154748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklohexánszármazékok előállítására
154748 11 12 pos desztillációval szárítjuk. A bepárlási maradékot ezután háromszor 350 ml abszolút etanollal visszafolyató hűtő alatt 10 percig forraljuk és a még forró oldatot lenuccsoljuk. Az egyesített szűrletből vákuumban való bepárlás 5 után nyers l-fenil-l-piperidinil-ciklohexánkarbonsav-hidrogénkloridot nyerünk ki. 15,0 g nyers l-tfenü-4-piperidinil-ciklohexánkarbonsav-hidrogénkloridot 500 ml metanolban visszafolyató hűtő alatt feloldunk, a még forró 10 átlátszó oldatot 20 C°-ra lehűtjük, majd 100 ml éteres diazometán oldattal reakcióba visszük. A képződött sárga oldatot 30 percig 0 C°-on, végül 30 percig 20 C°-on állni hagyjuk. Ezután az oldószert vákuumban 50 C°-on lepárol- 15 juk. A bepárlási maradékot 300 ml hideg 2 n sósavban feloldjuk és a semleges komponenseket 200 ml toluollal extraháljuk. A sósavas oldatot telített nátriumkarbonát oldattal 0 C°-on 11—12 pH-értékre beállítjuk és háromszor 300 20 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített kloroformos kivonatokat vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékból nagyvákuumban való desztilláció után tiszta l-fenil-énpiperidindl-ciklohexánkarbon- 25 savas metilésztert kapunk, amelynek forrpont ja 0,17 Torr nyomáson 16.2—168 C°. A szokásos módon előállított hidrogénklorid olvadáspontja 236—237 C°. Ez a termék olvadáspont, keverékolvadáspont és vékonyréteg-kromatograim alap- 30 jám (1 : 1 arányú ammóniával telített kloroform és toluol-rendszer, szilikagél hordozó, jód indikátor) azonosnak bizonyul a 3. példa szerint nyert termékkel. 35 20,0 g (0,1 mól) 4-cián-4-fenil-ciklohexanont 500 ml abszolút benzolban feloldunk, és az oldatot 18 ml (0,2 mól) morfolinnal és 0,2 g p-toluolszulfonsawal 15 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forralunk. A reakció közben vizet 40 vízleválasztó feltét segítségével eltávolítjuk. Ezután a benzolt először normál nyomáson, végül vízlégszivattyúval elérhető vákuumban lepároljuk. Az olaj formában visszamaradó 1-morfolinil-4-JCÍán-4-'fenil-ciklohexánt nagyvákuum- 45 ban ledesztilláljuk, amikoris a termék 0,007— 0,1 Torr nyomáson 175—181 C° között átdesztillál. Az így kapott szabad bázist 500 ml etanolban feloldjuk és az oldatot 1,0 g platinaoxid hozzáadásával normál nyomáson hidrogénezzük. 50 A hidrogénezés végén a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk. A maradékot kevés toluolban oldjuk és 200 g alumíniumoxidon (II aktivitási fok, semleges) kromatografáljuk. A 3,0 liter toluollal eluált első frakciókból az oldó- 55 szer lepárlása után (16) képletű l-cián-l-fenil-4--morfoh^nil-ciklolhexánt nyerünk;, amely vékonyréteg-kromatogram alapján (1 : 1 ammóniával telített kloroform és toluol-rendszer, szilikagél hordozó, jód indikátor) egységesnek bizonyult. 60 A kapott vegyület 400 ml etilacetáttjan képzett oldatát etilaaetátos sósavval reagáltatjuk, amikoris l-cián-l-feml-4-morfolinil-ciklohexán-hidrogénkloridot kapunk, amelynek olvadáspontja 303—305 C°. 65 11. példa: 7,1 g (0,02 mól) l-cián-l-fenil-4-(p-toluolszulfoniloxi)-eiklohexánt 10 ml piperidinben feloldunk és az átlátszó oldatot visszafolyató hűtő alatt 4 óra hosszat forraljuk. 40 C°-ra való lehűtés után az oldatot 50 C° fürdőhőmérsékleten ibepárorjuik. A bepárlási maradékként kapott olajat 250 ml toluolban oldjuk és háromszor 250 ml 2 n sósavval extraháljuk. A sósavas kivonatokat 250 ml toluollal mossuk, majd 6 n nátriumhidroxiddal erősen lúgosra beállítjuk és háromszor 500 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített kloroformos kivonatokat vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és ibepároljuk. A maradékból nagyvákuumban való desztilláció után (17) képletű l-feniM-cián-4-piperidinil-ciklohexánt nyerünk. A szokásos módon előállított l-fenil-l-cián-4-piperidinil-cdMohexán-íhidrogénkloridot aeetonból átkristályosítjuk, az átkristályosított termék olvadáspontja pedig 216—218 C°. Ez a termék vékonyréteig-kromatogram és infravörös spektrum alapján nem azonos az 1. példa szerinti termékkel. A kiinduló anyagként felhasznált l-cián-4--fenil-4-(p-toluolszulfoniloxi)-ciklahexánt a következő módon állíthatjuk elő: 9,99 g (0,05 mól) 4-cián-4-ifenil-ciklohexanont 100 ml etilacetátban feloldunk, majd 0,5 g platinaoxid hozzáadása után normál nyomáson, hidrogénezzük. A hidrogénezett elegyből a katalizátort kiszűrjük, a szűrletet pedig bepároljuk. Az olaj formában visszamaradó 4-cián-4^fenil^ciklohexanol nagyvákuumban, 0,07 Torr nyomáson 132—13.6 C° között desztillál. A desztillált terméket éterből átkristályosítjuk, amikoris kristályos formában 4-cián-4-fenil-c.iklohexanolt kapunk, amelynek olvadáspontja 112—114 C°. 5,0 g (0,025 mól) 4-cián-4-fenil^ciklohexanolt 30 ml vízmentes piridinben feloldunk és a halványsárga oldatot 0 C°-ra lehűtjük: Lehűtés után kisebb adagokban 7,2 g finoman őrölt p-toluolszulfonsavkloridot adunk hozzá és a kapott oldatot 20 órán keresztül szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Feldolgozás céljából a piridines oldatot '500 g jégre öntjük és a kivált kristályokat kétszer 400 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves kivonatot háromszor 400 ml 1 n sósavval, majd 400 ml vízzel mossuk. Az egyesített etilacetátos kivonatokat nátriumszulfát felett szárítjuk és legfeljebb 40 C°-ig terjedő fürdőhőmérsékleten bepároljuk. A maradékból éterből való átkristályosítás után 1-cián-l-Hfenil~4-(p-toluolszulfoniloxi)-ciklo'hexánt nyerünk, amelynek olvadáspontja 115—117 C°. 12. példa: A 11. példával analóg módon 1-cián-l-fenil-4-(p-toluolszulfoniloxi)-ciklohexánból és piper idinből l^cián-1 -f enil-4-piperidinil-ciklohexán-hidrogénkloridot állíthatunk elő. A kapott termék a 11. példa szerinti termékikel azonosak bizonyult. 6
