154302. lajstromszámú szabadalom • Reteszelő szerkezet önműködő vasúti kapcsolókhoz

7 154302 8 amelynek végén egy 17 talprészt alkalmazunk. Az utóbbival szemben a 79 szár 16 nyúlványban folytatódik, oly módon, hogy a 81 sugárirányú szár és a 79 szár közötti rész egy meghatározott 82 teret létesít, ill. zár körül, amelynek szerepét az alábbiakban fogjuk részletezni. A 10 vezérlőbütyök szintén meghajlított alakú, tehát lényegileg sarokvashoz hasonlít. Rövidebb 83 karján 84 csap helyezkedik el és így a 9 kapocs, valamint a 10 vezérlőbütyök együttesen mozdul el működés közben. A 84 csap szabadon foroghat a 82 tér belsejében, elfordulási szögét a rajzon a-val jelöltük és az a elfordulás után ez a csap érintkezésbe kerül a sugárirányú 81 szárral. A rövidebb 83 kar alsó végén rövid, lapított 80 rész van, amely a nyugalmi helyzetben a l!8 talplemezen fekszik fel. A 10 vezérlőbütyök 85 nagyobbik karja felső részén 25 ütköző van, amelyet az 5 kilincshez tartozó, háromszög alakú 6 kar működtet. A 85 kar egy 86 forgattyúval függ össze és ezen 87 csap van, amelyhez az ívelt alakú 12 kar csatlakozik. Ez a kar áthatol az 1 kapcsolófej 90 ablakán és kapcsolatban van egy további 88 csap útján a 13 forgatókarral, mely a maga részéről a 14 tengellyel mereven függ össze. Az ívelt 12 kar alkalmas arra, hogy a 14 tengely és a 10 vezérlőbütyök között a kívánt szöghelyzetet biztosítsa. Emellett a 14 tengely mellé még egy képzeletbeli 91 kart is rajzoltunk, éspedig eredményvonallal, abból a célból, hogy e kar segítségével könnyen lehessen a működés ismertetése kapcsán a szöghelyzetet meghatározni. Ezt a képzeletbeli kart a következőkben röviden csak karnak fogjuk nevezni. Reteszelés. A 2 retesz 56 véglemeze a 4 rugó hatása alatt kifelé igyekszik elmozdulni, de megtartja helyzetében ezt a reteszt a 15 léc, mely a 9 kapocs 16 nyúlványán fekszik fel. Ez a kapocs a -maga részéről a 79 szár révén, továbbá a 17 talprész segítségével az 55 belső tér 18 talplemezéhez szorul. A 7 rögzítőeszköz saját súlyának hatása alatt igyekszik elfordulni, de helyzetében megtartja az 59 ablak felső 92 pereme. Amikor a szembenfekvő kapcsoló la fejrésze (6. ábra) kapcsolatba kerül az 1 fejjel, ami magábanvéve ismert módon, idomdarabok egymásba csúszásával keletkezik, az 52a kis karom behatol az 1 kapcsolófej 53 mélyedésébe és ezzel majdnem egyidejűleg ellöki a 2 retesz 56 véglemezét, valamint a 7 rögzítőeszköz 57 nyúlványát. Ez a művelet azt eredményezi, hogy a 61 szár és a 63 támasztófelület elcsúszik a 62 ívelt lécen és az 55 belső térhez tartozó 3 csapon, miáltal a 2 retesz hátrafelé mozdulhat el az F nyíl irányában (7. ábra). A 115 vezetőfelület meggátolja, hogy a 2 retesz eközben túlzott mértékben mozduljon el függőleges irányban. Amint a retesz említett hátrafelé irányuló mozgása megkezdődik, az 5 kilincshez tartozó 23 horog szintén az F nyíl irányában végzi mozgását és érintkezésbe kerül a 24 ütközővel. Másrészt a 7 rögzítőeszköz 57 nyúlványának ütköző hatása a rögzítőeszköz elfordulását okozza a G nyíl irányában, miáltal annak felső szára vízszintes helyzetbe kerül és felfekszik a 115 vezetőfelületen. Ez utóbbi és a 24 ütköző közötti tér elegendő ahhoz, hogy a 23 horog áthatoljon rajta, úgy amint a 7. ábra szemlélteti. Amikor a kisebbik 52a karon ütközik a szembenlevő 1 kapcsolófej nagyobbik 51 karmához (8. ábra), a szabaddá vált 2 retesz ismét előre mozdul, elfoglalja kiindulási helyzetét, mert a 9. ábra szerinti F' nyíl irányában csúszott el súlyának és a 4 rugónak hatása alatt. Ha viszont az 52a kis-karon az 57 nyúlvánnyal kerül érintkezésbe, a 7 rögzítőeszközt visszaállított helyzetében tartja. Tekintettel arra, hogy az la kapcsolófej részein hasonló mozgások és műveletek jönnek létre, a két szabaddá vált 2 és 2a retesz egymásfelé csúszva biztosítja a kapcsolófejek blokkolását, vagyis rögzítését. Nyilvánvaló már most, hogy a 9. ábra szerinti bekapcsolt helyzetben a 7 rögzítőeszköz ^4 ütközője, mint ilyen működik az esetben is, ha a 2 retesznek az F nyíl irányában végzett hátráló mozgása bármi okból kifolyólag nagyobb méretű a kelleténél. E célból a 23 horog a 24 ütközőhöz ütődik és így a 2 retesz, kívánt nagyságú útjának megtétele után tovább nem mozoghat. Ezzel meggátoltuk az 1 és la kapcsolófejek szándékolatlan szétkapcsolódását, ha azok összekapcsolása megtörtént. A fenti isimertetésből az is nyilvánvaló, hogy az összekapcsolás műveletei folyamán a vezérlőszervek mozdulatlanok maradnak, így a 14 vezérlőtengely említett 91 karja az A helyzetben marad. A reteszelés oldása. Két egymással kapcsolt fej reteszelésének oldása végett elegendő, ha csak az egyik kapcsolófejen végezzük el a 2 retesz szabaddá tételéhez szükséges műveleteket. E célból a fogantyúval elfordítjuk a 14 tengelyt a H nyíl irányában, mindaddig, amíg a 91 kar eljut a B helyzetébe, tehát nagyjából átlóirányban szembekerül a fent említett A helyzettel (10. ábra). A 13 forgatókar ezzel összefüggő elfordulása a 12 ívelt kar közvetítésével azt eredményezi, hogy a 10 vezérlőbütyök ugyanabban az irányban, tehát az S nyíl irányában fordul el, mert a 10 bütyök a 86 forgattyú hatása alatt van. Az elfordulás kezdeti részén a 84 csap szabadon forog a 9 kapocs 82 belső terében és egyidejűleg a 26 ütköző, amely a nagyobb 85 karhoz tartozik, a 6 kar 77 homorú felületéhez ütközik. Ezáltal az 5 kilincs felemelkedik, mert a 71 csap hatása alá kerül, és a 72 csapágyban a J nyíl irányában elfordul. Az 5 kilincs emelkedése következtében a 23 horog oly helyzetbe kerül, hogy a 2 retesz hátrafelé irányuló mozgása nem eredményezheti azt, hogy a 23 uorog a 24 ütközőn felfekszik. Amikor a 84 csap érintkezésbe kerül a 9 kapocs 81 sugárirányú szárával, ami a 82 tér 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4