154894. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofurán-származékok előállítására

154894 17 18 adunk. Az elegyet lassan, félóra alatt forrásig hevítjük, majd 2 órán át reflux-hőmérsékleten tartjuk. Az elegyet lehűtjük, majd jég-ivíz elegybe öntjük és kloroformmal háromszor extraháljuk. Az egyesített extraktokat 2 n nát- 5 riumkarbonát oldattal egyszer és vízzel egyszer mossuk, és nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószer ledesztillálása után nyert maradékot etanol és metanol elegyéből kristályosítjuk. A termék 9,2 g 135—,140 €°-on olvadó i2-klóracetil- 10 -5-bróm-0,7-dimetil-<benzoífurán. Etanolos átkristályosítás után 7 g 141—144 C° olvadáspontú terméket kapunk. A klórozás megismétlésekor 60,íl2 g 2.-acetil-5-bróm-€,7-dimetil-benzofurán alkalmazása mellett első kristálymennyiségként 15 43 g 2-klóracetil-5-bróm-6,7-dimetil-benzofuránt kapunk, op.: 139—143 C°. Az ily módon nyert 2-klóracetil-5-i

bróm-6,7--dimetil-benzofuráhból 42,2 g-ot (0,143 mól) 20 210 ml dioxán és 35 ml víz elegyében szuszpéndáluftk, majd a szuszpenziót 0 C°-ra hűtjük. Félóra alatt, részletekben, 0—5 C°-on 3,99 g (0,072 mól + 25%) nátriumbórhidridet adunk hozzá és az elegyet 3 órán át 20 C°-on kever- 25 jük. Az oldószer vákuumban való ledesztillálása után kapott maradékot vízzel kezeljük és éterrel háromszor extraháljuk. Az egyesített extraktokat vízzel egyszer mossuk és vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk. A szárított ol- S0 datot szűrjük, a szűrletet bepároljuk, mikoris sárgásbarna anyagot kapunk, melynek benzolpetroléter elegyből történő átkristályosítása után színtelen, 100—102 C°-on olvadó tűk alakjaiban 35,3 g 5-öróm-:2-j(2-klór-l-hidroxietil)- 35 -6,7-dimetil-ibenzofuránt kapunk. 27,27 g (0,00 mól) 5^róm^2-(2-!klór-l-hidroxietil)H6,7-di:metil^benzofurán és 47 ml (0,54 mól) izopropilamin 160 ml izopropanollal képezett oldatát 24 órán át visszafolyatás köziben forral- 40 juk. Az izopropanolt és az izopropilamin feleslegét vákuumban ledesztilláljuk és a szilárd maradékot feles mennyiségű vizes 2 n nátriumkarbonát oldattal kirázzuk, majd szűrjük. A szűrőn levő maradékot vízzel mossuk, ismét 45 szűrjük, majd vízzel újra mossuk, ismét leszűrjük és etanolból kristályosítjuk. A termék 16,0 g 135—138 C°-on olvadó 5Hbróm-2-(2-izopropilamin-l-hidroxietil)-6,7-dimetil-benzofurán.' 50 11. példa: 2 g i(0,i00i6.1 mól) 5-bróm-2-í(2-izopropilammo-l-hidroxietil)-6,7-dimetilHbenzofuránt 26 ml 1,5%-os metanolos káliumhidroxid oldatban 55 szuszpendálunk. A reakcióedényt nitrogénnel átöblítjük, 0,2 g 5%-os palládium-szén katalizátort adunk hozzá és az elegyet szobahőmérsékleten és normál nyomáson hidrogénezzük. A hidrogénfelvétel az elméletinél kb. 4%-kal na- 60 gyolbb és mól-ekvivalens mennyiségű hidrogén felvétele után gyorsan csökken. A katalizátort leszűrjük, a szűrletet szárazra pároljuk. A maradékhoz vizet adunk, az elegyet benzollal háromszor extraháljuk, az extraktokat 2 n nát- gs riumkarbonát oldattal egyszer és vízzel egyszer mossuk, majd nátriumszulfát felett szárítjuk. A szárított oldatot szűrjük, szárazra pároljuk és a maradékot petroléterből (forrásponttartomány: 60—80 C°) kristályosítjuk. 107—108 C°on olvadó tűk alakjában 1,3 g 2-(2-izopropilamino-l-hidroxietil)-6,7-dimetil-benzofuránt kapunk. 12. példa: 8,52 g 2-:(2-izopropilamÍ!no-lHhidroxietil)-6,7-dimetil-tbenzofurán-hidrökloridot (a 10. és 11. példa szerint előállított bázisból készítve) 200 ml metanolban oldunk. A reakcióedényt nitrogénnel átöblítjük, majd 2 g 5%-os palládiumszén katalizátort adunk hozzá. Az elegyet 20 C°-on és normál nyomáson hidrogénezzük, mimellett 24 óra múlva a teljes hidrogénezés biztosítása céljából további 1 g katalizátort adunk hozzá: Az összhidrogénf elvétel kb. 740 ml (el- < méleti fogyasztás: 750 ml). A katalizátor eltávolítása után kapott szűrletet szárazra pároljuk és a maradékot metanol-éter elegyből kristályosítjuk. A kapott hidroklorid (4,0 g) a 2-(2--izopropilamino-lJhidroxietiI)^6,7-dii

metil-2,3--dihidro-benzofurán egyik racemátja („A" racemát), op.: 174 C° (lágyuláspont kb. ISO C°). Kétszeri etanolból történő átkristályosítás után 2,2 g 179—181,5 C° olvadáspontú hidrokloridot kapunk. Az első kristályosításkor kapott anyalúgokat szirupszerű masszává bepároljuk, a maradékot meglúgosítjuk és éterrel extráháljuk. Az extraktot ismét szirupszerű masszává pároljuk be, melyet azután petroléterből (forrásponttartomány: 60—80 C°) kristályosítunk, mikoris 0,6 g 2-i(2-izopropilaimmo-l-J

hid'roxietil)-:6,7-dimetil-j

2,3-dihidro-benzofurárít („B" racemát) kapunk 67—71 C°-on olvadó kristályok alakjában. 13. példa: 1,75 g (0,005 mól) 5-bróm-2-(2-izopropilamino-14iidroxietil)-7-metil-lbenzöfurán-hidrokloridot 50 ml etanolban oldunk és szobahőmérsékleten, normál nyomáson 0,1 g 5%-os palládium-szén katalizátor jelenlétében hidrogénezzük. Az elméleti hidrogénfogyasztásnál kb. 5%-nkal több hidrogén felvétele után a hidrogénifelvétel sebessége jelentősen csökken. A katalizátort leszűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk. A maradékot vízben felvesszük, az oldatot meglúgosítjuk és éterrel kétszer extráháljuk. Az éteres extraktokat vízzel és sóoldattal mossuk, majd nátriumszulfát felett szárítjuk. A szárított oldatot szűrjük és bepároljuk. A termék fehér kristályos 2^(2-izopropilamino-14ridroxietil)-7-metil-benzofurán. Petroléteres (forrásponttartomány: 60—80 C°) átkristályosítás után 1,1 g fehér tűkristályos, 90—02 C°~o:n olvadó terméket kapunk. A termék vékonyréteges kromatográfiás vizsgálata alapján egységes anyag-9 • :•'•••• :' ''