154774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenetil-származékok előállítására
154774 6 szuszpenziók vagy emulziók lehetnek. Adott esetben sterilizálva vannak és/vagy segédanyagokat mint konzerváló, stabilizáló, nedvesítő vagy emulgeáló szereket, az ozmózisnyomás beállítására sókat vagy puffereket tartalmazhat- 5 nak. Még egyéb, gyógyászatilag értékes anyagokat is tartalmazhatnak. 1. példa: 10 100 g l-epoxietil-2,4~diklórbenzolt 100 ml absz. metanolban feloldunk és 3 csepp bórtrifluorid-Jéterát oldatot adunk hozzá. Spontán exoterm reakció áll be. Az oldatot fél óra hoszszat, 40 C°-os vízfürdőn, nedvesség kizárásával 15 kavarjuk, majd a feles mennyiségű oldószert ledesztilláljuk. Az olajos maradékot 500 ml metilénkloridban felvesszük, kétszer egyenként 10 ml vízzel mossuk, az oldószert magnéziumszulfáttal megszárítjuk és ledesztilláljuk. A ka- 20 pott olajhoz 100 ml alacsony forráspontú , petrolétert adunk és az oldatot 3 óra hosszat 0 C°-on tartjuk. A kapott fehér kristályokat lenuccsoljuk. 94 g 2-metoxi-2-(2,4-diklórfenil)etanolt kapunk, olvadáspont 54—55 C°. 25 160 g foszgén 1,5 liter toluollal készített oldatát —5 C°-ra lehűtjük és ezen a hőmérsékleten 304 g antipirin és 358 g 2-metoxi-2-(2,4--dikló! rfenil)-etanol 500 ml absz. benzollal készített oldatát oly módon csepegtetjük hozzá, 30 hogy a hőmérséklet ne emelkedjen —4 C° fölé. Ezután az oldatot éjszakán át kavarjuk, miközben a hőmérséklet lassan közönséges hőmérsékletre emelkedik. Az egészet még 2 óra hoszszat 40 C°^on kavarjuk és a képződő antipirin- 35 hidroklorid csapadékot lenuccsoljük, egyszer 200 ml absz. benzollal mossuk és az oldószert vízsugárvákuumban ledesztilláljuk. A maradékot kétszer 1 liter metilénkloridban felvesszük, a metilénklorid oldatot kétszer egyenként 50 ml 40 In sósav oldattal mossuk, vízzel semlegességig mossuk, magnéziumszulfáttal megszárítjuk és az oldószert vízsugárvákuumban ledesztilláljuk. A kapott olajos 2,4-diklór-/?-jmetoxi^fenetil-klór-karbonáthoz kavarás és jéghűtés közben lassan 45 összesen 500 ml konc. ammónia oldatot adunk, a feles mennyiségű ammónia oldatot vízsugárvékuumban ledesztilláljuk, a maradékot metilénkloridban felvesszük, a szerves fázist vízzel semlegességig mossuk, magnéziumszulfáttal 50 megszárítjuk és bepároljuk. Metilénklorid/petroléteres átkristályosítással 335 g 2,4-diklór~yS-metoxi-fenetilkarbamátot kapunk, fehér, 112— 113 C°-on olvadó kristályok alakjában. A kiindulási anyagként használt 1-epoxietil- 55 -2,4-diklórbenzolt a következőképpen állíthatjuk elő: 735 g m-diklórbenzolhoz és 900 ml klóracetilkloridhoz 30 perc lefolyása alatt, kavarás köz- 60 ben összesen 800 g vízmentes alumíniumkloridot részletenként hozzáadunk. Ezután az egészet 3 óra hosszat 50 C°-on olajfürdőn kavarjuk, 10 C°-ra hűtjük és lassan, erős kavarás közben 5 kg jeges vízre öntjük. Az egészet 30 65 percig kavarjuk, majd 3 liter metilénkloridban felvesszük. A szerves fázist háromszor egyenként 250 ml vízzel, egyszer 250 ml 3n nátronlúggal és ezt követően vízzel semlegességig mossuk. Az oldószert magnéziumszulfáttal való szárítás után ledesztilláljuk és a kapott olajat desztilláljuk (forráspont: 149—155 C°/15 mm; 950 g színtelen olaj). 3 liter alacsony forráspontú petrolétert adunk hozzá; kavarás és 0 C°-ra való hűtés közben 846 g 2,4-diklórfenil-w-klóracetofenon válik ki, fehér kristályok alakjában, olvadáspont 54—55 C°. 3 liter dioxánban oldott 500 g 2,4-diklórfenil-w-klóacetofenont 50 C°-ra melegítünk és ezen a hőmérsékleten 30 perc lefolyása alatt, kavarás közben 85 g nátriumbórhidrid 150 ml vízzel készített oldatát oly módon csepegtetjük hozzá, hogy a hőmérséklet ne emelkedjen 50 C° fölé. Ezután az oldatot 3 óra hosszat ezen a hőmérsékleten kavarjuk, lehűtjük és az oldószert vízsugárvákuumban ledesztilláljuk. A maradékhoz 500 ml vizet adunk és háromszor 1,5 liter éterrel kirázzuk. Semlegességig mossuk, magnéziumszulfáttal megszárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. Homogén olaj alakjában 513 g 2,4-diklárfanil-etilénklórhidrint kapunk, melyet azonnal tovább reagáltatunk. A termék mintájához alacsony forráspontú petrolétert adunk, amikoris a klórhidrin fehér kristályok alakjában válik ki, olvadáspont 50—51 C°. 564 g klórhidrint erős kavarás közben 169 g káliumhidroxid 4 liter vízzel készített oldatához adunk, majd 1 óra hosszat 50 C°-on kavarjuk. A reakcióterméket lehűtés után kétszer 3 liter éterben felvesszük, az éteres oldatot vízzel semlegességig mossuk, magnéziumszulfáttal megszárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. A színtelen olaj alakjában kapott l-epoxietil-2,4-diklórbenzol 109—111 C°/7 mmnél desztillál át; 427 g, n^D = 1,5647. Analóg módon állítjuk elő a következő vegyületeket : 2,4-diklór-/J~pentiloxi-f enetil-N-izopropilkarbamát, olvadáspont 53—54 C° (közepes forráspontú petroléterből); 2,4-diklór-/?-ibenziloxi-fenetil-N-izopiropilkarbamát, olvadáspont 96—97 C° (közepes forráspontú petroléterből); 2,4~difluor-/^metoxi-fenetil-N-.izopropilkarbamát, forráspont 99—100 C°/0,04 mm, n23 D = = 1,4772; olvadáspont 53 C°. 2. példa: 50 g l-epoxietil-2,4-diklórbenzolt 50 ml absz. metanolban feloldunk és 2 csepp konc. kénsavat adunk hozzá. Az egészet 1 óra hosszat 40 C° hőmérsékletű vízfürdőn kavarjuk, 4 csepp konc. nátronlúgot adunk hozzá és a fölös menynyiségű oldószert vízsugárvákuumban bepároljuk. A feldolgozást az 1. példa . szerint végezzük. 48 g 2Hmetoxi-2-^(2,4-diklórfenil)-etanoÍt kapunk, fehér, 54—55 C°-on olvadó kristályok alakjában. 22,1 g 2-metoxi-i2-(2,4-diklórfenil)-etanolt 250 ml absz. benzolban feloldunk és 13,2 g nátri-3
