155031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzotiazin-származékok előállítására

155031 19 20 60 ml 48%-os brómhidrogénsavat adunk, majd az elegyet 20 óra hosszat hevítjük vízfürdőn. Lehűlés után a reakcióelegyet vízzel hígítjuk, nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk és metilénkloriddal többször extraháljuk. A metiíénkloridos oldatot bepároljuk és a kapott gyantaszerű maradékot II aktivitású semleges alumíniumoxidon kromatograí ál j uk, eluálószerként benzolt alkalmazva. Ily módon 14,3 g 2-etilammo-4^íenil-8-nitro-4H-3,l-benzotiazint (az elméleti hozam 34%-a) kapunk; a benzol és ciklohexán elegyéből átkristályosított termék 121— 122 C°-on olvadó világossárga kristályokat képez. 20. példa: 2-etilamino-4-fenil-4H-3,l-benzotiazin. a) 20 g 2-aminobenzhidrol 175 ml kloroformmal készített oldatához keverés és hűtés közben hozzácsepegtetjük 7,5 g frissen desztillált etiíizocianát 25 ml kloroformmal készített oldatát. A reakcióelegyet szobahőfokon 30 percig tovább keverjük, majd az oldószert vákuumban ledesztilláljuk és a visszamaradó barnás színű olajszerű terméket forró benzollal felvesszük. Petroléter óvatos hozzáadása után 20 g N-etil-N'-[2-.(a-hidrcxibenzil)]-fenilkarbamidot (az elméleti hozam 74%-a) kapunk 132—134 C°-on olvadó színtelen kristályok alakjában. •b) 13,5 g a) alatti módon kapott karbamid-származékot 25 g finomra eldörzsöl!, íoszforpentaszulfiddai 75 ml piridinben 2 óra hosszat forralunk keverés közben, visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegyhez hűtés közben 250 ml 2 n nátriumhidroxid oldatot adunk, az elegyet szobahőfokon 30 percig keverjük, majd vízzel tovább hígítjuk és éterrel extraháljuk. Az elkülönített éteres oldatot vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Maradékként barnás színű olajszerű terméket kapunk, amelybői forró petroléterrel 7,6 g 2--etilamino-4-feml-4H-3,l-benzotiazin extrahálható. Petroléterből való átkristályosítás útján 76— 78 C°-on olvadó színtelen kristályos termékhez jutunk, amely a 14. példa szerinti módon előállított vegyülettel keverve nem mutat olvadáspont-csökkenést, 21. példa: 2-riklohexilamino-4-fenil-6-klór-4H-3,l-benzotiazin, a) 60 g káliumhidroxidot 300 ml absz. etanolban oldunk és az oldathoz 70 g 5-klór-2-amino-benzhidrolt és 90 ml széndiszulfidot adunk, majd az elegyet S óra hosszat hevítjük vízfürdőn, visszafolyató hűtő alatt. A.z oldószer elpárologtatása után kapott maradékot híg nátriumhidroxid oldatban oldjuk, a csekély mennyiségű oldhatatlan anyagot kiszűrjük és a szűredéket híg sósavval megsavanyítjuk. Benzollal extrahálva 69 g 2-merkapto-4^enil-6-klór-4H-3,l-^benzotiazint (az elméleti hozam 79%-a) kapunk, amely etanolból átkristályosítva 158— 160 C°-on olvadó gyengén sárgás, apró tűkristályokat képez. b) 14,6 g a) alatti módon leírt vegyületet 25 ml ciklohexilaminban 6 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. A ciklohexilamin feleslegét rotációs bepárlóban elpárologtatjuk és a maradékot II aktivitású bázisos alumíniumoxidon kromatograí áljuk, benzolt alkalmazva eluálószerként. Ily módon 12,3 g 2-ciklohexiiamino-4-fenil-6-klór-4H-3,l-benzotiazint (az elméleti hozam 69%-a) kapunk. Ez a vegyület benzol és petroléter elegyéből történő átkristályosítás után 160—162 C°-on olvad és a 16. példa szerint előállított vegyület mintájával keverve nem mutat olvadáspont-csökkenést. 22. példa: 2-benzilamino-4-fenil-6-klór-4H-3,l-benzotiazin. a) 15 g 2-metilmerkapio-4-fenil-6-klór-4Ií-3,1-benzotiazint (előállítva 2-merkapto-4-fenil-6-klór-4H-3,l-benzotiazinból metil jodiddá! való metilezés útján, op. 114—116 C°) 30 ml benzilaminban 9 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. A benzilamin feleslegének főtömegét vákuum-desztilláció útján eltávolítjuk és a maradékot II aktivitású bázisos alumíniumoxidon kroniaiografáljuk, benzolt alkalmazva eluálószerként. Ily módon 12 g 2-benzilamino-4--fenil-6-klór-4H-3,l-benzotiazint kapunk világossárga színű olajszerű ter-mék alakjában. Ez a vegyület benzol és petroléter elegyéből kristályosítva 107—109 C°-on olvadó apró, színtelen tűkristályokat képez és azonos a 7. példa szerinti eljárás termékével. 23. példa: 2-etilamino-4-(a-naftiI)-4H-3,l-benzoí;iazin. a) 25 g 2-amino-a-naftil-benzilalkoholhoz (előállítva 2-aminofenil-a-naftil-ketonból, Raney-nikkel jelenlétében, metanolban szobahőfokon légköri nyomáson történő katalitikus hidrogénezés útján, op. 117—119 C°) 750 ml éterben 13 g etilmustárolajat adunk és az elegyet szobahőfokon néhány napig állni hagyjuk. A dörzsölés hatására kristályos alakban kiváló 2-(to-etiltioureidoj-a-naftil-benzilalkoholt leszívatással elkülönítünk és kevés éterrel utánamossuk. Ily módon 22 g terméket (az elméleti hozam 66%-a) kapunk, 149—150 C°-on olvadó színtelen kristályok alakjában. b) 17 g a) alatti módon kapott vegyületet a 18b) példában leírthoz hasonló módon brórnhidrogénsawal hevítünk; ily módon 13,5 g 2--etilamino-4-i(a-naftil)-4H-3,!l-benzotiazint (az elméleti hozam 85%-a) kapunk. A benzol és petroléter elegyéből átkristályosított termék 155— 157 C°-on olvadó színtelen kristályokat képez. 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 10