154256. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzocikloheptenilaminok előállítására
154256 6 cióelegyhez adni; alkalmazhatjuk savlekötőszerként a reakcióhoz felhasználásra kerülő amin feleslegét is. A (VIII) általános képletű halogénketon-vegyületek oly módon nyerhetők, hogy a (II) általános képletnek megfelelő ketont a 11-helyzetben halogénezzük. Ezt a halogénezést előnyösen úgy folytathatjuk le, hogy a megfelelő dibenzocikloheptanon szerves oldószerrel, pl. széntetrakloriddal készített oldatához a kívánt halogént adjuk, ibolyántúli fénnyel történő besugárzás közben. A ll-bróm-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-l'0-on szintézisét J. Rigaudy és L. Nédélec (Bull. Soc. Chim, France, 1959, 638) ismerteti. ' A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges kiviteli módja értelmében az oly (I) általános képletű 10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklöheptenil-aminok, amelyekben R3 helyén hidrogénatom vagy alkilcsoport és R4 helyén alkilcsoport áll, a megfelelő aminovegyületből, ill. oly esetekben, amikor R3 és R 4 helyén egyaránt alkilcsoport áll, a megfelelő alkilaminovegyületből, (amelyek a fentebb ismertetett eljárásokkal nyerhetők) állíthatók elő az aminők alkilezésére önmagukban ismert módszerek szerint. Az amino-, ill. alkilamino-csoport alkilezését pl. valamely alkilészter alkilezőszerként való felhasználásával folytathatjuk le, de eljárhatunk oly módon is, hogy a kiinduló vegyületet valamely savhalogeniddel reagáltatjuk és az így kapott amid karbonilcsoportját önmagában ismert módon (pl. lítiumalumíniumhidriddel valamely oldószerben, pl. dietiléterben vagy tetrahidrofuránban) metiléncsoporttá redukáljuk, vagy pedig, primer aminocsoport alkilezése esetében a vegyületet valamely aldehiddel (pl. formaldehiddel) és hidrogénnel reagáltathatjuk hidrogénező katalizátor (pl. Raney-nikkel) jelenlétében, vagy metilezés esetén a vegyületet formaldehiddel és hangyasavval reagáltathatjuk. A (II) általános képletnek megfelelő és a fent említett eljárásmódokban kiindulóanyagként alkalmazható ketonok példáiként a következők említhetők: 10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-10-on; 1-, 2-, 3- vagy 4-klór-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-10-on; 1-, 2-, 3- vagy 4-bróm-liO,ll-dihidro-.5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-10-on; 1-, 2-, 3- vagy 4-metil-10,l]i-dihidro-5H-dibenza[a,d]ciklohepten-10-on; 1-, 2-, 3- vagy 4-etil-10,ll-dihidro-J5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-10-on; 1-. 2-, 3- vagy 4-izopropil-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cMohepten-ll0-on; 1-, 2-, 3- vagy 4-terc.butil-l!0,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklonepten-10-on; 3,9-, 1,7- vagy 3,7-dimetil-l 0,1 l-dihidro-5H-dibenzo[a,d] ciklohepten-10-on. Az ilyen keton-kiindulóanyagok közül azt a vegyületet, amelyben RÍ és R2 helyén egyaránt hidrogénatom áll, valamint ennek előállítását N. J. Leonard és mtsai (J. Am. Chem. Soc. 77, 5078, 1955) már ismertették. További ilyen keton-kiindulóanyagok a 4342/84 sz. brit szabadalmi bejelentésünk leírásában ismertetett módszerrel állíthatók elő. A találmány szerinti új vegyületeket, ha azok szabad bázis alakjában lettek előállítva, önmagukban ismert módszerekkel alakíthatjuk át savakkal képezett addíciós sókká; pl. olyképpen járhatunk el, hogy a szabad bázist valamely 5 közömbös szerves oldószerben oldjuk és a kívánt sav előnyösen ugyanolyan vagy az előbbivel elegyíthető más oldószerrel készített oldatát adjuk hozzá és így csapadék alakjában kaphatjuk a kívánt addíciós sót. 10 A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; e példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 15 1- példa: a) 10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-10--ont a megfelelő oximmá alakítunk át a J. Rigaudy és mtsai (Bull. Soc. Chim. France, 1959, 20 63-8) által leírt eljárással. Az oximot 73%-os termelési hányaddal kapjuk. b) 18,5 g 10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-10-on-oximot 165 ml etanolban oldunk visszafolyató hűtő alatti forralás közben. A for-25 rásban levő oldathoz a lehető leggyorsabban hozzáadunk 13,2 g fém-nátriumot. Az oldatot visszafolyató hűtő alatt a nátrium teljes feloldódásáig tovább forraljuk. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük és óvatosan hozzáadunk 165 ml J0 vizet. A vizes oldatot benzollal ismételten extraháljuk, majd az egyesített benzolos oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és egy alumíniumoxid-oszlopon keresztül szűrjük. A szűredékből a benzolt csökkentett 35 nyomás alatt ledesztilláljuk. A maradékként kapott lÖ,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-10--il-amin állás közben kikristályosodik. A 88%-os termelési hányaddal kapott szabad bázis 79— 82°-on olvad. 40 A hidroklorid előállítása céljából ezt a szabad bázist éterben oldjuk és éteres hidrogénkloridoldatot adunk hozzá. A 10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciiklohepten-l'0-il-amin leválik; tisztítás céljából etanolból átkristályosítjuk. A hidro-45 klorid 284,5—2i86°-on olvad. Elemzési adatok: a C15 H 16 NC1 képlet alapján számított értékek: C 73,31%, H 6,57%, N 5,70%; talált értékek: C 73,61%, H 6,49%, N 5,49%. 50 2. példa: 5,22 g 1:0,1 l~dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-10-il-amin szabad bázis (előállítva az 1. pél-55 dában leírt módon), 6,3 ml 37%-os formaldehidoldat, 2,75 ml 80%-os hangyasav és 4,15 g nátriumformiát elegyét 1 óra hosszat hevítjük 100° hőmérsékleten. 15 percenként néhány csepp hangyasavat adunk eközben a reakcióelegyhez. 60 Azután a reakcióelegyet lehűtjük, majd elegendő mennyiségi nátriumkarbonát oldat hozzáadásával meglúgosítjuk. Az így képződött N,N-dimetil-10,ll-dihidro-^5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-10-il-amint éterrel extraháljuk. Az éteres 6g oldatot vízzel mossuk, majd vízmentes nátrium-3
