154748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklohexánszármazékok előállítására

154748 9 10 i'idsóját nyerjük, amelynek olvadáspontja 221— 223 C°. Ez a vegyület vékonyréteg-kromatogra­mos elemzés alapján (1 : 3 ammóniával telített kloroform és toluol-rendszer, szilikagél hordozó, jód indikátor) egységesnek bizonyult. 5 6. példa: 20,0 g l-(p-klórfenil)-l-cián-4-piperidinil-cik­lohexánt 45 ml metanolban feloldunk és az ol- 10 dalhoz 27,1 g 96%-os kénsavat, 3,6 ml vizet ás 4,13 g ammőniumkloridot adunk. A reakció­keveréket 8 óra hosszat 150 C°-on hevítjük. A reakció lezajlása után nyert elegyet 1500 ml vízben feloldjuk, a vizes oldatot kétszer 150— 15 150 ml toluollal extraháljuk és 0 C°-on telített nátriumkarbonát oldattal 11—12 .pH-értékre beállítjuk, végül háromszor 1—1 liter kloro­formmal extraháljuk. A szerves kivonatokat kétszer 800—800 ml 17%-os nátriumklorid ol- 20 dattal mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és a szűrletet bepároljuk. A ma­radékot 50 ml acetonban oldjuk, leszűrjük és az átlátszó szűrletet etílacetátos sósavval rea­gál tatjaik. Ily módon (13) képletűl^p-fclórfenil)­-4^piperidinil-ciklohexánkarbonsavas metilészter hidrogénkloridsóját nyerjük, amelynek olvadás­pontja 239-^241 C°. A kapott vegyület vékonyréteg-kromatogra­mos elemzés alapján (1:3 arányú ammóniával so telített kloroform és toluol-rendszer, szilikagél hordozó és jód indikátor) egységesnek bizonyult. 8. példa: 7. példa: 25 35 20,0 g 4-cián~4~(meta~metoxifenil)-ciklohexa­noní 400 ml vízmentes benzolban feloldjuk, az oldathoz 20 ml piperidint és 0,2 g p-toluol­szulíonsavat adunk, az elegyet 15 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt .forraljuk. A reakció 40 köziben képződő vizet vízleválasztó feltét segít­ségével- eltávolítjuk. A. reakció lezajlása után a benzolt először normál nyomáson, majd víz­sugárszivattyúval elérhető vákuumban lepárol­juk. Az olaj formáiban visszamaradó l~piperidi- 45 nilj4-cián-4-i(m-metoxifenil)-ciklohexént nagy­vákuumban desztilláljuk, amikoris a termék 0,04 Torr nyomáson 184—187 C° között át­desztillál. Az így kapott szabad bázist 500 ml vízmentes etanolban feloldjuk, majd 2,0 g pia- 50 tinaoxid hozzáadása után normál nyomáson hidrogénezzük. A hidrogénezett elegyből a ka­talizátort kiszűrjük, a szűrletet pedig bepárol­juk. A maradékként nyert (14) kópletű l-(m~ -metoxiifenil)-l-cián-4-piperidinil-ciklohexánt 55 vékonyréteg-Jciromatogramos elemzés alapján (1 : 3 arányú ammóniával telített kloroform és toluol-rendszer, szilikagél hordozó, jód indiká­tor) egységesnek bizonyult és nagyvákuumban forrpontja 0,045 Hgmm nyomáson 176—177 C°. 60 A szokásos módon előállított l^(m-metoxi­fenil)-l-cián-4-piperidinil-ciklohexán hidrogén­klorid . olvadáspontja izopropanolból való át­kristályosítás után 270—274 C°, illetve etil­acetátból való átkristályosítás után 290—292 C°. 65 13,4 g l-n(m-metoxifenil)-l^cián-4-piperidinil­-ciklohexánt 30,7 g etanollal, 13,5 g 96%-os kénsavval, 1,8 ml vízzel és 2,4 g ammóaium­kloriddal elkeverünk, majd 7 óra hosszat 150 C°-ra hevítünk. A reakció-keveréket 400mlvízr­ben feloldjuk, a vizes oldatot kétszer 200—200 ml toluollal extraháljuk és 0 C°-on telített nátriumkarbonát oldat beadagolásával 11—12 pH-értékre beállítjuk, végül háromszor 300— 300 ml kloroformmal extraháljuk. A szerves ki­vonatokat kétszer 300—300 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és bepároljuk. A maradékot kevés 1 : 4 arányú kloroíorm-toluol^elegyben feloldjuk és 120 g aiurníniumoxidon (II aktivitási fok, semleges) kromatografáljuk. 3 liter 1 : 4 arányú kloro­form-toluol-eleggyel eluált első frakciókból (15) képletű l-i(m^metoxifenil)-4-piperidinil-ciklo­hexánkarbonsavas etilésztert nyerünk. A szokásos módon előállított Mm-metoxi­fenil)-4-piperidinilHCÍklohexánkarbonsavas etil­észter hidragénkloridsóját etilacetátból átkris­tályosítjuk. A termék olvadáspontja 203—206 C °. A termék vékonyréteg-ikromatogratnos elem­zés alapján (1 : 3 arányú ammóniával telített kloroform és toluol-rendszer, szilikagél hordozó, jód indikátor) egységesnek bizonyult. 9. példa: 10 g l-cián-l-nfenil-4-piperidmil-ciklohexánt és 10 g káliumhidroxidot 120 ml metilcelloszolve és 25 ml víz elegyében 36 óra hosszat vissza­folyató hűtő alatt forraljuk. A forralás után az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a bepár­lási maradékot 1 liter vízben feloldjuk és a vizes fázist háromszor 300 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített kloroformos kivona­tokat 500 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát fe­lett szárítjuk és íbepáraljük. Ily módon halvány­sárga kristályok formájában nyers l-fenü-4--piperidmil-ciklohexánkarbonsavamidot nye­rünk, amelyet további tisztítás nélkül közvet­lenül feldolgozunk. A kapott tennék vékanyréteg-kromatogram alapján (ammóniával telített kloroform-rend­szer, szilikagél hordozó, jód indikátor) egységes­nek bizonyult. A szokásos módon előállított hidrogénklorid olvadáspontja 300 C° felett van. 10 g lj fenil^4-piper,idinil-ciklohexánkarbon­savamidot 100 ml koncentrált sósavban felold­juk és az oldatot 30 g nátriumnitrit 40 ml víz­ben képzett oldatával reagáltatjuk. A nátrium­nitrites oldatot a sósavas oldat felszíne alá cse­pegtetjük be, az adagolási idő 60 pere. A le­zajló reakció gyengén exoterm, az elegy belső hőmérséklete 40 C°-ra emelkedik. A reakció­elegyet^J óra (hosszat szobahőmérsékleten és 3 óra hosszat 100 C°-on továbbreagáltatjuk. Ez­után a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, a maradékot kétszer 100—100 ml etanolban ismét szuszpendáljuk és vákuumban végzett azeotro-5

Next

/
Thumbnails
Contents