155019. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazepin-származékok előállítására
155019 10 háljuk, és a vizes réteget kevés aktívszénnel jól összerázzuk. Szűrés után a szüredéket nátronlúggal erősen meglúgosítjuk, és a bázist kloroformmal kivonjuk. Ilyen módon a XI képletű 2-ttenil-4-métalÍil-2i,3,4, : 5-tetrahidro-l,4--benzoxazepint kapjuk sárgás olaj alakjában; forráspont 130—1:37 C°/0,04 Hg mm. 8. példa: •14,35 g (0,05 mól) 2-fenil-7-klór-2,3,4,5--tetriaihidroJ l,4-benzoxaz6pint 50 ml ecetsavanhidriddel egy órán át melegítünk vízfürdőn. Vízsugárszivattyúval létesített vákuumban a reakeióelegyet erősen bepároljuk, és a maradékot kloroformban feloldjuk. Az oldatot vizes nátriuni-lhidrogén-karbonát oldattal kirázzuk, amíg már nemi lép fel gázfejlődés, majd vízzel semlegesre mossuk. A nátriumszulfát fölött szárítás és a kloroform lehajtása után visszamaradó nyers 2-fenil-4-aeetil-7-klór-2,3,4,5--tetrahidro-l,4-benzoxazepint 100 ml abszolút tetralhidrofuránban oldjuk, és cseppekben hozzáadjuk 4,0 g (0,1 mól) lítium-aluimíniuim-hidrid 150 ml tetraihidrofuránnal készített, forrásban levő szuszpenziójához. Ezután a reakicióelegyet 18 órán« át vísszaifolyató hűtő alatt forraljuk, majd hozzácsepegtetünk. 4 ml vizet, 4 ml 15%-os nátronlúgot, majd ismét 4* ml vizet. Az oldhatatlan részt leszívatj ük, és a szüredéket bepároljuk. A maradékot felvesszük 200 ml kloroformban, és alaposan mossuk vízzel. A kloroformos oldatot nátrium-szulfát fölött szárítjuk. Bepárlás után a XII képletű 2-fenil-4-etil-7-!klóir-2,i3,4,5-tetrahidro-1,4Hbenzoxazepint kapjuk színtelen olaj alakjában. A hidrokloridot az alábbi módon állíthatjuk elő: A bázist ötszörös mennyiségű meleg acetonban oldjuk, imajd az oldatot hádrogén4d.orid eoetészterben készített 2 n oldatának hozzáadásaival semlegesítjük. Zavarosodás fellépéséig étert adunk a reakeióelegylhez. Lehűléskor finom prizimák alakjában kikristályosodik a hidroklorid; olvadáspont 22'3—225 C°. A kiindulási anyagként használt 2~fenil-7--klór-2,,3,4,5-tétrahídro-l ,4^benzoxazepint az alábbi módon lehet előállítani: 17,15 g (0,1 mól) S-klór-saahdlsavaanidot feloldunk 250 ml acetonban, majd 15 órán át főzzük 18,2 g (0,115 mól) aWaMklór^fenil-ecetsavas etülészterrel, 42 g finoman megőrölt kálium-karbonáttal és 0,5 g kálium-jodiddál. Lehűlés után a szervetlen anyagokat leszívatjuk, a szüredéket bepároljuk, és .maradékot 250 ml kloroformban felvesszük. Az oldatot négyszer kirázzuk .100—100 ml 1 n vizes nátronlúggal, majd kétszer 50—50 ml vízzel. A kloroformos oldatot nátrium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. A kristályos maradékot (olvadáspont 135—140 C°) 50 ml ecetészterrel digeráljuk, hozzáadunk 50 ml petrolétert, majd egy idő múlva leszívatjuk. Ilyen módon a XIII képletű alfa-fenil-álfa-(2'-karbamil-4'• -klór-fenoxi)-ecetsavas etilésztert kapjuk; olvadáspont 143—145 C°. Ebből az észterből 33,35 g-ot (0,1 mól) 100 ml 5 etanolban «» 250 iml metanolban oldunk, majd 60 ml 2 n vizes nátronlúg (0,12 mól) hozzáadása után 12 órán át 25 C°-on állni hagyjuk. A reakeióelegyet 400 ml vízzel hígítjuk; az oldat tiszta marad. 5 n sósavval végzett semle-10 gesítés hatására kikristályosodik az alfa-tfenil-alfa-{2'-karíbamil-4'-klór-fenoxi)-ecetsav. Leszívatás után a nutsdhon maradt anyagot vízzel jól kimossuk. A sav 206—208 C°-on olvad. E savból 30,55 g-ot (0,1 mól) 110 ml klór-15 benzollal és 16 ml acetil-kloriddal 120 C" hőmérsékletű olajifürdőn melegítünk. Lehűléskor kikristályosodik a 2i-fenil-3y5-dioxo-7-;klór^.S.^S^tetrahidro-l^-benzoxazepin. Leszívatjuk, és 1:1 arányú éter-petroléter eleggyel jól 20 utánmossuk. Ecetészterből végzett átkristályosítás után a termék 173: —174 C°-on olvad. 15 g (0,38 mól) lítium-alummium-hidrid 400 ml abszolút tetralhidrofuránnal készített, forrásban levő szuszpenziójához hozzácsepegtetjük 25 52 g (0,18 mól) 2-íenil-3,5-dfioxo-74dór~2,3,4,5--tetraihidro-l,4-!benzoxazepin 500 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát. A reakeióelegyet 18 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Lehűlés után hozzáadunk 15 ml vizet, majd 2Q 15 ml 15%-os nátronlúgot, végül ismét 15 ml vizet. Az oldhatatlan részt leszívatjuk, és a szüredéket bepároljuk. A maradékot 200 ml kloroformban felvesszük, és vízzel alaposan kirázzuk. A kloroformos oldatot nátrium-35 szulfát fölött szárítjuk, majd bepereljük. A színtelen, viszkózus olajként visszamaradó, XIV képletű 2^fenil-7~klór^2,;3,4,5-tetrahidro-l ,4-benzoxazepint oldjuk 150 ml acetonban, majd hidrogénnklorid ecetészterrel készített 2 n olda-40 tával semlegesítjük. Ennek hatására a hidroklorid színtelen tűk alakjában kikristályosodik; olvadáspont 230—233 C°. 9. példa: 45 13,0 g (0,05 mól) 2-fenil-7-klór-2,3,4,5-tetrahidro-l,44}enzoxazepint oldunk. 150 ml acetonban, majd hozzáadunk 20 g finoman porított kálium-karbonátot és 0,3 g káliuim-jodidot. 50 Erős keverés közben hozzácsepegtetünk 7,5 g (0,055 mól) izobutil-Jbromidot. 10 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk a reakeióelegyet, majd 5 órán át visszafolyató hűtő alatt forraltjuk. Ezultán a szervetlen anyagot leszívatjuk. 55 és a szüredéket fo-epároljuk. A maradékot 5 g metánszuMonsav 200 ml vízzel készített oldatával összerázzuk. A kevés oldhatatlan anyagot aktívszén hozzáadása és ezt követő szűrés után eltávolítjuk. A tiszta szüredéket nátronlúggal 60 meglúgosítjuk, és a szabad bázist metilén-kloriddal extraháljuk. A XV képletű Menil-4-izobutiP7-(klór-a ,'3,:4,5-tetirahidro-Jl ,4-)benzoxazepin majdnem színtelen, erősen viszkózus olaj, amely 0,06 Hg min nyomáson 140—144 C° 65 forráspontot mutat. 5
