154302. lajstromszámú szabadalom • Reteszelő szerkezet önműködő vasúti kapcsolókhoz

154302 6 egyes részeket a reteszelés oldásának megsemmisítése folyamán szemléltet. A 13. ábra is hasonló rajz, amely annak a helyzetnek felel meg, amelyben a reteszelést meggátoljuk és a 14. ábra a 4. ábrához hasonló módon egy megváltoztatott kivitelt szemléltet. Végül a 15. ábra a 14. ábrához tartozó felülnézet, részben pedig vízszintes metszet. Hivatkozással az 1. ábrára, a Willison-típusú kapcsolófejnek nagy 51 karma és 52 kisebb karma van, melyeket egymástól egy 53 horony vagy mélyedés választ el. Az 1 kapcsolófejet az 54 vonórúd hordozza és ennek hossztengelyét a rajzon A-val jelöltük. A vonórúd szokásos módon csuklósan csatlakozik a jármű alvázához és emellett el is fordítható. Az 1 kapcsolófej belsejében 55 kamra vagy tér van, melynek X—X tengelye az előbb említett hossztengelyhez képest ferde és amelyben a találmány tárgyát képező reteszelőszerkezet helyezkedik el. A reteszelő szerkezethez tartozik a 2 retesz, melynek részét képezi az 56 véglemez és ez együttműködik egy 7 rögzítőeszközzel. Ez utóbbi végén 57 nyúlvány van, amelynek kialakítása magábanvéve ismert és ez a nyúlvány az 53 mélyedésben helyezkedik el akkor, amikor a két fej szétkapcsolt állapotban van. A következőkben a szerkezeti részeket nyugalmi helyzetben fogjuk ismertetni a 2—5. ábra kapcsán, abban az állapotban, amelyben ezek a részek az összekapcsolódásra vannak előkészítve. A 2 retesz üreges, tehát belsejében 58 üreg van és a retesz további könnyítésére 60 nyílást is alkalmazunk. A 2 retesz 56 véglemeze belenyúlik az 53 mélyedésbe, mely célból 59 ablakon hatol át és alsó részén legömbölyített 61 szár van, amely egy 62 ívelt lécre támaszkodik és azon el is csúszhat. A 62 léc az 1 kapcsolófej részét képezi és az 59 ablakot határolja. A 2 reteszhez még egy 63 támasztófelület is tartozik, amely a 3 csapon fekszik fel és ez az 55 belső térben helyezkedik el. A 2 retesz felett az 1 kapcsolófejnek lil5 vezetőfelülete van, amelynek célja, hogy a 2 reteszt függőleges irányban vezesse. A 61 szárat a 63 támasztófelülettől egy 64 tér választja el, amelyben 65 horog van és ehhez csatlakozik a 4 visszatérítő rugó. A szerkezetben csak ezt az egy rugót alkalmazzuk és annak másik vége a 66 csappal függ össze, az 55 belső tér 18 talplemezén. A 63 támasztófelületen rövid keresztirányú 115 léc van, amely a 9 kapoccsal működik együtt és ezt a működést később fogjuk részletezni. A 63 támasztófelület mellső részén 70 csúcs van, amely keresztirányú és lényegileg párhuzamos a 15 léccel. A 2 retesz hátsó részén 68 ujjat helyezünk el és ez mint jelző működik olyképp, hogy a kapcsolófejhez tartozó 69 nyílásban helyezkedik el. Ez a jelző lehetővé teszi a kezelő, vagy megfigyelő személy számára, hogy az 1 kapcsolófej mellett oldalt állva könnyen megállapíthassa azt, hogy a 2 retesz belenyúlik-e az 53 horonyba (mélyedésbe), vagy nem. Az 56 belső tér falán, éspedig a 3 csappal szemben levő részén 8 tengely van megerősítve, amelyen a 7 rögzítőeszloöz elfordulhat. Ez utóbbi mint ellenanya van kialakítva és lényegileg S-5 alakja van. Alsó vége vagy szára úgy amint a rajz mutatja egy 57 nyúlványban fejeződik be, amely oldalirányban a 7 rögzítőeszköz 56 véglemezéig nyúlik. A rögzítőeszköz felső szárán 24 ütköző van, amely oldalirányban a 2 reteszig 10 terjed. A 7 rögzítőeszköz és a 2 retesz között 5 kilincset helyezünk el, amely lényegileg C-alakú oly módon, hogy középső részén 71 csap van rneg-15 erősítve és ez a 72 furattal működik együtt, tehát a 2 reteszbe hatol, • amely ilyen módon a csaphoz tartozó csapágy házát alkotja. Az 5 kilincs felső része a 73 szárból áll és ez 23 horogban végződik. Az alsó 74 száron három-20 szög alakú 6 kar van ágyazva, éspedig egy 75 csap segítségével. A részeknek a 4. ábra szerinti helyzetében a 6 kar szabadon van és érintkezik, saját súlyának hatása alatt, a 76 vállal. Ez utóbbi az 5 kilincs alsó 74 szárához tartozik. 25 A 6 kar alsó, működő része homorú 77 felülettel van ellátva, amely egy 78 homlokfelületben folytatódik. A 2 retesznek az 5 kilincs mellett levő felületén 120 nyúlvány van, mely nyugalmi helyzetben ütközés útján az 5 kilincs-20 nek a 4. ábrán jelzett helyzetben való rögzítésére szolgál. Az 1 kapcsolófej alsó részén két 11 és 14 tengely forgathatóan van ágyazva és ezek az 55 belső téren, ill. az 54 vonórúdon hatolnak 35 keresztül. A 14 tengely, amelyet vezérlőtengelynek is nevezhetünk, mint ilyen a szerkezetben egyedülálló, vagyis a találmány szerint csupán egy vezérlőtengelyre van szükség, amely különböző forgó mozgásokat hoz létre. Ezek a 40 mozgások alkalmasak arra, hogy a bevezetésben említett négy műveletet elvégezzük. A vezérlő tengely természetesen erőátviteli szervekkel működik együtt és ezekhez tartoznak a Mi és 112 csap, valamint a 113 és 114 hajtókar. Ez utób-45 biak kézi fogantyúban végződnek, amelyet a rajz nem szemléltet. A fogantyúk jól hozzáférhető helyen, a kocsi oldalánál vannak. A találmány előnyös kivitelénél a 113 és 1114 hajtókarok teleszkopíkus kialakításúak, vagy 50 másként csúsztathatók, hogy az 1 kapcsolófejet oldalirányban vagyis szöghelyzetbe lehessen elfordítani. Ez a körülmény magábanvéve nem új annyiban, hogy a bejelentő egyik saját régebbi szabadalmi bejelentésében már szerepel, 55 A 11 vezérlőtengely, mint segédtengely is felfogható, amely a megelőzőkben említett tengelylyel párhuzamos és ezen egymás mellett, forgathatóan két bütyök van ágyazva, amelyek a reteszelő szerkezethez tartoznak: a 9 kapocs és 60 a 10 vezérlőbütyök, mely utóbbi forgó mozgás szempontjából szilárdan van összekötve a 14 vezérlőtengellyel. A 9 kapocs, amely a fentiek szerint bütyökfelülettel is el van látva, lényegileg derékszög-65 ben meghajlított alakú és 79 szárral van ellátva, 3