154803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás selyemfényű poliészterzománc előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. VII. 04. (OA—322) Közzététel napja: 1967. XII. 22. Megjelent: 1968. XII. 31. 154803 Szabadalmi osztály: 22 h Nemzetközi osztály: C 09 f Decimái osztályozás: Feltalálók: Soós László vegyészmérnök, 30%, Debrecen, Krajcsovics István vegyészmérnök, 10%, Debrecen, Juhász Lajos vegyészmérnök, 10%, Debrecen, Dr. Börcsök Emil vegyészmérnök, 10%, Debrecen, Székely Géza vegyészmérnök, 20%, Budapest, Marék József faiparimérnök, 20%, Budapest Tulajdonos: EM Építő-Vegyianyagokat Gyártó Vállalat, Budapest Eljárás selyemfényű poliészterzománc előállítására A találmány tárgya eljárás selyemfényű poliészterzománc előállítására. A fából vagy farostlemezből előállított épületasztalosipari és bútoripari gyártmányok (konyhaszekrény, beépített szekrény) felületét védő vagy díszítő óéiból bevonatokkal látják el. A bevonatokat régebben száradó olajbázison, szintetikus zománcok kifejlesztése után pedig alkidgyanta, illetve cellulóznitrát bázison állítják elő. A cellulóznitrát bázisú ún. „nitro" zománcok adott esetben módosító komponenseket is tartalmazhatnak. A hagyományos olajfestékek, olaj zománcok, illetve alkidgyantás ún. szintetikus zománcok 2—3 rétegben való felhordását kéziúton mázolással vagy szóró pisztollyal végzik. Az így készített felületi bevonatok hátránya az, hogy lassan száradnak, többrétegű felhordásuk munkaigényes, a felületi bevonat minőségi tulajdonságai (keménység, kopásállóság, víz-, vegyszer- és hőállóság) nem kielégítő. A nitro- és nitrokombinációs zománcok felhasználása esetén megfelelő vastagságú bevonat kialakítására 4—8 réteget kell felhordani, a felület kezelése tehát rendkívül hosszadalmas, ezenkívül az oldószer párolgása miatt tűzveszélyes is. A műgyanta bázisú zománcfestékek közül az utóbbi időben főként a telítetlen poliésztergyanta kötőanyagot tartalmazó zománcok terjedtek el. A telítetlen poliésztergyantákat általában telítetlen dikarbonsav (pl. malemsavanihidrid), telített dikarbonsav (pl. ftálsavanhidrid) és glikolok (pl. etilén-, dietilénglikol stb.) polikondenzációs reakciója útján állítják elő. 5 A kiindulóanyagoktól és ezek egymáshoz való arányától, valamint a gyantafőzési reakció lefolytatásától függően különböző tulajdonságokkal rendelkező telítetlen poliésztergyantá'k nyerhetők. Ezek közös jellemzője az, hogy ko-10 polimerizációra alkalmas kettős kötéseket tartalmaznak. A poliésztergyantákat általában sztirolban oldják fel. A sztirol egyrészt a telítetlen poliésztergyanta oldószereként szolgál, másrészt gyorsító (iniciátor vagy katalizátor) rendszer 15 (pl. kobaltnaftenát-ciklohexanonperoxid) jelenlétében kopolimerizációs reakciópartnerként is felhasználható. A kobaltnaftenát a bevonat kikeményedését előidéző telítetlen poliészter-sztirol kopolimerizációs reakcióhoz szükséges. A te-20 lítetlen poliésztergyanta sztirolos oldatához zománcfesték előállítására pigmenteket adagolnak. A megfelelő pigmentek kiválasztása rendkívül fontos körülményt képez, mivel egyes pigmentek (pl. cinkoxid, kadmiumszulfid) in-25 hibitálják a felvitt bevonat kopolimerizációs kikeményedési reakcióját, míg más pigmentek (pl. titándioxid, vasoxidvörös) a kikeményedést nem befolyásolják. A fenti komponenseken kívül általában még 30 paraffin adalékot is alkalmaznak. A kismeny-154684