154227. lajstromszámú szabadalom • Alumínium és alumíniumötvözetek előállítása alumíniumkloridból

154227 11 12 A 11 elektrolizáló cellában van egy 39 válasz­fal, mely a cellának a 13 reaktorkamrához kö­zelebb eső végétől csaknem a 11 cella szemben­levő végéig ér. A 39 elválasztófal 40 csatornát alakít ki önmaga és 11 cellának a csatornával határos fala között. A 36 visszavezető csatorna á 40 csatorna egyik végéhez a 7 katódfém szint­je feletti szinten csatlakozik, s így a 15 só­olvadék elektrolittal van összekötve. A 40 csator­na másik vége a 11 elektrolizáló cellához csat­lakozik. A folyamat szemléltetésére a cellát 7 alumí­nium- vagy alumíniumötvözet-olvadékkal meg­töltjük, olyan mennyiségben, hogy az a 11 elekt­rolizáló cella alját ellepje és a 4 szénbéléssel jó elektromos kontaktust képezzen. Ezután ele­gendő mennyiségű 15 olvadék-elektrolitot töl­tünk a cellába, hogy az a 16, 17 anódok alsó részét ellepje. Mint említettük az olvadék-elekt­rolit alkáliföldfém- és/vagy alkálifémhalogeni­dekből állhat, s előnyösen magnéziumkloridot tartalmaz. Az egyenáramú áramforrást a cellá­ra kapcsoljuk és a 15 elektrolit elektrolízisét a 11 elektrolizáló cellában megkezdjük, melynek során a fémes redukálószer (pl. magnézium) a 7 katódrétegben kiválik és az alumíniumolva­dékban oldatba megy. Tetszés szerinti ideig tartó elektrolízis után a 26, 2:8 visszacirkuláló szivattyút megindítjuk és ha a fémolvadék a 13 reaktor kamrába visszacirkulált, a 32 főveze­téken, a 33 permetező- és a 34 elágazó csöveken át a 31 fémkádba alumíniumkloridgőzöket ve­zetünk be. Az alumíniumklorid nyomását a 32 fővezeték­ben állandó csekély pozitív értéken tartjuk. Ez a nyomás az alumíniumklorid gőzöket arra kényszeríti, hogy a 13 reaktorkamrába nyomul­janak és csekély feleslegben a 31 fémkádon át­buborokoljanak, addig amíg a 13 reaktorkamra gázterében kialakuló nyomás a gőzök beáram­lását megakadályozza. Ha ez a nyomás a 30 kaszkádon át újonnan érkező fém és a gáztér­ben levő alumíniumklorid reakciója következ­tében csökken, akkor a 32 fővezetékből több alumíniumklorid jut a kamrába. A fémes re­dukálószer az alumíniumkloridot redukálja, mi­által alumínium és a redukálószer kloridja (pl. magnéziumklorid) képződik. Az alumínium­kloridgőzök nagyobb része a 31 kádban az olvadékötvözeten keresztül buborékolva a re­dukáló fémmel reagál. Egy kisebb része a kád­ból elszökik és a 30 kaszkádon a redukáló fém­mel történő felületi reakció következtében fel­használódik. így az alumíniumklorid gőzöknek a 32 fő­vezetéken át történő bevezetése automatikus, olyan ütemben ahogy azokat az elektrolízis so­rán visszacirkuláló fémben oldódó redukálószer elfogyasztja. Ilyen körülmények között a 31 kádban levő fém felületét vékony rétegben sóolvadék borít­hatja, amely az alumíniumklorid/redukálószer reakciójából származik, és amely réteg a fém­felület és a 31 kádból elszökő felesleges alumí­niumklorid között a további gyors reakciót igyekszik megakadályozni, s ezért a 30 kaszkád feladata, hogy a felesleges alumíniumklorid le­kötésére elegendő szabad fémfelületet biztosít­son. Az alumínium- és alumíniumötvözet-olvadék a redukciós folyamat során keletkezett sóolva­dékkal együtt a 10 gáton átfolyik, majd a 36 visszavezető csatornán és a 40 csatornán át mindkét komponens a 11 elektrolizáló cellában visszakerül. A keletkezett sóolvadékot all elekt­rolizáló cellában redukálószer képződése céljá­ból ismét elektrolizáljuk. Az alumíniumolvadék mennyisége az elektro­lízis folyamán a rendszerben megnő. Ezt a terméket a 37 kifolyó csatornán szakaszosan megcsapoljuk, olyan mértékben és annyiszor, hogy az elektródák közötti távolság és a cella vezérlése közel optimális legyen. A csatolt rajzok 4—8. ábráin látható 1 be­rendezés részei: 2 külső burkolat, 3 hőszigetelő bélés, 4 vezetőképes belső grafit- vagy szén­bélés, 11 elektrolizáló kamra vagy cella, 12 szivattyúkamra, 42 szűrőkamra, 13 reaktor­kamra és 43 próbavevőkamra. A 22 fedőlapon keresztül 16 anód vagy anódok nyúlnak be 11 elektrolizáló cellába. Az áramot a 22 fedőlapon át vezetjük a 16 anódokhoz. A 16 anódokhoz a 19 kapcsolókon, a 4 katódbéléshez a 6 kapcsoló­kon vezetjük be az áramot. A 11 elektrolizáló cella az alatta elhelyezkedő fémolvadékkatód fajsúlyánál kisebb fajsúlyú 15 sóolvadék-elektrolitot tartalmaz. A katód célszerűen alumínium vagy alumíniumötvözet. A 16 anódok a 15 elektrolitba merülnek, de a 7 katódrétegig már nem érnek el. A 11 elektrolizáló cellát a 46, 47 elvezető csa­tornákkal 44, 45 csatornák kötik össze. A 46 csatorna a 48 kamrával van kapcsolatba, me­lyet a 12 szivattyúkamrától 49 csőtoldat választ el, a 49 csőtoldat alsó végén 50 nyílás bizto­sítja az összeköttetést a 48 kamra és a 12 szi­vattyúkamra között. A 12 szivattyúkamrában 28 keverőlapát van elhelyezve, mely a folyékony fémet a 12 szi­vattyúkamrába felnyomja. A 28 keverőlapát 26 tengelyre van szerelve, mely 27 tömbszelencén keresztül a 22 fedőlapon át nyúlik és amelyet motor hajt meg (a rajzon nem látszik). A 12 szivattyúkamrát a 42 szűrőkamrával 51 felfelé irányuló csatorna köti össze. A 42 szűrő­kamrában 52 elmozdítható kúpos betét van helyezve, és az 51 csatorna az 52 kúpos betét­hez 53 résen át csatlakozik. Az 52 kúpos betét felső végére 54 fedőlap van ráhelyezve. Az 52 kúpos betét alsó végén 55 vízszintes, perforált fal van, és a 42 kamra az 55 fal feletti részén 56 alumíniumoxid-rétegekből álló szűrőanyag­gal van megtöltve. Az 55 fal alatti rész egy 57 kamrával van összekötve, mely a 42 szűrőkamra oldalán van elhelyezve, és ennek az 57 kamrá­nak felső széle 58 csatornával a 13 reaktorkam­rához csatlakozik. Az alumíniumklorid bevezetésére szolgáló két 33, 33a belső és külső koncentrikus cső a 22 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Thumbnails
Contents