154362. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pteridin-származékok előállítására
3 154362 4 pedig hidrogénatomot képvisel, valamely alkilmerkaptánnal vagy fenilalkilmerkaptánnal reagáltatva a megfelelő 6-alkiltio- ül. 6-fenüalkütio-4-hidroxi-pteridin-8-oxiddá alakíthatunk át, amelyet kívánt esetben a megfelelő 6-alkilszulfonil- ill. 6-fenüalküszulfonil-4-hidroxi-pteridin-8-oxiddá oxidálhatunk. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagaiként felhasználásra kerülő (III) általános képletű 3-amino-6-4ialogén-pirazinamid-4-oxidok és az amido-nitrogénatomon alkilcsoporttal helyettesített származékaik a megfelelő, a 4-helyzetben oxidálatlan 3-amino-6-halogén-pirazinamidok ül. -pirazin-alkilamidok oxidációja útján, vagy pedig a megfelelő 3-amino-6-halogén-pirazinkarbonsav-alkilészter-4-oxidokból, az alkilészterek amidokká való átalakításának ismert módszerei szerint állíthatók elő. Ez utóbbi eljárások kiindulóanyagai, a 3-amino-6-halogén-pirazinkarbonsav-alküészter-4-oxidok ugyancsak önmagukban ismert módszerekkel nyerhetők, a megfelelő -ismert kiinduló vegyületekből. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagainak, közbenső és végtermékeinek az előállítási módját, valamint az említett vegyületek szintézisében gyakorlatilag hasznosítható további öszszefüggéseket az alábbiakban a csatolt reakciófolyamatábra alapulvételével fogjuk részletesen ismertetni. Ebben az ismertetésben az egyes vegyületeket az említett folyamatábrán megadott hivatkozási számokkal jelöljük. Az ábrán szereplő általános jelek közül Re és X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, R5 hidrogénatomot, alkil- vagy fenilalkil-gyököt képvisel, az adott esetben szereplő egyéb jelek jelentését a vonatkozó szövegrészben adjuk meg. A találmány szerinti eljárás termékeiként szereplő (I) ill. (II) általános képletű pteridinszármazékoknak a^ folyamatábrán a (4) és (5) képletű vegyületek, a (III) általános képletű kiindulóanyagoknak pedig a (3) képletű N-oxidok felelnek meg. A találmány szerinti eljárás kiindulóany againak előállítása során felhasználásra kerülő (1) S^aminopirazin-karbonsav-alküészterek és (2) 3-aminopirazinbarbonsav-N-alküamidok ismert módszerek szerint állíthatók elő. 3-amino-pirazinkarbonsav-4-oxid-alkilészterek. A (8) 3-amino-pirazinkarbonsav-4-oxid-alküészterek a megfelelő oly (1) 3-amino-pirazinkarbonsav-alkilészterekből, amelyek a pirazingyűrű 6-helyzetében az alkalmazandó oxidálószer által az adott reakciókörülmények között meg nem támadott X"-csoporttal vannak helyettesítve, közvetlen oxidáció útján állíthatók elő. Ilyen X"-helyettesítők hidrogén, klór, bróm, trifluormetü-, rövidszénláncú alkil-, cikloalkil-és egygyűrűs árucsoportok lehetnek. Bár az amino-pirazinkarbonsav-4-oxid-alküészterek 6--alkilszulfonil- és 6-fenüaIküszulfonü-származékai is előállíthatók lennének a megfelelő 3-amino-pirazinkarbonsav-alkilészterek közvetlen oxidációja útján, amennyiben ez utóbbi vegyületek könnyen hozzáférhetők volnának, előnyösebben oly módon járunk el, hogy e vegyületeket a (7) 2-R5-,6-alkilszulfonil- vagy 2~R5 -S-fenüalkilszulfonü-4H-pirazino[2,3-d] [l,3]oxazin-4-on-8-oxidokból állítjuk elő, az X'-helyettesítők alább leírt 5 megválasztásával. Az oxidáció céljaira bármely olyan oxidálószer alkalmazható, amely a kívánt reakció lefolytatására alkalmas, de a molekulában jelenlevő egyéb helyettesítőket nem befolyásolja ká-1° ros módon. Előnyösen szerves peroxidokat és peroxisavakat, mint ecetpersavat, propionpersavat, benzoepersavat, m-klór-benzoepersavat, monoperftálsavat és hasonlókat alkalmazhatunk oxidálószerként. Az alkalmazandó oxidálószer 15 megválasztását elsősorban gazdaságossági tényezők, valamint az illető oxidálószer kémiai hatásossága irányíthatják. Az oxidációs reakció céljaira különféle oldószereket alkalmazhatunk, fő követelményként 20 megemlítendő, hogy az oxidálószer a választott oldószerben oldható legyen és avval ne lépjen reakcióba. Jól használható oldószerek pl. a kloroform, benzol, diklórmetán, tetraklórmetán és hasonlók. Az oxidálószert a 3-amino-pirazin-25 karbonsav-észterhez viszonyítva kb. 1,0 és 2,0 közötti, előnyösen 1,0 és 1,5 közötti mólarányban alkalmazhatjuk. Dolgozhatunk ennél nagyobb vagy kisebb mólarányban alkalmazott oldószerrel is, ez azonban kevésbé előnyös. c0 A 3-amino-pirazinkarbonsav-észter oxidációját kb. —20 C° és kb. 150 C° közötti hőmérsékleteken lehet előnyösen lefolytatni; adott esetben azonban a megadott határokon kívül eső hőmérsékletek is alkalmazhatók lehetnek. Előnyö-35 sen szobahőmérsékleten vagy kb. 150 C°-ig menő melegítéssel dolgozunk. Célszerűen a reakcióéi egy forrpontjának megfelelő hőmérsékleten folytatható le az oxidáció. A reakció eléggé gyorsan megy végbe és kb. 15 perctől 40 4 óráig terjedő idő alatt rendszerint teljesen lejátszódik, bizonyos esetekben azonban ennél hosszabb reakcióidő is szükséges lehet. A (8) 3-amino-pirazinkarbonsav-4-oxid-alkil-45 észter, amelyet az oxidációs reakció termékeként kapunk, szabad állapotban, vagy pedig hidrát vagy valamely só alakjában különíthető el a reakció elegyből. Előnyösen oly módon járunk el, hogy a terméket a lehűtött reakcióelegyből 50 szűrés útján különítjük el. Dolgozhatunk azonban oly módon is, hogy az oldószert vákuumdesztilláció útján eltávolítjuk és a kapott szilárd maradékot valamely oldószerből pl. metanolból átkristályosítjuk. 55 Az oly 3-amino-pirazinkarbonsav-4-oxid-alküészterek, amelyek a 6-helyzetben könnyen oxidálható csoporttal vannak helyettesítve — az ilyen csoportokat a folyamatábrán X' jelzi — az alább ismertetendő többlépéses eljárással 60 állíthatók elő, amelyének utolsó lépéseként a kapott (7) 2-R5-6-X'-4H-pirazino[2,3-d] [1,3]oxazin-4-on-8~oxid'Ot valamely alkanollal való reagáltatás útján a megfelelő. (8) 3-amino-6-X'-pirazinkarbonsav-4-oxid-alkilészterré alakítjuk 65 át. Ez a reakció oly módon folytatható le, hogy 2 / \
