154942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymolekulasúlyú terpolimerek előállítására
154942 szénhidrogéneket, célszerűen •a-olefineket, mint pl. 4-meülpentént, hexént . és . dodecént, különösen propilént és keverékeit, továbbá vinilalkilétert, célszerűen" ímetil-, etil-, és izobutilétert, vinilésztert, célszerűen vinilacetátot, végül vinilhalagenideket, célszerűen vinilkloridot használunk. A találmány szerinti kopolimerizáció szakaszosan vagy folyamatosan végezhető. Adiciklopenitadiént kivéve polimerizálandó monomereket, előnyösen ekvimolekuláris mennyiségben adagoljuk. Egyes esetekben előnyös lehet az egyszeresen etilénesen telítetlen vegyületek feleslegben való alkalmazása, főként, ha az alkalmazott reakciókörülmények között nem homo.polimerizáció megy végbe. A reakciókompo*nenseket általában a reakció előtt egymással elkeverjük. Lehetséges azonban olyan eljárásmód is, hogy egy vagy több reakciókomponenst a polimerizáció előrehaladásával fokozatosan adagolunk be. A találmány szerinti polimerizációnál a diciklopentadiént leszámítva a reagáló monomerek súlymennyiségére számítva, 0,1—20 súlyszázalék diciklopentadiént adagolunk. A nagymolekulasúlyú, -miniden! arányban duzzadó és oldható polimerek előállítása céljából szükséges határkoncentráoió minden egyes monomer rendszernél különböző. 1,0 súlyszázalék alatti koncentrációnál, tapasztalataink szerint, általában egyik monomer rendszerben sem kaptunk olyan térhálósított terméket, amely vizes alkalikus oldatban oldhatatlan lenne. A találmány szerinti kopolimerizáció oldószerek vagy hígítószerek jelenlétében vagy távollétében kivitelezhető. Oldószerek vagy hígítószerek távollétében azonban célszerű az, ha monotmerfelesleggel dolgozunk. Előnyösnek bizonyult az is, hogy ha az oldószer vagy hígítószer mennyiségét, illetve a reakció közben folyékony reakciópartaer feleslegét úgy szabályozzuk, hogy a képződő keverékpolimer legfeljebb 30 súlyszázalék, előnyösen 10—20 súlyszázalék mennyiségben legyen a reakció végén a reakeióélegyben jelen. Oldószerként vagy hígítószerként a reakció közben folyékonyan megmaradó és a polimerizációs reakciót nem gátló anyagok jönnek számításba, pl. alifás és aromás szénhidrogének, halogénezett szénhidrogének, ketonok, éter, észter és aoetálok. Oldószerként felhasználhatók a polimerizációs reakció közben pl. maleinsavanhidriddel reakcióba lépő anyagok is, amikor végeredményben megfelelő polimerszármazékokat kapunk. A reakciónál nem követelmény az, hogy a kiindulóanyagok vagy a reakciótermékek a hígítószerben oldódjanak. Különösen alkalmasnak bizonyultak azonban az olyan oldószerek, amelyekben a reakciópartnerek oldódnak, a képződött kopolimerek azonban oldhatatlanok. Ezek közé az oldószerek közé tartozik pl. a benzol, toluol, xilolok, etilacetáit. A képződött reakoióelegy feldolgozása rendkívül egyszerű, mivel a képződött kopolimer szűrés, centrif ugálás, illetve leválasztás nélkül is közvetlenül : egy megfelelő berendezésben, adott esetben valamely gázvagy : gőz alakú anyag keresztülvezetése köz-5 ben az oldószertől vagy hígítószertől mentesíthető. A polimerizációs hőmérsékletek tág határok között ingadoznak. Különösen előnyösnek bizonyult 30—120 C° közötti hőmérséklettarto-10 many, lehetséges azonban ezen hőmérséklethatárokon kívül is a polimerizációt lefolytatni. A polimerizáció beindítása szabad gyököket képző vegyületeket igényel katalizátorként. Alkalmasnak bizonyulták pl. a következő vegyji-15 letek: dialkilperoxidok, diacilperoxidok, perészter és azo-vegyületek, különösen diizopropilperkarbonát, 2,4-idiklórbenzoilperoxid, tercier-fcutilperoxipivalát, lauroilperoxid, azoizobutironitril, benzoilperoxid, di-tereierbutilperoxid, il-20 letve a felsoroltak keveréke. A polimerizálandó monomertől függően a polimerizációt atmoszférikus1 vagy emelt nyomáson <(kíb. 50 atmoszféráig) végezzük. Etilénkötésű és légköri nyomáson gáz alakú vegyü-25 letek felhasználása esetén az emelt nyomáson való polimerizáció bizonyult előnyösnek. A találmány szerinti eljárással előállított kopolimerek , maleinsavanhidridet, és a komonomerként felhasznált egyszeresen telítetlen 20 etilén kötésű vegyületeket pedig váltakozó sorrendben tartalmazzák. A találmány szerint előállított nagymolekulasúlyú oldható termékek megfelelő oldószerekben, pl. erősen poláros oldószerekben, mint 35 dimetilformamid, vagy dimetilszulfoxid feloldódnak. Víz hozzáadására az anhidrid-kötés hidrolízise következik be, végül is oldalt J képződik. Aminők, ammónia vagy alkáliák víz jelenlétében az összes kopolimereket feloldják 40 és már alacsony konoentracionertekeken viszkózustól nagyviszkozitásig terjedő vizes oldatok vagy gélek képződnek. A találmány szerinti eljárással előállított térhálósított termékek részben vagy egészben oldhatatlanok. Megfe-45 lelő, pl. erősen poláros oldószerekben korlátozott mértékben duzzadnak. Vizes közegben aminők, ammónia vagy alkáliák hozzáadására alkalmas koncentrádó-értékeken magas viszkozitású, duzzadt polimerjrészecskéket tartalma-50 zó vizes szuszpenziók képezhetők. A , nagyniolekulasúlyú elágazó szénláncú találmány szerinti kopolimerek különösen jól használhatók fel besűrítőszerként magas visz-55 kozitású vizes oldatok előállításánál. A nagymolekulasúlyú, térhálósított kopolimerek pedig értékes diszpergáló és emulgáló segédanyagok, amelyek' különösen olyan olaj/vte emulzióknál használhatók, amelyeknél a vizes fázisnak ma-60 gas elektrolit tartalma van. 1. példa: a) Mágneses keverővel ellátott 2 literes auto-65 klávba 98 g rnaleinsavanhidridet, 0,6 liter ben-3
