154496. lajstromszámú szabadalom • Eljárás féregellenes és növekedést serkentő hatású karbaminsav- és tiokarbaminsav-észterek előállítására

154496 halogénatomot, vagy halogénalkil-gyö­köt; R3 hidrogén- vagy halogénatomot, nitro-, karboxil-, karbamoil-csoportot, illetve alku-, halogénalkil-, alkoxi-, alkiltio-, 5 alkilszulfonil-, acil- vagy karbalkoxi­• gyököt; R4 hidrogén- vagy halogénatomot, X és Y egymástól függetlenül oxigén- vagy kénatomot jelent — 10 és/vagy a sóképzésre alkalmas szubsztituenssel helyettesített (I.) képletű vegyületek sói, kiváló féregellenes hatással rendelkeznek, amellett mérsékelten toxikusak és a szervezet által jól 15 elviselhetők. Ezek a vegyületek házi- és haszon­állatoknál az említett endoparaziták és külön­féle fejlődési alakjaik leküzdésére, valamint a helmintihiazis megelőzésére kiválóan alkalma­sak. Az új hatóanyagok ezen túlmenően még 20 fungisztat^kus és bakteriosztatikus tulajdonsá­gokkal is rendelkeznek, ezért ezeket külső fer­tőtlenítőszerként, valamint különféle anyagok megvédésére is alkalmazhatjuk. Az Rl5 R 2 , R 3 és R 4 helyettesítők jelenthet- 25 nek halogénatomot 35-ös rendszámig bezárólag, azaz fluor- klór- vagy brómatomot. R1; R 2 és R3 jelenthet halogénalkü-gyököt, ezek pl. egy­szeresen vagy többszörösen klórozott metil-, etil­vagy propilgyökök lehetnek. s0 Az (I.) általános képletben R3 és- R 4 képvisel­het alkilgyököt is, ezek 1—12 szénatomosak és adott esetben elágazó szénláncúak lehetnek. Azon alkilgyökök alatt, melyek részei az R3 jelentésénél felsorolt csoportoknak, 1—5 szén- 35 atomos gyököket értünk. Az acilcsoport lehet alifás, pl. acetil-, propionil- vagy butiril-csoport. Az (L) általános képletű karbaminsav- és tio­karbaminsav-észtereket találmányunk értelmé­ben úgy állítjuk elő, hogy valamely (II.) álta- 40 lános képletű anilinszármazékot, melyben Rj jelentése az (I.) képlet szerinti, valamilyen (III.) általános képletű halogén-szénsav- vagy halo­géntioszénsav-fenilészterrel reagáltatunk — e képletben R2, R 3 , R4, X és Y jelentése az (I.) 45 képlet szerinti, Q halogénatomot pl. klórt vagy brómot jelent. A kiindulási anyagul szolgáló (III.) általános képletű halogénszénsav-, illetve halogéntioszén­sav-fenilésztereket, [melyeket a (II.) képletű 50 anilinszármazékokkal reagáltatunk] in situ a re­akcióelegyben állíthatjuk elő éspedig foszgén­ből vagy tiofoszgénből és valamely (IV.) álta­lános képletű fenol- vagy tiofenol-származék­ból — e képletben R2, R 3 , R4 és Y jelentése 5g az (I.) képlet szerinti, Z hidrogén- vagy .alkáli­fém-atomot jelent. A reakciót előnyösen a reakciópartnerekre nézve inert oldószer jelenlétében valósítjuk- go meg. Az oldószer lehet aromás szénhidrogén, pl. benzol, toluol, xilol, alifás vagy aromás klórozott szénhidrogén, valamilyen észter, keton vagy amid. Célszerűen protonakceptor jelenlété­ben dolgozunk, ez lehet valamilyen szerves 55 bázis, pl. tercier amin, így piridin, vagy trialkil­amin, illetve szervetlen bázis pl. alkáli- vagy alkáliföldfém-hidroxid vagy -karbonát. A re­akciót 0—60° hőmérsékleten kivitelezzük. Találmányunk másik változata szerint a (II.) általános képletű anilinszármazék helyett vala­milyen (V.) általános képletű izocianátot vagy izotiocianátot, melyben Rí és X jelentése az (I.) képlet szerinti, valamilyen (VI.) általános képletű vegyülettel reagáltatunk — e képletben R2, R 3 , R 4 és Y jelentése az előbbivel azonos. A reakciót adott esetben a reakciópartnerek szempontjából inert szerves oldószer jelenlété­ben folytatjuk le. A sóképzésre alkalmas szubsztituensekkel he­lyettesített (I.) általános képletű vegyületekből úgy állíthatunk elő sókat, hogy a nevezett ve­gyületeket szervetlen vagy szerves bázisokkal vagy savakkal reagáltatjuk. A fenti eljárásváltozatok szerint előállított (I.) általános képletű hatóanyagok vízben stabi­lak és a szokásos szerves oldószerekben jól oldódnak. A következő példákban a találmányunk sze­rinti eljárást részletesebben megmagyarázzuk. Amennyiben más megjegyzés nincs, úgy a „részek" súlyrészeket jelentenek. A hőmérsék­leti adatokat Celsius fokokban adjuk meg. 1. példa: 39,2 rész 3-trifluormetil-4-klóranilin 100 tér­fogatrész acetonnal készített oldatához cseppen­ként 17,3 rész klórtioszénsav-O-fenilésztert ada­golunk 20—25°-on, keverés közben. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékleten még 2 órán keresztül keverjük, majd 1000 rész vízbe önt­jük keverés közben. Kristályos csapadék kép­ződik, ezt leszívatjuk és vízzel mossuk. A re­akcióterméket ezután szárítjuk és ciklohexán­ból átkristályosítjuk. Az így kapott N-(3-tri­fluormetil-4-klór-fenil)-0-(fenil)-tiokarbamin­savészter olvadáspontja 118—120°. A kiterme­lés 29,5 rész, ami az elméletinek 89%-a. 2. példa: 19,6 rész 3-trifluormetil-4-klór-nanilin és 7,9 rész piridin 150 térfogatrész acetonnal készített oldatához cseppenként 17,3 rész klór-tioszénsav­-O-fenilésztert adagolunk 20—25°-on, keverés közben. Ezután a reakcióelegyet szobahőmér­sékleten még egy órán keresztül keverjük, majd 1000 rész vízbe öntjük, keverés közben. Kris­tályos csapadék képződik, ezt leszívatjuk, víz­zel mossuk és megszárítjuk. Ciklohexánból tör­ténő átkristályosítás után a kapott N-<3-tri­fluormetil-4-klórfenil)-0-fenil-tiokarbaminsav­-észter olvadáspontja 120—12l2°. A kitermelés 27,5 rész, ami az elméleti 83%-ának felel meg. Az 1- és 2. példában leírt módszerrel a kö­vetkező vegyületeket állítottuk elő: 2

Next

/
Thumbnails
Contents