154748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklohexánszármazékok előállítására

154748 7 8 kromatografáljuk. A 3,0 1 toluollal eluált első frakciókból a (8) képletű l-cián-l-fenil-4-piperidinál-ciklohexánt nyerjük ki. A szabad bázis vékonyréteg-kromatogramos elemzés alapján (ammóniával telített kloroformos rendszer, szilikagéles hordozó, jódindikátor) egységesnek bizonyult. 8 g szabad bázist 100 ml izopropanolban feloldunk, majd a megadott mennyiségű sósav izopropanolos oldatát adjuk hozzá. Ily módon |lMCÍán-l-ifenil^-ipiiperidinil-<3ÍklolhexánHhidro'gánkloridot nyerünk, amelvnek olvadáspontja 317— 319 C°. " . 2. példa: 18,0 g l-feniW-cián-4-piperidinil-ciklohexánt 27,6 g etanolban feloldunk, 18,0 g 98%-os kénsavat, 0,48 ml vizet és 3,24 g ammóniumkloridot adunk hozzá GS Si keveréket 8 óra hosszat autoklávban 160 C°-ra hevítjük. A reakciókeveréket 1,0 liter vízben oldjuk, a vizes oldatot kétszer 200—200 ml toluollal extraháljuk és 0 C°-on telített nátriumkarbonát oldattal 11— 12 pH-értékre állítjuk be, végül háromszor 500—500 ml kloroformmal extraháljuk. A kapott szervas kivonatokat kétszer 300—300 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuecsoljulk és a szűrletet bepároljuk. A maradék nagyvákuumban való desztillációja után (9) képletű l-fenil^-piperidinil-ciklohexánkárbonsavas etilésztert nyerünk, amely 0,15 Torinyomáson 156—164 C° között átdesztillál. A szokásos módon előállított l^fenil-4-piperidinil-ciklöhexánkarbonsavas etilészter hidrogénkloridsóját izopropanolból átkristályosítjuk. A kapott termék olvadáspontja 218—220 C°. A szabad bázis vékonyréteg-kromatogramos elemzés alapján (1 : 3 arányú ammóniával telített kloroform és toluol rendszer, szilikagél hordozó, jód indikátor) egységesnek bizonyult. 3. példa: 24,2 g l-fenil~l-cián-4-piperidinil~cikIohexánt 65 ml metanolban feloldunk, az oldathoz pedig 36,5 g 96%-os kénsavat, 5,6 ml vizet és 5,5 g ammóniumkloridot adunk és a keveréket 8 óra hosszat 150 C°-ra hevítjük. A reakciókeveréket 500 ml vízzel felhígítjuk, kétszer 250—250 ml toluollal extraháljuk. A vizes oldatot 0 C°-on telített szóda oldat hozzáadásával 11—12 pH-értékre beállítjuk és háromszor 300—300 ml kloroformnál extraháljuk. A kloroformos kivonatot kétszer 300—300 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot kevés toluolban féloldjuk és 160 g alumíniumoxidon (II aktivitási fok, semleges) kromatográfiaijuk. A 3,5 ml toluollal eluált első frakciókból tiszta l-fenil-4-piperidinil-eiklohexánkarbonsavas metilésztert nyerünk ki. Ezt a vegyületet 100 ml etilacetátban feloldjuk, majd etilacetátos sósav oldattal reagáltatjuk. Ily módon (10) képletű l-fenil-4-piperidinil-ciklohexánkarbonsavas metilészter hidrogénkloridsóját kapjuk, amelynek olvadáspontja 236— 237 C°. A vegyület vékonyréteg-kromatogramos elemzés alapján (1 : 1 arányú ammóniával telített kloroform és toluol rendszer, szilikagél hordozó, jódindikátor) egységesnek bizonyult. 4. példa: 10,0 g 4-cián-4-)(p-,

klór.fenil)-cikloihexanont 300 ml vízmentes benzolban feloldunk, az oldathoz 8 amll piperidjntés'0,2gp-toluolsziulfons'avat adunk és a kapott keveréket 15 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A reakció közben képződő vizet egy vízleválasztó feltét segítségével eltávolítjuk. A reakció lezajlása után a benzolt először normál nyomáson, majd vízsugár szivattyúval elérhető vákuumban lepéroljuk. Az olajformában visszamaradó 1-píperidinil-4^cián-4-.(p-klórfenil)-ciklohexánt nagyvákuumban desztilláljuk, amikor is a termék 0,06 Torr nyomáson 182—185 C° között átdesztillál. A kapott szabad bázist 500 ml etanolban feloldjuk és 1,0 g platinaoxid hozzáadása után normál nyomáson hidrogénezzük. A hidrogénezés után a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk. A maradékot kevés toluolban feloldjuk, az oldatot pedig 150 g alumíniumoxidon (II aktivitási fok, semleges) kromatografáljuk. A 3,0 liter toluollal eluált első frakciókból (11) képletű l-(pJklórfenil)-l-cián-4-piperidinil-ciklohexánt nyerünk. A szabad bázis vékonyréteg-kromatogramos elemzés alapján (1 : 2 arányú ammóniával telített kloroform és toluol rendszer, szilikagél hordozó, jód indikátor) egységesnek bizonyult. 7,8 g szabad bázist 90 ml etilacetátban feloldunk és az oldathoz számított mennyiségű etilacetátos sósavat adagolunk. Ekkor l-(p-klórfenii)-il-cián-4-piperidmil-ciklohexán hidrogérikloridsót nyerünk, amelynek olvadáspontja 322—325 C°. 5. példa: 12,0 g l-i(p-klórfeniI)-l-cián-4-piperidinil-ciklohexánt 20,8 ml etanolban feloldunk, majd az oldathoz 16,2 g 96%-os kénsavat, 2,1:5 ml vizet és 2,118 g ammóniumkloridot adunk. A reakciókeveréket 8 óra hosszat 150 C°-on hevítjük. A reakció lezajlása után az olajos reakciókeveréket 400 ml vízben feloldjuk, a vizes oldatot pedig kétszer 150—150 ml toluollal extraháljuk, végül 0 C°-on telített nátriumkarbonát oldattal 11—12 pH-értékre beállítjuk. A kivált olajat háromszor 300—300 ml kloroformmal extraháljuk, a szerves kivonatokat kétszer 200—200 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és bepároljuk. A maradékot 60 ml etilacetátban feloldjuk, leszűrjük és az átlátszó szűrletet sósavas etilacetáttal reagáltatjuk. Ily módón (12) képletű l-(p-:kIórfenil)-4-piperidinil-ciklohexánkarbonsavas etilészter hidrogénklo-^ 10 15 20 25 S0 S5 40 45 50 55 60 4