154822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás proteintartalmú élelmiszerek szerkezeti minőségének és lévisszatartásának javítására

154822 5 6 lálmány szerinti adalékanyagokból a vágott húsba a teljes töltelékre számítva célszerűen 0,3—-1% mennyiségű száraz-terméket adago­lunk. Főként nagyobb mennyiségű aminosavak be­adagolása során bizonyult előnyösnek, hogyha a nyersanyagokba olyan adalékokat is adunk, amelyek a proteinben levő kalcium- és/vagy magnéziumtartalmat komplex formában meg­kötik. Ilyen komplexképző anyagokként alkáli­citrátot, borkősavas sókat, tejsavas sókat vagy nitriltriecetsavat, etiléndiamin-tetraecetsavas só­kat, vagy polifoszfátokat alkalmazhatunk. Né­mely aminosav, főként a glicin, önmagában is komplexet képez a protein kalcium és magné­zium ionjaival. A fent említett adalékanyagok beadagolásával a minőséget tovább javíthatjuk. Egyéb önmagában ismert adalékanyagokat is alkalmazhatunk az adalékanyag keverékekben, így pl. aszkorbinsavat, aszkorbinsavas sókat, nitrátokat, nitriteket és hasonló vegyületeket. Az aminosavak sói között a kálium-, nát­rium- vagy ammóniumsókat említjük. Alkáli­földfémsók vagy egyéb anyagokkal nyert ve­gyületek is felhasználhatók azzal a feltétellel, hogy a keverék 1%-os vizes oldatát kb. 6 pH-értékre lehet felhasználásukkal beállítani. A sók előzetes elkészítése sem feltétlenül szükséges. Ennek megfelelően pl. a sókat in situ is képezhetjük, ha a terméket feloldjuk. Vágási segédanyagoknál az aminosavas só, vagy az aminosavas só és aminosavak keverékeit előnyösen használhatjuk fel kiindulóanyagként. Aminosavas sóként gyenge vagy erősebb savak házisokkal képzett sóit, mint pl. nát­riumkarbonátöt és dinátriumfoszfátot alkal­mazhatunk. Természetesen a fenti anyagok egy­mással képzett vagy alkálihidroxidokkal kép­zett keverékei is alkalmasak a felhasználásra. Az aminosavak kalcium- és magnéziumsóival is kedvező eredményeket értünk el, azonban az alkálisók a kitűzött célra jobban megfelelnek. Savas, semleges, valamint bázisos sók és ezek fémalkáliákkal vagy savakkal (sósav) képzett sói is felhasználhatók. Az alkália és alkáliföld­fémsók is beváltak. A tapasztalat szerint 10, sőt 12 feletti pH-értékekkel is még jó eredményt értünk el feltéve, hogyha a felhasznált anyag­nak a proteinben való jó eloszlatása lehetséges. így pl. sonkát többtűs injekcióikkal kezeltünk, mivel egyébként az élelmiszer gyorsabb rom­lása következne be. Meglepő módon azt tapasz­taltuk továbbá, hogy 8—10 pH-érték közötti, aminosavat tartalmazó keverékek jelentékeny módon javították a sóoldatokkal kezelt hús­félék színét. Igen magas pH-értékeken techno­lógiai nehézségek lépnek fel, így a 10 pH-ér­téknek megfelelő határértékeket nem tanácsos túllépni. Alkáli ás anyagokkal, pl. alkálihidroxiddal, alkálikarbonáttal vagy valamely gyenge sav al­kálisójával és szabad aminosawail képzett ke­verék helyett az aminosav sóját is előnyös mó­don felhasználhatjuk, amelyet a kívánt pH­-érték elérése végett vagy a szabad aminosav­val, vagy valamely savas vagy bázisos kompo­nenssel elkeverünk. A találmány szerinti eljárással a húsfélesé­geknél a fokozott lévisszatartáson kívül tovább bi minőségjavulást is elérhetünk a szokásos adalékanyagokhoz képest, mivel növekvő szabad aminosav-tartalom mellett a húsféleségek íze főtt vagy sütött állapotban javítható. A találmány szerinti adalékanyagokat szoba­hőmérsékleten, 0 C°-ig terjedő alacsonyabb hő­mérsékleten, sőt ez alatti hőmérsékleti értéke­ken is felhasználhatjuk. Szükséges esetben az említettnél magasabb hőmérsékleten is dolgoz­hatunk, mivel ismeretes módon az aminosavak a hőmérséklet emelése szempontjából igen stabi­lis vegyületek. A nyomás csökkentése vagy nö­velése szintén nem befolyásolja a találmány szerint adalékanyagok felhasználását, főként pl. a sonka többtűs injektálással való kezelése ese­tén előnyös a sóoldatokban való könnyebb old­hatóság, mivel így a tűk eltömődése nem tör­ténhet meg. Ha a felhasznált aminosav önmagában ele­gendő magas pH-értéket biztosít, akkor termé­szetesen a pH-érték savas komponensekkel való csökkentése is szóbajöhet. Ecetsavon kívül egyéb savas kémhatású sók, szerves savak vagy szerves savak sói is alkalmasak a felhaszná­lásra. Példaképpen a mononátriumfoszfátot, nátniumdiszulfátot, citromsavat, tejsavat, borkő­savat és bórsavat említjük meg. Savas kémha­tású sóként pl. a lizin monoecetsavas sóját használhatjuk fel. A találmány szerint alkalmazott aminosavas készítmények hús és húsféleségek, mint sonka, kolbász és egyéb termékek feldolgozása során különleges fontossággal rendelkeznek. A kezelés eredményességének biztosítása cél­jából az adalékanyagok 5,5—8 pH-tartomány­ban való pufferoló hatása rendkívül lényeges körülmény, főként olyan esetben, ha az elosz­latás egyenletességét nem sikerül biztosítani. Eljárhatunk oly módon, hogy a sonka gyűjtő­érbe injekciós fecskendővel a készítményt be­fecskendezzük, amely inkább egy helyi keze­lésnek felel meg, vagy a hústömeget többtűs befecskendező rendszerrel kezeljük, amikoris sokkal egyenletesebb eloszlatást érünk el már a kezelés kezdetén. Az első esetben az alacso­nyabb pH-'tartományban, vagyis 5,5 és 7,5 pH­-értéken a jó pufferoló hatás rendkívül fontos a kívánt eredmény elérése céljából, mivel egyébként kocsonyás anyaghelyek képződhet­nek, amelyek a hús fogyasztásánál rendkívül kellemetlenek. Egyenletesebb eloszlatás esetén a készítmény pufferoló kapacitásától nem függ olyan nagymértékben az eredmény, azonban a végtermék jobb minőségét érhetjük el, hogy ha jobban pufferoló folyadékot fecskendezünk be. 5,5 pH-érték alatti pufferoló hatás természete­sen nem lényeges. Általában olyan alacsony pH-értékű folyadékot alkalmazunk, amellyel a hústermék helyi romlását vagy túl magas pH-10 15 20 25 30 :;5 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents