154879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rovarirtó hatású szerves foszforvegyületek és azokat tartalmazó készítmények előállítására

3 15487-9 4 hozunk reakcióba és a képződött hidrogénhalogenidet célszerűen eltávolítjuk előnyösen oly módon, hogy a reakciót savmegkötőszer jelenlétében végezzük el, vagy a reakcióelegyen semleges gázt vezetünk át, vagy b) valamely, az a- vagy ^helyzetben amino-, hidroxi- vagy merkapto-helyettesített laktont vagy annak sóját, előnyösen savmegkötőszer jelenlétében (lb) képletű gyököt magában foglaló ötvegyértékű foszfort tartalmazó sav-halogeniddel hozunk reakcióba. Eljárásunk a) változata szerint valamely, (la) képletű gyököt magáibanfoglaló ötvegyértékű foszfort tartalmazó savat vagy annak amidját olyan laktonnal hozunk reakcióba, mely a lakton-gyűrű egyik szénatomján lecserélhető halogénatomot tartalmaz, miközben a reakció során keletkező hidrogénhalogenidet célszerűen eltávolítjuk. Ez semleges gáz átfúvatásával oldható meg, így pl. a reakcióelegyen nitrogént vezetünk át. Egy másik változat szerint a reakciót savmegkötőszer, pl. kalciumkartoonát, nátriumkarbonát vagy nátriumacetát jelenlétében hajtjuk végre. Eljárásunk a) változatának másik foganatosítási módja szerint a sav sóját reagáltatjuk a halogén-laktonnal. E célra a savak alkálisói, különösen nátriumsói, továbbá az ammóniumsók és a tercier aminokkal képezett sók használhatók. A sók előállíthatók előzetesen, vagy pedig in situ oly módon, hogy a savat a halogén-lakton hozzáadása előtt a megfelelő bázissal (pl. alkálialkoholáttal) kezeljük. Lecserélhető halogénatomot tartalmazó laktonként különösen előnyösen alkalmazhatók a bróm-laktonok, kereskedelmi célra azonban a klór-laktonok is alkalmasak, minthogy félhasználásuk esetén a vegyületek előállítása olcsóbb. Eljárásunk b) változata szerint valamely, az a- vagy yS-ihelyzetben amino-, merkapto- vagy hidroxi-esoportot tartalmazó laktont vagy sóját (lb) képletű gyököt magában foglaló, ötvegyértékű foszfort tartalmazó savhalogeniddel hozunk reakcióba. Lakton-származékként a szabad alkohol, a merkaptán, vagy amin használható, előnyösen savmegkötőszer jelenlétében. Amenynyiben oxigén- vagy kénatomon keresztül kapcsolódó származékot kívánunk előállítani, előnyösen az alkohol vagy merkaptán valamely sóját, célszerűen nátriumsóját alkalmazzuk. Bizonyos vegyületek (elsősorban azon származékok, melyekben a foszfortartalmú savmaradék a lakton-gyűrű /?-helyzetű szénatomjához kapcsolódik) a megfelelő foszfortartalmú sav és valamely telítetlen lakton reakciójával állíthatók elő. Valamennyi fenti eljárás-változat vizes vagy szerves oldószeres (pl. dietiléter, benzol vagy toluol) közegben hajtható végre. Alkoholok oldószereként való alkalmazása azonban nem célszerű, minthogy a vegyületekkel mellékreakciókba léphetnek. A találmányunk tárgyát képező eljárás különböző foganatosítási módjainál alkalmazott reakcióhőmérséklet az előállítandó lakton-vegyülettől függően széles hőmérséklet-tartományban változhat. 1 halogén-szubsztituenst tartalmazó reagensek esetén enyhe melegítés, pl. 40— 80 C° alkalmazása előnyös. Amennyiben a végtermék halogénatomot tartalmaz és az alkalmazott lakton-reagensben egynél több lecserélhető halogénatom van jelen, úgy legalábbis a reakció kezdetén célszerű a reakcióelegy hűtése és ily módon a pl. 0—20 C°-os hőmérséklet biztosítása. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállított vegyületek általában olajszerűek, melyek a reakcióelegyből a szokásos módszerekkel extrahálhatók. Amennyiben a reakciót vizes közegben hajtjuk végre, a reakcióelegy a vegyületnél illékonyabb, vízoldhatatlan oldószerrel extrahálható, majd az oldószert a benne oldott vegyületről ledesztilláljuk. Ha a reakciót vízoldhatatlan oldószer jelenlétében végezzük el, oly módon járhatunk el, hogy a reakcióelegyet vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal mossuk, szűrjük és a terméket az oldószertől a fenti módon elkülönítjük. Minthogy a vegyületek általában olajok és a forráspontjuknak megfelelő hőmérsékleten bomlanak, azonosításuk célszerűen kémiai, fizikai-kémiai vagy analitikai módszerekkel történhet (pl. infravörös spektrum, gázkromatográfia, törésmutató). A vegyületek számos rovarkártevőre mérgező hatásúak, mint a moszkitólárva (aedes aegypti), fekete levéltetűre (aphis fabae), zöld levéltetűre (macrosiphum pisi), bársonyos atkára (tetranychus telarius), gyapotbogárra (dysdercus fasciatus), káposztamoly hernyójára (plutella maculipennis), gabonazsizsikre (calandra granaria), mustárbogárra (phaedon cochleariae) és a házi légyre (musca domestiea). Eltekintve az emlősökre ható mérgező hatástól, mely lényegesen kisebb mérvű, mint a szokásos, szerves foszforvegyületeket tartalmazó rovarirtószereké, a vegyületek azzal az előnnyel is rendelkeznek, hogy rovarirtószerként alkalmazva a növény gyökerein és levelein keresztül felszívódnak és a levélzeten vagy egyéb részeken táplálkozó kártevőket elpusztítják. Néhány vegyület további előnye az, hogy alkalmazási helyén transzlaminárisan fejti ki hatását, vagyis a növény leveléről behatol a levél belsejébe és a felület alatt táplálkozó rovarkártevőt elpusztítja. A fenti vegyületek további előnye még, ellentétben bizo• nyos szerves foszforvegyületeket tartalmazó rovarirtószerekkel, a hernyóféleségek különböző fajtáival szembeni magas hatékonyság. A vegyületek általában növényi kártevővel fertőzött lombozatokra alkalmazhatók és egyéb tartózkodási helyen levő rovarkártevőkkel szemben is jó hatásúak. Pl. olyan talajra is felhasználhatók, melyen növekedőben levő, vagy még ki nem nőtt növények vannak, a talajon élősködő csigák, káposztalepkék vagy egyéb növényi kártevők elpusztítására. Mivel a vegyületek emlősökre csak kevésbé mérgező hatásúak, 10 15 20 25 30 35 40 45 E0 55 60 2