154868. lajstromszámú szabadalom • Folytonos eljárás benzinszénhidrogének előállítására

154868 S 6 erjunk el, amelynek eredményeként nő a hőmérsékletkülönbség a reakciózóna és a regenerációs zóna között, amikor is regenerációs zónában a hőmérséklet meghaladja a 621 C°ot. Feltételezzük természetesen, hogy a talál- 5 many szerinti eljárásnak ebiben és minden más megvalósítási módjában a kokszot a katalizátorrészecskéken a regenerációs zónába vezetett szabad oxigént tartalmazó gázárammal oxidáljuk, amikor is az az oxigént tar- 10 talmazó gázáraim bevezetését; közvetlenül a regenerációs zóna gázkibocsátási szakaszának és a katalizátorral való érintkeztetési szakaszának a hőmérsékletkülönbsége vagy közvetlenül a regenerátor kibocsátási szakaszából 15 távozó égéstermék szabad oxigénkoncentrációja vezérli a célból, hogy minimálisra csökkenjen az égéstermék szabad oxigéntartalma, és korlátozódjék vagy megszűnjék az utóégés a regenerációs zóna felső szakaszában. 20 Az együttes betáplálás nehézolaj tartalmának növekedésével javul a benzinhozam a visszakeringeitett nehézolaj mennyiségének rovására, bér ebben az esetben több koksz keletkezik a műveletben a megkívánt 621 C° 25 fölötti, magas regenerációs zóna-hőmérsékleten a reaktor és a regenerációs zóna hőmérsékletének fokozott különbségénél. A reaktorhőmérséklet állandó szinten tartható vagy változtatható, hogy az átalakulás némileg vál- a0 tozzék, azonban előnyösen a reaktorhőtmérsékletet felfelé toljuk el, és így arányosan nagyobb átalakulást érünk el. Másrészt a betáplált anyag fokozott előmelegítése alkalmazható, ugyanakkor növelve az együttes be- 35 táplálás visszaikeringetett nehézoiajtartalmát. Bár a friss betáplálás előmelegítése önmagában csökkentené a kokszképződést és fokozná a benzinbozamot a koksz rovására, az előmelegítésnek az együttes betáplálás visszakerin- 40 getett nehézolajtartalimának növelésével való kombinálása fokozott katalizátor keringési ütem mellett még nagyobb benzinhozamot eredményez a kokszképződés csekély növekedésével. 45 A reafociózóna hőmérséklete változásának mint műveleti változónak a kihasználását vizsgálva megállapítható, hogy a terniékhozam növekszik, ha növeljük a reaktorhőmérsékletet, mert a betáplált szénhidrogénáram átalakulása fokozódik. Más szóval gazdaságilag határozottan előnyös némileg nagyobb kokszleirakódást eltűrni a katalizátoron, és ugyanakkor magasabb hőmérsékletszintet tartani mind a reakciózónában,, mind a regenerációs zónában, az utóbbi esetben 621 C°-ot meghaladó hőmérsékletet. Egy fiuiidizálit katalizátoros krakkoló berendezés működésének és bizonyos ezzel kapcsolatos üzemi változóknak a könnyebb megértésére a mellékelt vázlatrajzon és a következő leírásban a találmány szerinti eljárás végrehajtására alkalmas jellegzetes berendezést ismertetünk. Az 1 csővezetéken és 2 szabályozó szelepen át érkező friss szénhidrogén nyersanyagot a 3 szivattyú a 4 vezetéken át az 5 előmelegítőbe nyomja. Az utóbbi előre meghatározott vagy szabályozható mértékben előmelegíti a nyers szénhidrogénáramot, és a 6 felszálló cső alsó végébe továbbítja. Itt a 8 szabályozószeleppel ellátott 7 csőből érkező felhevített katalizátorirészeeskékkel keveredik oly módon, hogy a keletkezett gőz-katalizátor keverék fluidizált áraimként a 9 reaktor alsó végéig emelkedik. A 9 reaktor alsó felében a viszonylag sűrű 10 katalizátorágyban további fluidizált állapotú érintkezés lehet a szénhidrogéngőzök és a fcatalizátorrészecskék között, de általában a szükséges krakkolódásnak és a katalizátorrészecskékkel való érintkezésnek a zöme a 6 felszálló csőben lefolyik. Sűrű olajos katalizátorzagy juttatható a friss szénhidrogénáramba a 6 felszálló csőben a 12 szabályozó szeleppel ellátott 11 vezetéken át, azonkívül könnyű és nehéz visszakeringetett olajak egyesíthetők vele a 14 szeleppel ellátott 13 vezeték útján. Mint már említettük, az együttes beitáplálási arány a reakciózónába bevezetni kívánt visszakeringetett olajoknak a friss szénihidrogénáramhoz adott mennyisége szerint fog változni. A 9 reaktor felső végén a katalizátorrészecskéket a 15 centrifugális szeparátorban elválasztjuk a gőznemű krakkóit reakciótermékektől, majd a gőzöket a 16 vezetéken átvisszük a 17 frakcionáló vagy főoszlop alsó végébe. A 9 reaktor felső, könnyű fázisú zónájába került katalizátorrészecskéket a 18 leszállócső visszajuttatja a 10 sűrű fázisú zónáiba, és azok a katalizátorrészecskék, amelyekre koksz rakódott le és szénhidrogéneket vették fel, a 9 reaktor alsó részéből leülepednek a 19 öblítő („sztrippelő") térbe, ellenáramban mozogva a 21 szeleppel ellátott 20 vezetéken át érkező öblítőgázáraimmal. Az öblítőtériben vízgőz, nitrogén vagy más lényegében közömbös gázok használhatók öblítőgazként az elnyelt és bezárt gőznemű szénhidirogénrészek eltávolítására. A kokszos öblített katalizátorrészecskék a 19 öblítőtéir aljából a 23 szabályozó szeleppel ellátott 22 csőbe jutnak, ahonnan szabályozott ütemben a 24 regenerátorba bocsáthatók. A 24 regenerálókamrában a koksszal borított katalizátorszamcsékről a 25 elosztórácson át bevezetett szabad oxigént tartalmazó gázzal, mint például levegővel eltávolítjuk oxidáció útján a szenet. Az oxidáló levegőáram a 26 vezetéken, a 27 szelepen és a 28 légfúvón át jut a regenerátorba, miközben a 29 csőbe iktatott 30 légmelegítőben felhevül. Az utóbbi közvetlenül csatlakozik a 24 regenerátor alsó végéhez és a 25 elosztórácshoz. A 30 légmelegítőt csak meginduláskor használjuk a levegő felhevítésére. A 32 szabályozószeleppel ellátott .31 kerülő vezeték leágazik a 29 levegővezetékről a 28 légfúvó által szállított levegőáram egy részének elvezetésére és ezáltal a 24 regeneráló 15 20 25 20 25 40 45 50 55 22 3