154326. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a vinilklorid polimerizációjának megakasztására alacsony hőmérsékeleten

154326 8 Megjegyzés: A molekulasúly meghatározása a „Ghimica e I'lndustria" 36, 883—889 (1954) közleményében leírt módszerrel történt; a szindotaxia-index meghatározásának módszerét a „Ghimica e I'lndustria" 46, 166-^171 (1964) közleménye ismerteti. Ha a különböző minták esetében elért konverzió-fokot összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy azokban a mintákban, amelyekhez hidrogénperoxidot adtunk, utópolimerizálódás gyakorlatilag egyáltalán nem következett be, sem —15 C°-on, sem +40 C° hőmérsékleten, míg azokban a mintákban, amelyekhez nem adtunk hidrogénperoxidot, számottevő mértékű utópolimerizálódás ment végbe. Ezenkívül láthatjuk azt is, hogy míg a hidrogénperoxid hozzáadásával készült minták esetében a molekulasúly és a szindotaxia-index értéke állandó maradt, a hidrogénperoxiddal nem kezelt minták esetében —40 C°-nál magasabb hőmérsékleten bekövetkezett utópolimerizálódás következtében az említett fizikai jellemzők számottevő mértékben megváltoztak. 2. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon jártunk el, csupán azzal a különbséggel, hogy hidrogénperoxid helyett, 3 órával a —40 C° hőmérsékleten lefolytatott polimerizáció megkezdése után, 25 ml metanolban oldott 0,75 g kumilhidroperoxidot adtunk a polimerizáoiós elegyhez. 5 mintát vettünk a raakcióelegyből, ezek közül négyet az 1. példában leírt módon kezeltünk, míg az ötödik mintát (E) keverés közben 2 óra hosszat —40 C° hőmérsékleten tartottuk, majd leszűrtük, mostuk, megszárítottuk és lemértük. Az alábbi II. táblázatban foglaltuk össze a kapott eredményeket; a táblázatban a leírt módon kezelt öt minta, valamint a párhuzamos ellenőrző kísérletben azonos módon, de kumilhidroperoxid hozzáadása nélkül készített öt minta konverziósokat adtuk meg. II. táblázat Minta Konverzió-fok % (A) megakasztva (A) megaik. nélk. (B) megakasztva (B) megak. nélk. <(C) megakasztva (C) megak. nélk. (D) megakasztva (D) megak. nélk. (E) megakasztva (E) megak. nélk. 6,60 6,51 6,62 7,92 6,58 7,95 6,65 8,05 6,57 8,87 10 ?.o EG 40 45 50 Ebben az esetben is világosan láthatjuk a konverziófokok összehasonlítása alapján, hogy a kumilhidroperoxid polimerizáció-megakasztó szer még —40 C° hőmérsékleten is milyen nagymértékű hatást fejt ki. 3. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, az ott leírt egyliteres realktor-lombikba azonban 500 g vinilkloridot, 0,8 g cérium-ammóniumszulfát 200 ml metanollal készített oldatát és 3,2 ml ólomtetraetilt viszünk be, a polimerizációt pedig —30 C° hőmérsékleten 15 folytatjuk le. 1 órával a polimerizáció megkezdése után 2,2 ml 50%-os dimetilftalátos ciklohexanon-peroxid oldatot adunk hozzá, 20 ml metanollal hígított állapotban. A reakcióelegyet ezután további 5 percig keverjük. Négy mintát veszünk ezután a reakcióelegyből és ezeket az 1 példában leírthoz hasonló módon kezeljük. A i kapott eredményeket az alábbi III. táb-25 lázatban foglaltuk össze, megadva a négy ciklohexanon-peroxid polimerizáció-megakasztószerrel készült minta, valamint a párhuzamos ellenőrző kísérletben ciklohexanon-peroxid alkalmazása nélkül, de egyébként azonos módon előállított négy minta esetében elért konverziófokot. III. táblázat Minta Konverzió-fok % (A) megakasztva (A) megak. nélk. (B) mgekasztva (B) megak. nélk. (C) megakasztva (C) megak. nélk. (D) megakasztva <(D) megak. nélk. 2,87 2,95 2,95 4,17 2,93 4,25 2,85 4,46 E táblázat adataiból is világosan kitűnik a polimerizáció-megakasztószerként alkalmazott ciklohexanon-peroxid hatásossága; a ciklohexanon-peroxid hozzáadásával készült minták esetében az utópolimerizálódás egyáltalán nem következett be. 55 4. példa: A polimerizációt ugyanolyan körülmények között folytatjuk le, mint ahogyan az 1. példában leírtuk. A polimerizáció megkezdése után 60 1 órával 0,6 ml terc.butil-hidroperoxidot adtunk 20 ml metanollal hígított állapotban a polimerizációs reakcióelegyhez 5 perces további állandó keverés után négy mintát vettünk a reakcióelegyből és ezeket az 1. példában leírt módon 65 kezeltük tovább és vizsgáltuk. 4