154480. lajstromszámú szabadalom • Készletkatód villamos kisülési edényekhez és eljárás ezek előállítására
154480 ,«m és a leggyakoribb átmérő 0,25 «m. Az alumíniumihidroxid, de más megfelelő hidroxidok is ezzel szemben kolloidális gélek, azaz részecs- keik nagysága többnyire kisebb 0,01 ^m-nél. Előfordulhatnak ugyan kisebb nagyobb nyalkaszerű pelyhekké történő csomósodások. Ezek azonban plaszticitásuk következtében ennek ellenére csak bizonyos mértékig hatolnak ibe az emittáló tárcsa pórusaiba és tömik el azokat. Ezen eltömés következtében még magán a felületen vagy közvetlenül alatta levő nagy pórusoknál sem hatol a gél nagyobb mélységekbe és ezáltal nem tömődik el teljesen a tárcsa , keresztmetszete. A gyakorlatilag elért behatolási mélységek 1 ("m-ig terjednek. Az ezt követő hevítés eredményeként a terjedelmes hidroxidgél, amely a pórusokban van, finom por alakú megfelelő oxiddá bomlik, úgy, hogy az eredetileg különböző nagyságú pórusok, amelyek az emissziósanyag-hordozó tárcsán vannak, kisebb pórusokra bomlanak, amelyek egymással körülbelül egyenlők. A tárcsa pórusnagyságainak így elért tényleges kiegyenlítése az illető katód üzeni 'közbeni bárium elpárologtatásának szabályozására szolgál. Emellett különösen előnyösnek mutatkozott, hogy a pórusokat olyan mikroporózus anyaggal töltsük ki, amely pórusfelületi tulajdonságai alapján a fémekre taszítólag hat és ezért a folyékony forrasztóanyag behatolását megakadályozza. Tehát a forrasztási folyamatnál csak a felületi pórusok és a hozzászabott közfalak széleinél keletkezik a nedvesítés következtében összeforrás. Ezen felismerés alapján ezért különös előnnyel visszük fel az említett hidroxid réteget az emittáló tárcsának a készlettartályra való felforrasztása előtt az "emittáló tárcsára és adott esetben még a forrasztási folyamat előtt termikusan bontjuk és rászintereljük. A hidroxidrétegként felvitt ismertetett bevonat ilyen módon egyidejűleg szolgál a bárium elpárologtatás szabályozására, valamint a forrasztóanyagnak a forrasztás folyamán az emittáló tárcsába való behatolás ellen védő impregnálásként. Erre a célra a porózus emittáló tárcsa forrasztásra kerülő részeit sablonnal vagy valamilyen könnyen eltávolítható réteggel például nitrooelluloze réteggel vagy valamilyen más könnyen bomló műanyaggal takarjuk le. A forrasztáshoz azonban a felületen levő hidroxidot mechanikus úton is könnyen el lehet távolítani, úgy, hogy a pórusok belsejében megmaradó anyag a forrasztóanyag behatolását megakadályozza. Olyan katódoknál, amelyeknél az emittáló tárcsát csak a készletanyagnak a készlettartályba való bevitele után rögzítjük kis méreteknél előfordulhat, hogy a rögzítési folyamatnál keletkező hőt nem tudjuk elég gyorsan elvezetni és ezáltal elérjük az alumíniumoxid olvadáspontját és ezáltal a bevonat olvadni kezd. Ilyen esetekben különös előnynyel alkalmazunk magasabb hőfokon olvadó anyagokat, amilyenek például a BeO, MgO, Zr02 , Hf02 , vagy hasonló anyagok. Természetesen ezen anyagokat is hidroxid alakban visz. szűk fel, termikusan átalakítjuk és szintereljük őket. Ezeknek viselkedése a báriummal szemben teljesen analóg az alumíniumoxid viselke-5 désével, úgy hogy üzem közben magán a bevonaton szilárdtest-reakciók útján aluminátoknak megfelelő vegyületek keletkeznek. A báriumelpárologtatás szabályozása az emittáló tárcsa pórusátmérőinek hatásos kiegyenlítése 10 következtében ezen anyagoknál is teljesen megfelelően történik. Olyan katódoknál, amelyeket kis hőmérsékleten üzemeltetünk és amelyeknél ezért nem kell nagy olvadáspontú forrasztóanyagokat alkalmazni, mint például a vékony 15 réteges oxidkatódoknál, amelyeknek az emittáló tárcsa mögött bárium szolgáltató készlet van elhelyezve, például MK-katód alakjában, amelyen éppen látható báriumoxid réteg van a porózusán szintereit emittáló tárcsán, az alu-20 míniumoxidot különös előnnyel lehet más kisebb olvadáspontú oxidokkal helyettesíteni, mint amilyenek például a Ti02 , Th0 2 , V 2 0 4 , Nb 2 O s , Nb2 0 5 . Ezeket a bevonatokat is előnyösen olyan rétegekből kapjuk, amelyeket megfelelő 25 hidroxid alakban viszünk fel és termikusan átalakítunk. Ilyen alacsonyabb hőfokú olvadó oxidokból készült bevonatokkal is biztosítjuk a báriumelpárologtatás szabályozását. Védőimpregnálásként a porózus emittáló tárcsa fel7 ÓO forrasztásánál ezek a bevonatok minden esetre csak megfelelően kis hőmérsékleten olvadó forrasztó anyagokkal együtt alkalmazhatók. Az utóbb említett katódoknál fennáll az a lehetőség is, hogy alkáli földfémvegyületeket alkal-35 mázzunk, mint amilyenek például az alkáliföldfém-wolframátok- molibdátok, -titanátok, -szilikátok vagy hasonlök. Ilyen bevonatok készítésére valamely katód-40 gyártás folyamán valamennyi használatos felviteli eljárás használható, amelyeknél a felvivő közeg szuszpenzió. Míg ha kereskedelmi alakban kapható oxidokból indulunk ki, mindenkor kötőanyag szükséges, míg hidroxidokból való 45 kiindulásnál előnyös módon erre nincs szükség. A megfelelő hidroxidot alkalmas sóból, Al(OH)s esetén például alumíniumnitrátból csapatjuk ki, amely igen terjedelmes kolloid (gél). A gél terjedelmes struktúrájából következőleg könnyen 50 fellépő zárványokat szokásos módon ismert eszközökkel kerüljük el, illetőleg küszöböljük ki. Az emittáló tárcsa pórusainak impregnálásánál, amely pórusok a felületen vannak, illetőles közvetlenül a felület alatt és a felvitelt 55 rászórással, ecseteléssel vagy felkenéssel végezek, például vakoiatfelviteli módszerrel a viszonylag hígfolyós szuszpenzió gyakorlatilag csak a tárcsának kifelé nyitott pórusaiba hatol be, míg a fő tömege magán a tárcsán marad. 6ü Mind a hidroxid, mind pedig az ebből hevítés következtében keletkező oxid azáltal, hogy bekapcsolódik a pórusokba, jobban tapad, mint egy közvetlenül oxidként felvitt réteg. A kiegyenlítő hatás elérésére a bárium elpárolog-65 tatás tekintetében különösen előnyösnek mu-2
