154415. lajstromszámú szabadalom • Egy- vagy többérintkezős önműködő kapcsoló

154415 elektrodinamikus lökőerőket az érintkező nyitásához használjuk, és — ha lehetséges — a bekapcsoló zár nyitását elősegítjük vagy létrehozzuk. Ekkor gondoskodni kell arról, hogy az érintkezőtartó oly gyorsan legyen kireteszelve 5 és Mkapcsolási irányiba mozgatva, hogy ne jc>hessen létre újbóli érintkezés és ennek eredményéként az érintkezők összéhegadése, vagy a föllépő összehegedést ütő hatással kell megbontani. Ismert már az is, hogy könyökös csuk- 10 lóval ellátott kapcsolónál egy könyöklős csuklót rugón, vivőszerven keresztül érintkező karral kapcsolnak össze. Kioldás után a könyökös csukló miég a vivőszerv érintkezőfkarhoz való ütésszerű ütközése előtt bizonyos távolságra fe- 15 szültségmentessé válhat. Az ilyen elrendezések közös hibája, hogy a könyökös csukló az érintkezőkar elfordulási sugarához megközelítően merőlegesen csatlakozik úgy, hogy az érintkező oldásakor a könyökös csukló záróereje megnő- 20 vekszik, az érintkező bontóimozgása a kireteszelést inkább gátolja, mint elősegíti, és hogy kioldásnál a könyökös csuklópont nagy sebessége ellenére az érintkezőkarral kapcsolódó pont sebessége — főként közvetlenül a kioldás után 25 — kicsi. Az üzemszerű kikapcsolás gyakran magában a pólusban a könyökös csukló felnyoimásával jön létre, ugyanakkor a legtöbb esetben nincs pillanatbekapcsolás. £0 Isimért az is, hogy az érintkezők elektrodinamikus áramerők következtében létrejött mozgását érintkezőkar kireteszelésóre használják. Ilyen elrendezésnél a mozgatható érintkező karját egy hozzá megközelítően merőlegesen S5 csatlakozó, csuklójával az érintkezőkar egyik peremére támaszkodó könyökös csuklóval tartják bekapcsolt helyzetben. A nyugvó érintkező rugalmasan van ágyazva és a mozgó érintkező érintkezőkarjával áramihurkot képez úgy. hogy 40 egy rövid kar van az érintkező végén és egy hosszabb a csatlakozóvégen, miáltal nagy áramoknál nem bontás, hanem érintkezőerő-növekedés jön létre az érintkezőkar egyidejű elfordulása és a könyökös csukló kireteszelése 45 mellett. Eltekintve attól, hogy a rugalmasan ágyazott nyugvó érintkező készítése nagyobb költséget igényel, ennél a megoldásnál a könyökös csuklónak záró helyzetbe való visszavezetése az érintkezőkar kikapcsoló mozgásánál 50 csak külön szerkezettel végezhető el, mivel egy önműködő visszavezető működése bizonytalan. Az érintkező első megmozdulása és a könyökös csukló kireteszelése között eltelt idő megíboszszafbbítja a fcikapesoláskésést. 55 Ismert továbbá olyan szerkezet, amely érintkezőfcarból és ehhez csuklósan erősített rugó- ' bál áll, amely rugó az érintkezőnyomást kelti, és amelyek együtt önrugózású könyökös csuklós vagy holtponti rendszert képeznek. Az érint- ,60 kezőkar és rugó olyan érintkezőtartóiban vannak elrendezve, amely a másik érintkező érintkezőtartóival mereven van összekötve, a kar és a rugó az érintkezőtartóban függetlenül mozgatható. Az 'elektrodinamikus erők nagy 65 túláramnál vagy rövidzárlatnál az érintkezőkart a nyugvó érintkezőtől eltaszítják, minek eredményeként a rugó holtponti helyzetén túli állapotba kerül, úgy, hogy az erőkomponensék érintkezőnyitási értelembe fordulnak át és az érintkezőkar az érintkezőtartótól függetlenül nyitási helyzetbe csapódik. A holtponti helyzetes rendszer tehát csupán magának az érintkezőfcarnak mozgásával — egyidejű érintkezőnyitásnál is — holtpontján túli helyzetbe hozható. Ebből adódik a hátrányos tulajdonság, hogy összehegedési veszély lép fel. Használható konstrukciós kivitelhez ugyanis a holtpontig megtett út nagy, mivel meghatározott érintkezőerőhöz meghatározott rugóerőkomponensre van szükség, kis holtpontig terjedő út esetén pedig az erős rugó szükségességétől eltekintve a gyártási méreteltérések és ériritkezőtoeégések erősen éreztetik hatásukat. Aránylag nagy a kritikus áramtartomány, amelyben — még öszszelhegedésre nem hajlamos érintkezőanyagok alkalmazása esetén és — bontás után az.érintkezők ismét összelhegedhetnek. * A két utóbb említett rendszert főként rövidzárlati leikapcsolóként alkalmazzák. A könyökös csukló az érintkezési átnyomástól eltekintve, üzemi kapcsolásokhoz nem mozog. Az ugrásszerű be- és kikapcsolások a kapcsolózárban, a kikapcsolások padig kis kilincsátfedésű, erősen terhelt bontöMlinicseken keresztül jönnek létre. A kilincset kikapcsoló mozgás átadására szolgáló hajtóműi és maga a kilincs is az élettartamvizsgálatok folyamán kritikus szerkezetrészeknek -mutatkoztak. Ismert olyan kisméretű önműködő kapcsoló is, 'melynek pillanatkikapcsolása kikapcsolóirugó hatásia alatt álló kapcsolórugó hatása alatt álló kapcsolószerv szabaddá tételével jön létre és a pillanatbelkapcsolást egy billentő-ugrómű végzi, amely egyidejűleg bekapcsolt állásban az érintkezőnyomást is kelti. A billenő-ugrómű himbából áll. amely rugón keresztül az egyenes vonalúan állítható érintlkezőtartóval van összekötve és a rugóval önmagában rugózó könyökös csuklót képez. A himba mereven van a működtető szervvel összekötve. A túláram és rövidzárlati kioldás kioldókilincs segítségével végezhető. Nagyobb áramerősségű kapcsolókhoz ez a rendszer túlságosan lassú. Azonkívül ez csak egypólusú kapcsolóhoz alkalmas. . Egy másik ismert önműködő kapcsoló érintkezőeilrendezése egy nyugvóériintkezőből és egy rögzített csap körül elfordítható érintkezőkarból áll, amely érintkezőkar két elforgatható, egymással összekötött részből van összetéve, amelyek együtt önzáró könyökös kart képeznek. Az éirintkezőkar felső, érintkezőidomot tartó része egy az érintkezőnyomást és a könyökös kar záróerejét létrehozó rugón át egy szintén e helyben maradó pont körül elfordítható tartóval van összekötve. Az érintkezckair a kapcsolóáram által gerjesztett elektromágnes mágneses mezejében van elrendezve, miáltal a névleges áraimnál az érintkezőnyomás növekedé-2