154229. lajstromszámú szabadalom • Kártevőirtószer

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I Bejelentés napja: 1965. XII. 30. (DE—532) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1964. XII. 30. Közzététel napja: 1967. VII. 22. Megjelent: 1968. V. 15. 154229 Szabadalmi osztály: 12 o 26—27 Nemzetközi osztály: C 07 f Decimái osztályozás: Feltalálók: Debus Erwin textilmérnök, Wiesbaden-Biebrieh, Schnaas Bernd kereskedelmi alkalmazott, Frankfurt/Main, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Deutsche Gold- und Silber-Scheideanstalt vormals Roessler, Frankfurt (Main), Német Szövetségi Köztársaság Kártevőirtószer A találmány állati kártevők, főként külső élősködők ellen szárnyasoknál, mint pl. a tyúk­farmokon található vörös madáratka ellen fel­használható olyan készítményre vonatkozik, amely emberre és állatra teljesen ártalmatlan, ezenkívül könnyen felhasználható. . A legismertebb kártevőirtószerek közé az alábbi vegyületek tartoznak: pl. diklórdifenil­triklórmetiletán, hexaklórciklohexán, foszforsav­észter és metánszulfonsavfluorid. Ezek a ve­gyületek porozószerként, folyadékállapotban vagy gáz alakú szerként egyaránt felhasznál­hatók. A felsorolt kontakthatású kártevőirtószerek hatásmechanizmusa abban áll, hogy ezek a para­zitákat az érintkezés során megölik, vagy pedig az állatokra sokk-méregként hatnak. Az összes kontakthatású" kártevőirtószer a mérgek közé tartozik, így emberre és állatra kifejtett mérgező hatásuk miatt csak különleges elővigyázatossági rendszabályok között használ­hatók fel. Számos esetben ezenkívül az alkal­mazott kárt'evőirtószerrel szemben rezisztencia is kifejlődik, ezek továbbá ovicid hatással sem rendelkeznek, mivel a tojáshéjak olyan anyagok­ból állnak, amelyekhez a kontakt hatású kár­tevőirtószereknek nincs affinitása, ill. a ható­anyag ovicid hatást nem fejt ki. A kártevőirtószerek alkalmazási lehetősége az irtandó paraziták természetétől függ. A vörös madáratka irtására pl. a tyúkfarmokon álta­lában az ülőrudakat, az ól-sarkokat, a fészke­ket és a hasadékokat a rovarirtószerrel be­ecsetelik. Ennek az alkalmazási formának az a hátránya, hogy rendkívül bonyolult, mivel az említett műveletek csak kisebb állatólakban végezhetők el. A tyúkfarmokon stb. ez az alkal­mazásmód túl költséges és időtrabló. Egy to­vábbi alkalmazási módszer abban áll, hogy az állatokat a por alakú készítménnyel beporoz­zák és/vagy az állatokat a kártevőirtószert tar­talmazó oldatokban megfürdetik. Ez az alkal­mazási módszer is körülményes azonban, ipari méretben úgyszólván használhatatlan. A folyé­kony készítmények porlasztása vagy permete­zése is csak korlátozott mértékben kivitelez­hető, mivel az érintett területen a rovarirtószer 20 alkalmazása előtt és alatt ember vagy állat nem tartózkodhat. Ennek ellenére ez az alkal­mazási módszer terjedt el leginkább a gyakor­latban. Mivel minden esetben pontosan tudni lehet azt, hogy a paraziták hol tartózkodnak, így 25 nem jelent nehéz feladatot azokat a porlasztott folyadékkal bepermetezni. A jelenleg kereske­delmi forgalomban levő termékeknél kivétel nélkül igen óvatosan kell a műveleteket el­végezni, mivel mind ember, mind állat számára 30 mérgezési veszély áll fenn. Az állatokat min-10 15 154229

Next

/
Thumbnails
Contents