155031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzotiazin-származékok előállítására
17 155031 18 16. példa: a) 35 g 4-klór-2-amino-benzhidrolt az éppen szükséges mennyiségű éterben oldunk, 30 g izopropil-mustárolajat adunk hozzá és a reakcióelegyet szobahőlfokon néhány napig állni hagyjuk. Ezután az oldószer kb. 2/3 részét vákuumban ledesztilláljuk és a képződött kristályos csapadékot leszivatással elkülönítjük, kevés éterrel utánamosva. Ilymódon 40 g tiszta N-izopropil-iN'-i^-klór-^HÍa-JhidroxibenzilJj-feniltiokarbamidot (az elméleti hozam 80%-a) kapunk, amely 127—129 C°-<«i olvad. b) 33,5 g a) alatti módon készített tiokarbamid-származékot 100 ml 48%-os brómhidrogénsavban 1 óra hosszat forralunk keverés közben, visszafolyató hűtő alatt. Ezután a reakcióelegyet hűtés közben nátriumhidroxid oldattal meglúgositjuk és benzollal vagy metilénklóriddal extraháljuk. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószer elpárologtatása után sárgás olajszerű termék alakjában 'marad vissza a 2-izopropilamino-4^fenil-!6-kló:r-4H-3,l-benzotiazin; benzol és petroléter elegyéből történő átkristályositás után 26 g 114—14 6 C°-on olvadó terméket kapunk (az elméleti hozam 82 %-a), amely 114-416 C°-on olvad. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő az alábbi vegyületek is: N-butil-!N'-[4-kló;r-;2-!(a-hidroxibenzil)]-feniltio-karbamid, op. 116—118 C°; 2-butilamino-4-! fenil-6-klór-4H-3,l-benzotiazin, op. 88—90 C°; N^ciklolhexil-NM[4-klór-2-i(aHhidroxibenzil)]-feniil -tiokarbamid, op. 143—145 C°; 2-cik:lohexilam, ino-4-fenil-:6-klór-4H-3,l-benzo-tiazin, op. 160—162 C°; N-etil-!N'-í[4-bróm-i2-i(a^hi'droxibenzil)]-jfeniltio-karbamid, op. 147—149 C°; 2-etilaimino^4-feml-!6-bróm-4H-3,l-benzotiazin, op. 99—101 C°. 17. példa: a) 23 g 5-:klór-; 2-amino-benzhidrolt 20 g propilmustárolaj hozzáadásával 15 percig hevítünk vízfürdőn, majd gyorsan lehűtjük szobahőmérsékletre. A reakcióelegyet éjjelen át állni hagyjuk, majd a kapott kristálypépet leszivatjuk és kevés 1:1 arányú éter-petroléter eleggyel utánamossuk. Ilymódon 28,5 g N-propü-N'-^-klóír-2-!(a-hidroxibenzil)]-fenáltio!karbamidot (az elméleti hozam 85%-a) kapunk, 95—98 C°-on olvadó színtelen kristályos termék alakjában. b) 33,5 g a) alatti módon kapott tiokarbamid származékot a 16. b) példában leírthoz hasonló módon brómhidrogénsawal hevítünk. Ilymódon 28 g 2-propilamino-! 4-;fenil-6-klór-4H-i3,il-benzotiazint (az elméleti hozam 88%-a) kapunk; a benzol és petroléter 'elegyéből átkristályosított termék 105—106 C°-on olvadó kristályos anyag. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő az alábbi vegyületek is: 2-(o>-etiltioureido)-5,4'-dikló:r-benzhid:rol, op. 136—138 CCT ; 2-etilamino-4-<p-klórl fenil)-'6-klór-4H-3,l--benzotiazin, op. 126—127 C° (etanol és víz elegyéből). 18. példa: a) 25 g 2-ami;no-5-klór-2'Hfluorbenzhi'd:rol op. 99—100 C°, előállítva 2-amino-5-klór-2'-fluorbenzofenonból nátriumbórhidriddel való redukálása útján) 250 ml éterrel készített oldatához 13 g etilmustárolajat adunk és a reakcióelegyet néhány napig hagyjuk szobahőfokon állni. Azután az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a kapott olajos maradékot ciklohexánnal eldörzsöljük és az ennek során képződött kristályos csapadékot leszivatjuk és tiklohexánnal utánamossuk. Benzol és ciklohexán elegyéből történő átkristályositás után 26 g 2-l (co-etiltioureido)-5-klórJ2'-fluor-benzhid;rolt (az elméleti hozam 77%-a) kapunk, 12®—130 C°-on olvadó színtelen kristályok alakjában. b) 17 g a) alatti módon kapott terméket 100 ml 48%-os brómhidrogénsavval erős keverés közben 5 percig forralunk visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés után a reakcióelegyet vízzel hígítjuk, kis idő múlva óvatosan dekantálunk és a maradékot metilénklóriddal és híg nátriumhidroxidoldattal kirázzuk. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk, Ilymódon 16 g 2-etilamino-4-'(o-fluoirfenilJ-'e-klor^H-Sjl-'benzotiazint kapunk viszkózusán folyó színtelen olaj alakjában. A fent leírthoz -hasonló módon állíthatók elő az alábbi vegyületek is: 2-amino-5-klór-3'-4fluorbenzhidrol, op. 122—124 - C°; 2-(<ö-'etiltiourei'do)-5-klór-3'-fluor-benzhidrol. op. 144—145 C°; 2-etilamino-4-i(m-jfluorfenil)-6-klór-4H-3,l-benzotiazin, op. 124—125 C°; 2-amino-5-'klór-4'Hfluor-benzhidrol, op. 125— 126 C°; 2-((ü-etiltioureido)-'5-kló:r-4'-fluorbenzhidrol, op. 141—142 C°; 2-etila:miino-4-'(p-ifluorfenil)-j6-kl'ór-4H-3,l-benzotiazin, op. 133—134 C°. 19. példa: 2-etilamino-4-fenil-6-nitro-4H-3,l-'benzotiazin. 29,3 g 2-amino-í5-nitro-benzhidrol (op. 121— 123 C°, benzolból kristályosítva; előállítva 2--amino-S-nitrobenzafenon nátriumbórhidriddel való redukálása útján) 120 ml jégecettel készített szuszpenziójához 10,5 g etilmustárolajat és 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9
