyi ismert vágta thaj tógép további hátrányos tulajdonsága, hogy egy a táró tengelye körül forgó dob Vagy forgó karok szerszámtartókkénti 50 alkalmazása eredményeként mindig csak kör alakú táró-, illetve alagútprafilokat lehet előállítani és egyoldalú lemunkálást — pl. meglevő alagút kiszélesítése céljából — nem lehet végezni- A gép törzse továbbá olyan hosszú, hogy az 55 alagút vagy táró belső burkolását vagy megtámasztását csak messze a homlokfal mögött lehet végezni. A találmány célja a felsorolt hátrányos tulajdonságok kiküszöbölése és olyan vágatlhaj tógép 60 létesítése, amely egyszerű felépítése ellenére nagy keresztmetszetű és különböző profilú alagutak, tárók,: csatornák vagy hasonlók létesítését kemény kőzetben is lehetővé teszi és lehetőséget nyújt egyoldali lemunkáMsra is, és a burko- 65 4 lás, illetve alábiztosítás az alagút homlokfala mögött kis távolságra elkészíthető. Több forgó, kerületi oldalon vágó késfejjel ellátott vágathajtógépből kiindulva a találmány lényege, hogy a késfejek legalább egy szegmens kerületén vannak elhelyezve, a szegmens az alagút profilja egy szakaszának megfelelően van kiképezve és az alagút tengelyére keresztirányú, az alagútba befeszíthető főtengelyen elfordíthatóan van ágyazva, a főoszlop hátrafelé kinyúló, járóművel, illetve előtoló berendezéssel ellátott géptörzshöz mereven van erősítve, és hogy előtolásihoz és kormányzó mozgatáshoz feszültségtelenített főoszlopa és hátrafordított szegmense van. A találmány szerinti vágathajtógépben forgó dob vagy hasonló már nincs, szerszámtartóként a szegmens szolgál, amelynek alakja bármilyen tetszés szerinti alagútprofilhoz illeszkedőre képezhető ki, és amelynek kerületén egymás mellett — lehetőleg közel — forgó késfejek vannak, és amely szegmens munka közben a főoszlop körül elforduló mozgást végez. Hacsak egy szegmens van, ennek elfordulás-mértéke kb. 180°, két szegmens esetén azonban egy-egy szegmens kb. 90°-os szögben fordul el. A vágóerők a szegmensről a főoszlopra és erről közvetlenül az alagútra vivődnek át, úgyhogy a gép törzse már nem vesz részt az erő átvitelben és ezért sokkal könnyebbre és rövidebbre készíthető. Mivel mind az előtolás, mind a kormányzómozgás olyan időiben folyik le. amelyben a késfejek a sziklával nem érintkeznek, a vágásnál fellépő nagy erők csak a késfejekre, szegmensre és főoszlopra hatnak, az előtoló és kormányzó berendezésre nem. Az is lehetséges továbbá, hogy az alagút burkolását a főoszlop mögött a gép törzse körül elvégezhessük- Annak következtében, hogy a vágóerők a főosziopról közvetlenül az alagútra vivődnek át, az oszlop egyoldalú nyomást is föl tud fogni, úgyhogy a találmány szerinti gép meglevő alagút vagy a kihajtott alagút helyenkénti egyoldalú kiszélesítésére is minden további nélkül alkalmas. A különleges gépkialakítás nagyon rövid oldalsó vezetéshosszt eredményez, úgyhogy nagyon kis görbületi sugarú vágat hajtását — pl. üregelágazások előállításához — is lehetővé teszi. A kerületen vágó késtfejek alkalmazása révén — amelyek természetesen keményfémbetétes késekkel lehetnek ellátva, — a kőzet keménysége az alkalmazási lehetőséget nem korlátozza. A főoszlop rendszerint az alagút közepén függőlegesen van befeszítve. A szegmens a vágási munka kezdetén oldalsó, a vágathajtás irányára merőleges helyzetiben van és azután előre fordítjuk, úgyhogy az alagút homlokfala ugyanolyan profilú, mint az oldalfalak. Az alagút homlokfala a vágás folyamán létrejövő ívelt felülete következtében nagyon tartós és szilárd, ami főként lágy és kevéssé álléfcony talajban való vágathajtás esetén előnyös. Ha a szegmens teljes .elfordulását végrehajtotta, akkor a főoszlopot befeszített helyzetéből oldjuk, a gép törzsét a rögzítő oszlopokkal együtt előretoljuk, az utóbbiakat ismét az alagúthoz feszítjük és 2