154227. lajstromszámú szabadalom • Alumínium és alumíniumötvözetek előállítása alumíniumkloridból

154227 13 14 fedőlapon keresztül a 13 reaktorkamrába vezet, a 33, 33a csövek alsó vége kiszélesedik. A 33 belső cső csaknem a 1<3 reaktorkamra alsó végéig ér, a 33a külső cső nem nyúlik be ilyen mélyen a 13 kamrába. A 33, 33a csövet tetszőleges nyo­mású alumíniumkloridgáz-forrással vannak ösz­szekötve. Közvetlenül a 33a külső cső alsó végződése felett, alsó végével egy 59 felfelé irányuló átfolyó a 13 reaktorkamrához csatla­kozik és az 59 átfolyó felső vége a 43 próba­vevő-kamrával van összekötve. A 60 csatorna a 13 reaktorkamra felső szélét a 43 próbavevő­-kamrával köti össze. A 61 csatorna a 43 próba­vevő-kamrát a 47 csatornával köti össze. A reaktorkamra fenekén a termelt fém el­vezetésére 62 csatorna van, amely 63 felfelé tartó csatornán egy 64 közbenső kamrába csat­lakozik, amely 65 függőleges átfolyóval a 66 fémtartállyal van összekötve. A 65 függőleges átfolyó a 22 fedőlapon, 69 tömbszelencén keresz­tül benyúló 68 tengelyhez erősített 67 tolózárral szabályozható. A fémek a 66 fémtartályba tör­ténő lefolyását a 67 tolózár szabályozza. Egy 71 csappal elzárt 70 pótkiürítőcső a 62 kivezető csatornával szintén össze van kötve. A munkafolyamat a következő: A 11 elektrolizáló cellát 7 alumínium- vagy alumíniumötvözet-olvadékkal és efelett elhe­lyezkedő, az előzőkben ismertetett típusú, cél­szerűen magnéziumkloridot tartalmazó sóolva­dék-elektrolittal megtöltjük. A cellára az elekt­rolit elektrolízisének véghezvitele céljából egyen­áramot kapcsolunk. A fémes redukálószer (pl. magnézium) kiválik és az alumíniumolvadék­-katódon oldatba megy. Az olvadék-katódfém és a benne oldott redukálószer a 44 csatornákon és 46 vezetékeken a 11 cellát elhagyja és a 12 szivattyúkamra alsó részébe kerül, ahonnan a 28 keverőlapát az 51 átfolyó csatornán és az 53 résen át a 13 reaktorkamrába juttatja, amely a szokásos körülmények között a fémolvadékkal van megtöltve. A fémolvadék a 13 reaktor­kamrában a 33, 33a csöveken bevezetett fel­szálló alumíniumklorid gőzökkel ellenáramú mozgásban halad lefelé. Az alumíniumklorid és a redukálószer közötti reakció, — mely utóbbi ebben a szakaszban feleslegben van, — az alu­míniumklorid teljes felhasználásához és a redu­kálószer kloridjának képződéséhez vezet. A klorid-melléktermék a 13 kamrában levő fém­olvadék felszínén helyezkedik el. A fémolvadék egy része, amely a redukálószerben lereduká­lódott, és amely bizonyos arányban klorid­-mellékterméket is tartalmazhat, az 59 át­folyón a 43 próbavevő kamrába nyomul, míg a klorid-melléktermék a 13 reaktorkamrából túl­folyik s a 60 csatornán át kerül a 43 próba­vevőkamrába. Ez a fémolvadék a klorid-melléktermékkel együtt a 61 csatornán, 47 vezetéken és 45 csa­tornákon át a 11 elektrolizáló cellába vissza­cirkulál. A 13 reaktorkamrában maradó fémolvadék a 1L3 kamra alsó részébe nyomul, ahol a 33 belső csövön belépő alumíniumkloridgőzökkel ismét reakcióba lép. Az alumíniumkloridgőzök ele­gendő feleslegben vannak ahhoz, hogy a fém­olvadékból a redukálószernek lényegileg töké­letes eltávolítását biztosítsák. A felesleges alumíniumklorid a 13 reaktor­kamrában felfelé száll és közben a fémolvadék­ban levő további redukálószer mennyiségekkel reagál. A termelt alumínium vagy alumíniumötvözet a 13 kamra alját a 62, 63 csatornákon hagyja el és a 64 közbenső kamrába kerül. A termelt alumíniumot a 64 közbenső kamrából a 67 toló­zár segítségével szakaszosan a 66 tartályba ürítjük. A fém mennyiségét általában a 11 elektrolizáló cellában termelt redukálószer mennyisége határozza meg. Mivel az alumíniumklorid a szokásos körül­mények között teljesen elhasználódik, nyomok­ban inert gázok lehetnek időnként benne. Ezek a sóolvadék-réteg fölé szállnak és a 22 fedőlap­ról függő és ahhoz erősített 72 tűzálló kondenz­edénybe kerülnek. Ennek az edénynek a nyitott alsórésze éppen a folyékony só felszíne alá merül. Az inert gázok innen a 73 kieresztő­csövön, mely egy 74 edényben levő megfelelő zárófolyadéknak (pl. olvasztott ólom) éppen a felszíne alá merül, a légkörbe jutnak. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás alumínium és alumíniumötvözetek elektrolízis útján történő előállítására, olvadék­elektrolízissel, ahol alapanyagként alumínium­kloridot használunk, azzal jellemezve, hogy leg­alább egy alkálifém-, alkáliföldfém- és/vagy ritka földfémhalogenidet és egy fémes redukáló­szer kloridját tartalmazó sóolvadék elektrolitot fém- vagy ötvözetolvadék-katód felhasználásá­val elektrolizálunk, a fémes redukálószert az elektrolitból elektrolízissel kiválasztjuk, miköz­ben a fémes redukálószer a fém- vagy ötvözet­olvadékban oldódik, és a fém- vagy ötvözet­olvadékot és a benne oldott fémes redukáló­szert alumíniumkloriddal reakcióba visszük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato­sítási módja alumínium vagy alumíniumötvözet előállítására, azzal jellemezve, hogy magnézium­kloridot tartalmazó sóolvadék-elektrolitot alu­mínium- vagy alumíniumötvözetolvadék-katód felhasználása mellett elektrolizálunk, a katód­fém-olvadékban oldódó magnéziumot elektro­lízissel kiválasztjuk, a magnéziumot tartalmazó katódfémet alumíniumkloriddal reakcióba visz­szük, végül a képződő alumíniumot vagy alumí­niumötvözetet eltávolítjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az alumíniumklorid és az elektrolit közötti reak­ciót lényegileg megakadályozzuk. 4. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az alumíniumolvadék- (vagy alumíniumötvözetolva­dék) katódfémet a benne oldódott fémes redu­kálószerrel együtt egy reaktorkamrába visszük, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Thumbnails
Contents