155019. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazepin-származékok előállítására
7 -2,3J 4,5-tetrahidro-l,4-benzoxazepint adja színtelen olaj alakjában: fp. 123—128 C°/0,05 . Hg mim. A , bázis maleátja aceton és ecetészter elegyéből végzett átkristályosítás után színtelen 5 pikkelyeket ad, 160—161 C° dermedésponttal. Ha a bázis acetonos oldatát metánszulfonsavval semlegesítjük, a metánszulfonátot kapjuk, amely etanol és éter elegyéből végzett átkristályosítás után 154—155 C°-on olvad. 10 A kiindulási anyagként használt 2-fenil-4--acetil-2,3,4,5-tetrahidro-l,4-benzoxazepint az alábbi módon állíthatjuk elő: 11,215 g (0,05 mól) 2-fenil-2,3,4,5-tetrahidro-1,4-ibenzoxazepint 1 órán át melegítünk víz- 15 fürdőn 50 ml ecetsav-anhidriddel és 10 ml vízmentes piridinnel. Vízsugárszivattyú létesített vákuumban végzett bepárlás után a maradékot 150 ml kloroformban felvesszük, majd kétszer 30 ml 2 n sósavoldattal, utána pedig 20 50 ml vízzel extraháljuk. A kloroformos oldatot vízmentes nátrium-szulfát fölött végzett szárítás után bepároljuk, és a maradékot éter petroléter elegyéből átlkristályosítjuk. Ilyen módon színtelen kristályok alakjában 2-fenil-4- 25 -acetil^S^S-tetrahidro-l^benzoxazepint kapunk, 104—106 C° dermedésponttal. 3. példa: 80 8,0 g (0,0315 mól) 2-fenil-2,3,4,5-tetrahidro-1,4-benzoxazepint, 7,2 g (0,046 mól) etil-jodidot és 15 g porított, vízmentes kálium-karbonátot 200 ml acetonban keverünk 4 órán keresztül 25 C°-on, majd 10 órán keresztül ,^5 forrási hőmérsékleten. A reakcióelegyet leszívatjuk, a szüredéket bepároljuk, és a maradékot felvesszük 10 g metánszulfonsaiv 100 ml vízzel készített oldatával. Az oldatot aktívszénnek kezeljük, szűrjük, majd nátronlúggal meg- 40 lúgosítjuk. Kloroformos extrahálás után olajszerű terméket kapunk, amelyből desztillálás útján a VII képletű 2-fenil-4-etil-2,3,4,5-tetrahidro-l,4«benzoxazepint (kapjuk: forráspont 122—125 C°/0,0i5 Hg mm. . ' 45 A vegyület azonos az előző példában leírt termékkel. 4. példa: 50 11,25 g (0,05 mól) 2-fenil-2,3,4,5-tetrahidro-1 ^-benzoxazépint, 210 g kálium-karbonátot és 10 g (0,059 mól) propil-jodidot 2:00 ml acetonban 15 órán keresztül főzünk erős keverés közben. A reakcióelegyet leszivatjuk, a szüredé- 55 ket beipároljük, és a maradékot 15 g metánszúlífonsav 150 ml vízzel készített oldatával felvesszük. Az oldathoz aktívszenet adunk, majd szűrjük és nátronlúggál meglúgosítjuk. Kloroformos extrafcció után olajszerű terméket ka- 60 punk, amelyből desztilláaióval a VIII képletű 2-íeml-4Hpropil^2,i3,4,5-tetrábidro-l,4-<benzoxazepint nyerjük színtelen, viszkózus folyadék alakjaiban; forráspont 133—140C70,05 Hg mm. A metánszultfonát etanol és éter elegyéből 65 8 színtelen levélkék alakjában kristályosodik; dermedéspont 167—168 C°. 5. példa: 10 g (0,0445 mól) 2-fenil-2;,3,4,:5-tetrahidro-1,4-íbenzoxazepint, 10,7 g (0,058 mól) N-butíl-jodidot és 19 g porított, vízmentes kálium-karbonátot 250 ml acetonban keverünk 4 órán át 25 C°-on, majd 10 órán át forrási hőmérsékleten. A reakcióelegyet leszirvatjuk, a szüredéket bepároljuk, és a maradékot 13 g metán-szulfonsav 130 ml vízzel készített oldatával felvesszük. Az oldalihoz aktívszenet adunk, majd szűrjük, és nátronlúggál meglúgosítjuk. Kloroformos extrakció útján olajszerű terméket kapunk, amelyből desztilláeióval a IX képletű 2-{fenil-4-(n-!butil)-2i,3,4,!o-'teträh : idro-l,4-.beriZoxazepint kapjuk sárga, viszkózus olaj alakjában; forráspont 143—148 C°/0,O5 Hg mim. A métánszulfonát 129—131 C°-on olvad. 6. példa: 11,25 g (0,05 mól) 2~fenil-2.3! 4,5-tetrahidro-1,4-benzoxazepint, 12,6 g (0,075 mól) izopropil-joididot és 30 g finoman megőrölt kálium-karbonátot 250 ml acetonban .keverés mellett forralunk 15 órán keresztül. Ezután vékonyréteg-kromatográfiai úton a kiindulási aminnak már csak nyomai mutathatók ki. Az oldhatalan sókat leszűrjük, és a szüredéket bepároljuk. A maradékot 1 órán át melegítjük vízifürdőn 50 ml ecetsavanhidriddel, aminek hatására a nem-propilezett kiindulási amin acetileződik. Az ecetsavanihidridet vízsugárszivattyúval létesített vákuumban lehajtjuk, a maradékot 200 ml 0,5 n sósavval oldjuk, kétszer 30 ml benzollal extraháljuk, és a vizes réteget kevés aktívszénnel jól összerázzuk. A szűrés után az oldatot nátronlúggal erősen meglúgosítjuk, és a bázist kloroformmal kivonjuk. Ilyen módon színtelen olaj alakjában a X képletű 2~fenil-4->izoprapil-2y3.4,5-tetrahidro-l,4-benzoxazepiint kapjuk; forráspont 132—136 C/'O.l Hg mm. A hidroklorid 190—191 C°-on olvad. 7. példa: 7,0 g (0,031 mól) 2-fenil-2,3,4,5-tetrahidro-1,4-benzoxazepint, 12,9 g kálium-karbonátot, 0,3 g káliumjodidot és 3,4 g (0,033 mól) metalMl-kloridot 150 ml acetonban 15 órán keresztül forralunk keverés mellett. Ezt követően vékonyréteg-kromatográfiai úton reakcióelegyben a kiindulási amint már csak nyomokban mutathatjuk ki. Az oldhatatlan sókat leszűrjük, és szüredéket bepároljuk. A maradékot 1 órán keresztül melegítjük vízfürdőn 35 ml ecetsavanhidriddel. Ekkor a nem-metallilezett kiindulási amin acetileződik. Az e-cetsavanhidridet vízsugárral létesített vákuumban lehajtjuk, a maradékot 140 ml 0,5 n sósavoldatban oldjuk, kétszer 20 ml benzollal extra-4
