154426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acetilén-vegyületek előállítására

154426 1,4-bisz-f p-i(diétilaminoetoxi)-íenil]-l ,4-bisz--<p-metoxifenil)-2-butin-l ,4-diol; l,4-bisz4p^(dietilaminoetoxi)^fenil]-l,4-bisz^(p-brómf enil)-2-butin-<l ,4-diol; 1,4-biszH[p-i(dietilaminoetoxi)-m-klórfenil]-il

,4--bisz-í(m-klórf enil)-2-butin-l ,4-diol; l,4-bisz-t[p-<(dietilaminoetoxi)-o,o'-dimetil-fenil]-1,4-biszH(o,p-diklórfenil)-2-butin-ll ,4-diol; 1,1 ;4,4-tetrakisz-J[p-'(dietilaminoetoxi)-f enil]-2--butin-1,4-diol; l,4-biszj[p^(dietilaminoetoxi)^fenil]-l,4-bisz-'(p-nitrofenil)-2-lbU'tin-Jl,4-diol; 1,4-bisz^[p-<(dietilaminoetoxi)-fenilH ,4-bisz^(o-niitro-p-klórfenil)-2-butin-il,4-diol. A kiindulási anyagként használt benzofenonokat pl. az adott esetben szubsztituált benzoesav fenilésztereiből, Fries-féle átrendeződéssel nyerhetjük. A kapott, adott esetben szubsztituált p-hidroxi-benzofenonok pl. a nátriumsón át egyszerű módon kapcsolhatók p-helyzetben tercier aminoalkilhalogeniddel. Az (I) képletű acetilén-vegyületeket pl. úgy is előállíthatjuk, hogy a (II) képletű benzofenont acetilén-dimagnéziumhalogeniddel hozzuk reakcióba. Az acetilént feleslegben vezetjük be az alkilvagy arilhalogenidből és magnéziumból készített alkil- vagy arilmagnéziumhalogenid oldatába. A reakciót célszerűen közömbös oldószerben, pl. abszolút éterben hajtjuk végre. A keletkezett acetiléndimagnéziumhalogenid egy móljára célszerűen legalább 2 mól ketont veszünk. A reakciót 0 C° és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Az (I) képletű acetilénvegyuleteket kétlépéses eljárással is előállíthatjuk. Ekkor az acetilénből ismert módon kapott alkálifémacetilidet 1 mól ketonnal acetilérikarbmollá alakítjuk, melyet alkálifémaoetiliddé alakítás után egy második mól ketonnal reagáltatunk, amikor a kívánt végtermék keletkezik. A reakcióterméket tisztítás nélkül hidrolizálhatjuk. A reakcióelegyet pl. jég és híg sósav keverékére önthetjük, majd meglúgosítjuk. Egy előnyös módszer szerint a reakcióelegyet lehűtött vizes ammóniumklorid oldatba visszük be. A kapott acetilén-vegyületet ezután kirázás útján megfelelő, vízzel nem elegyedő szerves oldószerbe visszük át, pl. kloroformmal, éterrel vagy metilénkloriddal rázzuk ki, vizes mosással a reakció melléktermékét eltávolítjuk és így a terméket elkülönítjük. A találmány körébe tartozik továbbá az (I) képletű acetilén-vegyületek sóinak az előállítása. Ilyenek pl. a savaddiciós sók, melyek szervetlen savakkal, pl. sósavval, brómhidrogénnel vagy kénsavval, szerves savakkal, pl. oxálsavval, ecetsavval, tejsavval, borkősawal vagy citromsavval; kvaterner ammóniumsók, melyek pl. alkilhalogeniddel, mint metilbromiddal vagy etiljodiddal vagy dialkilszultfátokkal, mint dimetilszulfáttal vagy aralkilhalogenidekkel, mint benzilbromiddal képződnek. A találmány szerinti eljárás végtermékei kristályosítással vagy alumíniumoxidon végzett adszorpcióval tisztíthatók, amikor rendszerint színtelen kristályokhoz jutunk. 5 A találmány szerinti eljárással előállítható acetilén-vegyületek féregűző tulajdonságokat mutatnak és ezért embernél és állatnál féregfertőzés leküzdésére használhatók. Előnyösen alkalmazhatók a Taenia, különösen a Hymeno-10 lopis nana (törpegalandféreg) leküzdésére. A találmány szerinti eljárás termékeit gyógyszerként, pl. gyógyszerészeti készítmények alakjában használhatjuk, melyek azokat vagy sóikat az enterális adagolásra alkalmas gyógyászati, 15 szerves vagy szervetlen közömbös hordozókkal, pl. vízzel, zselatinnal, tejcukorral, keményítővel, magnéziumsztearáttal, talkummal, növényi olajokkal, arabmézgával, polialkilénglikolokkal, vazelinnal stb. keverékben tartalmazzák. A gyó-20 gyászati készítmények szilárdak, pl. tabletta, drazsé, szuppozitórium, kapszula alakúak vagy folyékonyak, pl. oldatok, szuszpenziók vagy emulziók tehetnek. Adott esetben sterilizálva vannak és, illetve vagy segédanyagokat, mint 25 konzerváló, stabilizáló, nedvesítő vagy emulgeálo szereket, az ozmózisnyomás beállítására sókat vagy puffereket tartalmazhatnak. Még egyéb, gyógyászatilag értékes anyagokat is tartalmazhatnak. 30 ( 1. példa: 9,6 g magnézium 50 ml absz. éterrel készített oldatából és 70 g brómbenzol 120 ml absz. éteres 35 oldatából a szokásos módon fenilmagnéziumforomid oldatot és ebből, 25 g trietilamin hozzáadása után acetilén bevezetésével acetiléndimagnéziumibromidot állítunk elő. Az aeetilidet 200 ml metilénklorid hozzáadása 40 után jégfürdőn lehűtjük és cseppenként 61 g 4-/?-dietilaminoetoxi-4'-metilbenzofenon 200 ml metilénkloriddal készített oldatát adjuk hozzá. Ezután a reakcióelegyet 2 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük, jég-45 hideg, telített ammóniumklorid oldatba öntjük és metilénkloriddal extraháljuk. A kivonatot többször vízzel mossuk, majd nátriumszulfáton megszárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. A visszamaradó nyers l,4-bisz-[p-50 -J(dietilaminoetoxi)-fenil]-l,4-bisz-i(p-tolil)-2-butin-1,4-diol, ecetsavetilészter/pe|:roléterből (forrástartomány 40—45 C°) való átkristályosítás után, színtelen kristályok alakjában, 104—106 C°-on olvad. 55 A kiindulási anyagként használt 4-/?-dietilamino~etoxi-4'-metil^benzofenon a következőképpen állítható elő: 265 g 4-toluilsavíenilész_tert 680 ml nitrobenzolban feloldunk és 204 g porított alumínium-60 klorid hozzáadása után 24 óra hosszat 60 C°-on melegítjük. A lehűtött oldatot jéghideg 3n sósavra öntjük és éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot még kétszer 2n sósavval mossuk, majd 7,5%-os nátronlúggal extraháljuk, amíg az 65 alkálikus-vizes kivonat már nem színes. Az 2