154716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására
154716 A találmány tárgyát tehát olyan új eljárás képezi az (I) és (II) általános képletnek megfelelő imidazol-származékok — e képletben R hidrogént vagy rövidszénláncú alkilgyököt jelent — valamint ezek keverékeinek előállítására, 5 amelynek során valamely, a (III) általános képletnek megfelelő imidazol-származékot — amelyben R jelentése a fentivel egyező — glikolMórhidrinnel vagy pl. Na-só alakjában, etilénoxiddal reagáltatva, vagy más, önmagában 10 ismert eljárással, pl. etilénkarbonáttal kezelve a (IV) általános képletnek megfelelő N-hidroxietil-imidazol^származékká — amelyben R jelentése a fentiekkel egyező — alakítjuk, a (IV) általános képletű vegyületet szabad alkoholos hid- 15 roxil-^csqportján salétromsavészterré (V) vagy karbonsavészterré (VI) — e képletekben R jelentése fentiekkel egyező, Ac pedig valamely rövidszénláncú karbonsav acilgyökét képviseli — alakítjuk, az (V) ill. (VI) képletű vegyületet 20 foszforpentoxid vagy konc. kénsav és ezeket legalább négyszeresen meghaladó moláris menynyiségű- salétromsav elegyének nitrálószerként való alkalmazásával nitráljuk, amikor is az alkalmazott nitrálószertől és a nitrálás kísérleti 25 körülményeitől függően az (V) általános képletű vegyületből a (VII) és (VIII) képletű vegyületek, a (VI) általános képletű vegyületből a (IX) és (X) általános képletű vegyületek — melyekben R jelentése fentiekkel egyező — kü- ;;Q löniböző arányú keverékeit kapjuk, ezeket kívánt esetben egymástól elválasztjuk, majd a védőcsoportöknák proton által katalizált hidrolízis útján történő eltávolításával az (I) és (II) általános képletnek megfelelő imidazol-szárma- 35 zékokot nyerjük. Eljárhatunk oly módon is hogy a nitrálások során nyert termékeket — melyek a (VII) és (VIII) illetve a (IX) és (X) általános képletű izomer vegyületek különböző arányú keverékei 40 —- anélkül, hogy az izomereket szétválasztanánk, proton által katalizált hidrolízisnek vetjük alá, amikoris az (I) és (II) általános képletnek megfelelő • imidazol-származékok keverékéhez jutunk. Ezt a keveréket gyógyászati célokra köz- 45 vétlenül felhasználhatjuk, azonban alkotó komponenseik sajátságainak különbözősége alapján e komponenseket szét is választhatjuk, amikor az (I) valamint a (II) általános képletnek megfelelő vegyületeket — amelyben R jelentése 50 fentiekkel egyező — egymástól elkülönítve nyerhetjük ki. Az (I) és (II) képletű izomereknek a találmány szerinti eljárás végtermékében kapott egymásközötti mennyiségi aránya meszszamenően befolyásolható a nitrálás módjának 55 és reakciókörülményeinek megfelelő megválasztása útján. Az e téren fennálló lehetőségek gyakorlati szempontból fontosabb változatait az alábbiakban szemléltetjük: A találmány szerinti eljárás során pl. a 2-metilimidazolt (III, R==CH3), etilénglilkol-klórhidriniben oldjuk, a reakcióelegyet néhány órán át forraljuk, majd a glikol-klórhidrint elpárologtatjuk. A nyert olajból tisztítás útján l-(2-60 -hidroxiétil)^2-metil-imidazolt (IV) nyerünk. E vegyületet szobahőfokon tömény salétromsavban oldva az l-(2-hidroxietil)-2-metil-imidazol salétromsavészterét (V) nyerjük, amelyet a rea'kcióelegy jégreöntése után pl. kloroformos extrakeióval izolálunk. A kloroformos. extraktum szárítása és bepárlása után az (V) képletű terméket kiváló termeléssel nyerjük. Ha az (V) vegyület mólsúlynyi mennyiségét 10 mól salétromsavval reagáltatjuk és a 0—80 C°-on vezetett nitrálás lefolytatásához 0,64 mól foszforpentoxidot alkalmazunk, úgy a reakcióelegy feldolgozása után a (VII) és (VIII) vegyületek olyan arányú keverékéhez jutunk, amelyben a (VII) vegyület kb. 59%-ban van jelen, 41% (VIII) vegyület mellett. Ha a (IV) vegyület mólsúlynyi mennyiségét 10 mól salétromsavval reagáltatjuk és a 20—25 C°-on vezetett nitrálás lefolytatásához kb. 0,9 mól foszfonpentoxidot alkalmazunk (ahol 0,3 mól foszforpentoxid lényegében a salétromsavészter képződésekor keletkezett víz megkötésére használódik fel), úgy a reakcióelegy feldolgo'zása után a (VII) és (VIII) vegyületek olyan arányú keverékéhez jutunk, amelyben a (VII) kb. 58%-ban van jelen, 42o/0 (VIII) vegyület mellett. Ha az (V) vegyület mólsúlynyi mennyiségéi 10 mól salétromsavval reagáltatjuk, s a 20—25 C°-on vezetett nitrálás lefolytatásához kb. másfél mól tömény kénsavat alkalmazunk, úgy a reakcióelegy feldolgozása után a (VII) és (VIII) vegyületek olyan arányú keverékéhez jutunk, amelyben a (VII) 43%-ban van jelen, 57% (VIII) vegyület mellett. Ha a (IV) vegyület mólsúlynyi mennyiségét 10 mól salétromsavval reagáltatjuk s a 20—25 C°-on vezetett nitrálás lefolytatásához kb. 2 mól tömény kénsavat alkalmazunk, (ahol fél mól kénsav lényegében a salétromsavészter képződésekor keletkezett víz megkötésére használódik), úgy a reakcióelegy feldolgozása után a (VII) és (VIII) vegyületek olyan arányú keverékéhez jutunk, amelyben a (VII) 42%^ban van jelen 58% (VIII) vegyület mellett. Ha az (V) vegyület mólsúlynyi mennyiségét 9 mól salétromsavban nitráljuk az előzőhöz hasonló hőfokintervallumban 1,93 mól kénsav és 0,i5 mól 60%-os perklórsav jelenlétében, úgy a keletkezett végtermékekben 40% (VII) mellett 60% (VIII) keletkezik. Ha a (IV) vegyület mólsúlynyi mennyiségét 4,5 mól salétromsavval reagáltatjuk a fentiekhez hasonló hőfokon, 1,44 mól P2O ä jelenlétében úgy a végtermékben a (VII) vegyület 50,3%-.ban a (VIII) vegyület 49,7%-ban van jelen. A találmány szerinti eljárás során eljárhatunk úgy is, hogy a 2-metil-imidazolt nátriumvegyületévé alakítjuk s etilénoxid segítségévé! építjük fel a (IV) vegyületet. A. találmány szerinti eljárás egy további változata értelmében eljárhatunk úgy is, hogy a (IV) terméket a glikolklórhidrines reakcióból nem izoláljuk, hanem a klórhidrin lepárologta-2
