154803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás selyemfényű poliészterzománc előállítására

3 154803 4 nyiségű paraffin adaléknak lényeges szerepe van a bevonat kikeményedésében. A 713 332 sz. angol szabadalomban leírt magyarázat szerint a levegő, illetve a levegőben levő oxigén a telítetlen poliészterek sztirollal történő kopolimerizáeióját és ezáltal a poliészterbevonat felületi kikeményedését gátolja. A paraffin szerepe az, hogy a felhordott bevonat felületére kiúszva vékony védőréteget képez, elzárja a felhordott réteget a levegőtől és így lehetővé teszi a poliészterbevonat tökéletes kikeményedését. A poliészter kötőanyagot tartalmazó zománcokból készített bevonatok kikeményítését szerves peroxidokkal (edző) katalizálják és így a kiikeményedés néhány óra alatt végbemegy. Az edzőt felhordás előtt hozzákeverik a zománchoz, míg más esetben először ciklohexanonperoxidot tartalmazó nitrolakkot (aktív alap) hordanak fel először a felületre, majd erre rétegezik a poliészterzománcot. A használt poliészterzománcok előnye az, hogy egyetlen rétegben felhordva is viszonylag igen vastag (150— 300 mikron) bevonatot eredményeznek, a kikeményedés közben csak minimális oldószerveszteség lép fel, a bevonatok rendkívül kemények, víz- és vegyszerállóak. Az ismert poliészterzománook lényeges hátránya azonban abban áll, hogy paraffintartalmuk folytán „mattra" száradnak és az ilyen paraffinos poliészterbevonatok nem megfelelő minőségük folytán további felületi megmunkálás nélkül a ibútor- épületasztalosipari gyakorlatban nem hasznosíthatók. A gyakorlati felhasználhatóság céljából selyem és fényes felület kialakítására a kikeményített bevonatokat csiszolni és polírozni kell. A bevonatok többszöri csiszolása és polírozása rendkívül munkaigényes és nagy ráfordításokat igényel. Ezen ok miatt a paraífintartalmú poliészterzománcok az épületasztalosiparban és bútoriparban nem terjedtek el, jóllehet felhasználásuk számos szempontból rendkívüli előnyöket biztosít. Az ismert poliészterzománcok további hátránya, hogy rövid ideig tárolhatók, a bevonatok túlságosan ridegek és ennek folytán a faszerkezetek természetes mozgását nem képesek követni vagyis megrepedeznek. . A találmány szerinti eljárás feladata olyan javított tulajdonságokkal rendelkező telítetlen poliészterkötőanyagot tartalmazó zománcok előállítása, amelyek az épületasztalosipari és bútoripari követelményeket kielégítik. A találmány szerinti eljárás értelmében öntéssel felhordható, selyemfényű poliészterzománc előállítására oly módon járunk el, hogy 0,4—0,6 mól etilénglikolt, 0,4—0,6 mól dietilénglikolt, 0,5—0,7 mól maleinsavanhidridet, 0,3— 0,5 mól ftálsavanhidridet és 0,05—0,2 mól adipinsavat tartalmazó reakcióelegyet 180—220 C° hőmérsékleten iners gázatmoszférában mintegy 60—30 savszám eléréséig főzünk, majd az elegy súlyára számítva 4—6% ricinusolaj beadagolása után kb. 40 savszám eléréséig a reakcióelegyet tovább forraljuk, majd a nyert telítetlen poliésztergyantát 50—70 C'-on súlyára számítva 60—80% stabilizált sztirolmonomerfben feloldunk, a sztirolos oldathoz 5—10% acetont, 4% 5 kobaltnaftenát oldatot és legalább 0,1%, de legfeljebb 0,2% paraffint adunk, végül az így kapott lakkot súlyára számítva 15—40% pigmenttel eldörzsöljük. Pigmentként célszerűen olyan anyagokat alio kalmazunk, amelyek a bevonat keményedését és a kapott zománc tárolhatóságát nem befolyásolják. Iners gázatmoszféraként széndioxidvagy nitrogéngázt alkalmazunk. A poliészterlakk viszkozitásának csökkentését ketonészter 15 és éter jellegű szerves vegyületek beadagolásával foganatosítjuk. A kapott poliészterzománccal a felületkezelést oly módon végezzük, hogy sima fa, műfa felületre aktív alapot, célszerűen 8—10% ciklo-20 hexanonperoxid tartalmú nitrolakkot hordunk fel, amelyre száradás után poliészterzománcot rétegzünk. A poliészteres zománcbevonatot általában két rétegben alkalmazzuk. A találmány szerint előállított poliészterzománccal kialakíts tott bevonatok szárítását legfeljebb 40 C°-on célszerűen 25—30 C°-on végezzük. A kapott bevonatok csiszolás és polírozás nélkül is simák és selyemfényűek, rendkívül kemény, víz-, hő-és vegyszerálló bevonatot adnak, amelyek épüí0 letasztalosipari és bútoripari célra előnyösen megfelelnek. A találmány szerinti módon előállított poliészterzománcban levő telítetlen poliésztergyanta S5 kötőanyag különleges összetétele, továbbá a sztirolos oldószer, pigmentek és a paraffinadalék helyes mennyiségi arányának megválasztása biztosítja azt, hogy öntőgéppel felhordva és aktív alapos módszerrel keményítve nem matt-40 fényű, hanem selyemfényű továbbá munkaigényes és drága felületi megmunkálás nélkül is jó minőségű az ipari gyakorlatban is jól használható bevonat képződik. Hasonló tulajdonságokkal rendelkező paraffintartalmú poliészter-45 zománcot a bejelentés napja előtt nem sikerült előállítani. A poliészterzománccal készített bevonat összetétele folytán rövid idő alatt kikeményedik és az elkészült bevonat zsugorodása csekély. Ez a tulajdonság a bevonat tar-50 tóssága szempontjából rendkívül fontos, mivel az ismert zománcoknál a rövid kikeményedési idő nagyobb zsugorodási hajlamot eredményez, amelynek folytán a bevonat felületén való feltapadása csökken. A gyantafőzés végén alkal-55 mázott ricinusolaj előnyösen befolyásolja az elkészült telítetlen poliésztergyanta sztirolban való jobb feloldhatóságát. A találmány szerinti poliészter zománccal a felületkezelés 2 féle módon is történhet. Az 60 egyik esetben a találmány szerinti poliészter zománccal egy alapozó és egy fedő bevonatot készítünk, míg a másik esetben alapozó bevonatként egyéb — célszerűen poliuretán — bázisú zománcot, fedőbevonatként pedig talál-65 mány szerinti poliészter zománcot alkalmazunk. 2