155020. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 19-nor-androsztánsor delta4,9,11-tirénjeinek előállítására
155020 ecetsav vagy -propionsav, a benzoesav, fenoxialkánsavaik, mint fenoxiecetsav, p-klór-fenoxiecetsav, 2;,4Jdiklór~fen!0xiecetsav, 4--terc.ibutil-fenoxiecetsav, 3-fenoxipropionsav, 4-ifenoxivajsav, furán-2-karbonsav, 5-terc.bu- 5 til-furán-i2nkanbonsav, ,54>róm4furán^2-ka;rlbonsav, nikotinsav vagy izonikotinsav. Rövidszénláncú alifás és monociklusos aromás szulfonsavak, mint metán-, etán-, benzol- vagy p-toluolszulfosav és szervetlen savak is, 10 mint pl. kénsav, halogénhidrogénsavak és főleg foszforsavak pl. orto- vagy metafoszíorsav is használhatók. Étercsoportként főként a rövidszénláncú alifás alkanolokból, mint etil-, metil-, propil-, izo- 15 propilalkoholból, továbbá butil-, vagy amilalkoholokból, arilalifás alkoholokból, elsősorban monociklusos aril^(rövidszénláncú)-alifás alkoholokból, mint benzilalko'holból vagy heterociklusos alkoholokból, főként tetrahidropiranol- 20 ból leszármaztathatókat említjük. A ketalizált oxocsoportok közül a rövidszénláncú alkiléndioxi-csoportoik különösen jelentősek. Étercsoportként azonban enoléter-csoportok is használhatók. 25 SO 35 A kiindulóanyagok további helyettesítői lehetnek funkciósán átalakított hidroxil- vagy oxocsoportok, alkiicsoportok, főleg metil-csoportok, vagy halogénatomok, pl. a vegyület 1-, 2-, 4-, 6-, 7-, 8-, 14-, 15-, 16- és 17-helyzetében. Főként 7a- vagy 7/3- és/vagy 18a- vagy 16/)'-helyzetben metilcsoport lehet jelen. A 17/:?-helyzetben szabad vagy funkciósán átalakított hidroxil-csoportot tartalmazó vegyületek ezenfelül a 17a-helyzetben alifás telített vagy telítetlen, helyettesített vagy nem helyettesített szénhidrogénmaradékot, főleg telített vagy telítetlen rövidszénlánoú alifás 1—4 szénatomszámú szénihidrogénmaradékot, mint alkil-, alkenil- vagy alkinilmaradiéikot, pl. metil-, etil-, propil-, vinil-, allil-, rnetallil-, etinil-, propinil-, trif luorpropinil- vagy trikl órpropinil-csoportot tartalmazhatnak. - .. 45 A kiindulóanyagoknak a találmány szerinti eljárással monoepoxiddá való átalakítása önmagában ismert módon történik. Erre a célra szerves ipersavakat, mint perbenzoesavat, perftál- C() savat vagy ni-klórperbenzoesavat alkalmazunk, főként éteres közegben vagy halogénezett szénhidrogénekben, mint kloroformban vagy metilénkloridban. A reakciónál egy mólekvivalens persavat használunk és így különböző izomer ,;,monoepoxidakat tartalmazó oxidációs terméket kapunk. További feldolgozás céljából az egyes vegyületeket az elegyből elkülöníthetjük és tisztíthatjuk, vagy az elegyeket használjuk, amelyek pl. kristályosítással vagy egyéb fizikai 6Ü dúsító eljárásokkal a nyers oxidációs termékből tiszta vegyület formájában kinyerhetők. Az így izolált, pl. kristályosított, egységes vagy elegyként jelenlevő monoepoxidokat egy Lewis-féle savval vagy közvetlenül átalakítjuk vég- 65 termékké, vagy először megfelelő adszorbenssel kezeljük és így az egyes izomereket elválasztjuk, az izomereket pedig ezután Lewis-féle savval végterimékekké átalakítjuk. Az említett izomerek valószínűleg a várható végtermékeknek megfelelő 3-oxo-10-hidroxi-/J4 > 9 < u >-, illetve 3-oxoJ ll i aHhidroxi-/l 4 ' 9 ( 10 >-1.9-nor-androsztadiének és adszorbenssel való kezeléssel kristályosan kinyerhetők, majd Lewis-féle savval való kezelés után a végtermékeket adják. A monoepoxidok izomerizálásánál kovasav vagy alumíniumoxid vagy ilyen anyagokat tartalmazó adszorbenseik jönnek tekintetbe, mint pl. Florisil védjegyű fullerföld, Brockmannféle I, II és III aktivitású kromatográfiai alumíniumoxid. Az adszorbensekkel való kezelést a kromatográfiában szokásos oldószerekkel és az' ugyancsak isniert eluálószerekkel, pl. a következőkkel végezzük: alifás vagy aromás szénhidrogének, észterek, mint etilacetát vagy ezek elegyei. A végtermékeket az előbb megnevezett intermedierekből, vagy közvetlenül az említett monoepoxidok'ból valamilyen Lewis-savval való kezelés után jó kitermeléssel kapjuk. Lewis-féle savként pl. bórtrifluoridot, főleg ennek éteres komplexét, vagy cinkkloridot, alumíniumkloridot, vas111 -kloridot, vas ín -szulfátot vagy ónIV -kloridot használunk. E reagensekkel való reakciót szerves oldószerekben, pl. az alábbiakban végezzük: éterek, mint pl. etiléter, vagy alifás, cikloalifás vagy aromás helyettesítetlen vagy halogénezett szénhidrogének pl. benzol, hexán, ciklohexán, klórbenzol, metilénklorid, toluol vagy xilol. A Lewis-féle savakkal való reagáltatásnál nyert végtermékekben a találmány szerint kívánt esetben a szabad hídroxil-csoportokat funkciósán átalakítjuk, azaz észterezzük vagy éterezzük, vagy a funkciósán átalakított hidroxil-csoportokat elszappanosítjuk. Ezeket a reakciókat önmagában isimért módon végezzük, így a hiidroxil-csoportok észterezését szerves karbon- vagy szulfonsavak, pl. a korábban felsoroltak halogenidjeivel vagy anhidridjeivel, előnyösen tercier szerves bázisok, pl. piridin jelenlétében folytatjuk le. Az éterezés az említett alkoholok halogenidjeivel vagy szulfátjaival való kezeléssel történhet valamilyen bázisos anyag, pl. szerves nitrogénbázis vagy alkáliák jelenlétében. Az észterezett hidroxil-esoportokat lúgos anyagokkal, pl. híg alkáli- és alkáliföldfém-hidroxidokkal szappanosíthatjuk el. A kapott végtermékekben egy 174ielyzetű oxocsoport, adott esetben hidroxil-csoporttá ' redukálható, esetleg szénhidrogén-gyökök 17ajhelyzetbe való egyidejű bevitele mellett. A redukció célszerűen komplex könnyűifémihidridek segítségével, pl. nátriumbórhidriddel vagy lítiumaluimíniumhidriddel éteres közegben, mint tetrahidrofuránban vagy Grignard-féle vegyülettel, mint metilmagnéziumibromiddal 2
