154221. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyulladásgátló hatású helyettesített tetrazol-származékok előállítására
9 154221 10 ben átkristályosítjuk; az így tisztított 2-ciano-N-(2,3-xilH)-anilin 133—138 C°-on olvadó halványsárga tűkristályokat képez. Elemzési adatok: a C15 H U N 2 képlet alapján 5 számított értékek: C = 81,05%, H = 6,35%, N = 112,61%; talált értékek: C = 80,72%, H = 6,29%, N = 12,71%. 10 e) 2-!(5-tetrazolil)-N-(2,3-xilil)-anilin. 0,644 g !(0,00988 mól) nátriumazid, 0,53 g (0,00988 mól) ammóniumklorid és 2,0 g (0,00898 mól) 2^ciano~N-(2,3-xilil)-anilin elegyét 18 ml 15 dimetilformamidban 18 óra hosszat hevítjük 125 C° hőmérsékleten, keverés közben. A dimetilformamidot ezután rotációs bepárlóban eltávolítjuk, a maradékot 40 ml vízzel kezeljük és tömény sósavval megsavanyítjuk. A levált 20 szilárd terméket elkülönítjük és vizes etanolból, aktívszenes derítés mellett kristályosítjuk. Ily módon 2,0 g 2-(5-tetrazolil)-NH(2,3-xilil)-anilint kapunk igen halvány sárga színű kristályok alakjában. A vizes etanolból mégegyszer át- 25 kristályosított termék 203,5—205,5 C°-on olvadó színtelen tűkristályokat képez. Elemzési adatok: a C15 H 15 Ng képlet alapján számított értékek: C = 67,90%, H = 5,70%, ;o N = 26,40%; talált értékek: C = 68,01%, H = 5,72%, N = 26,43%. 3. példa: 35 2^(5-4:etrazolil)-N-(2,6-diklór-3-metil-fenil)-.anilin. (VII képletű vegyület) előállítása. 40 Ez a vegyület a csatolt rajz szerinti (A) és i(B) vázlatos reakció-folyamatábrákon megadott szintézis-utakon állítható elő. a) 4-hidroxi-2Hmetil^acetofenon. 45 Ezt a vegyületet az irodalomban — K. W. Rosenmund és W. Schnurr, Ann. 460, 56 (1928); A. H. Blatt, Organic Reactions, 1. köt. 354. old. (New York: John Wiley and Sons, Inc., 1942) — 50 leírthoz hasonló módon állítjuk elő; 2S0 g m-krezilacetátból 100 g 4-hidroxi-2-metil-acetofenont kapunk, amely 129—131 C°-on olvad (irodalmi op. 128 C°). 55 b) 3,5-diklór-4-hidroxi-2-metil-benzoesav. Nátriumhipoklorit-oldatot készítünk oly módon, hogy 341 g nátriumhidroxid 470 ml vízzel és 1950 g jéggel készített oldatába 252 g 6Ü (3,55 mól) klórgázt vezetünk. Az így kapott nátriumhiipoklorit-oldathoz 83 g <0,533 mól) 4-jhidroxi-2-metil-acetofenont adunk keverés közben, mialatt az elegyet jeges vízfürdőben hűtjük. A keverést azután még 20 percig foly- 65 tatjuk és eközben a reakcióelegyet 10 C° hőmérsékleten tartjuk. Ezután az exoterm reakciót lejátszódni hagyjuk, csupán éppen 40 C° alatt tartjuk mindvégig a hőmérsékletet. Az exoterm reakció befejeződése után a reakcióelegyet további 30 percig keverjük, 40 C° hőmérsékleten, majd 20 C°-ra lehűtjük és 60 g nátriumhidrogénszulfit 200 ml vízzel készített oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegyet azután tömény sósavval 2 pH-értékre savanyítjuk. A levált szilárd terméket elkülönítjük és vizes etanolból átkristályosítjuk; 100 g 198—210 C°cn olvadó színtelen tűkristályt kapunk. E termék egy részét (8 g) vizes nátriumhidrogénkarbonát oldat és kloroform közötti megoszlatásnak vetjük alá. A vizes réteget tömény sósavval megsavanyítjuk. A levált terméket elkülönítjük és vizes etanolból átkristályosítjuk. Az így kapott 3,5-diklór-4-hidroxi-2--metil-benzoesav 220—221,5 C°-on olvadó hosszú színtelen tűkristályokat képez. Elemzési adatok: a C8 H 6 C1 2 0 3 képlet alapján számított értékek: C = 43,47%, H = 2,74%, Cl = 32,08%; talált értékek: C = 43,75%, H = 2,86%, Cl = 32,10%. c) 2,6-diklór-3-metü-fenol. 191,6 g (0,87 mól) 3,5-diklór-4-hidroxi-2-metil-benzoesavat 4212 g N,N-dimetilanilinban szuszpendálunk és e szuszpenziót 160 C° hőmérsékleten hevítjük a széndioxid-fejlődés befejeződéséig. Ezután a reakcióelegyet további 0,5 óra hosszat 190 C° hőmérsékleten tartjuk, majd lehűlni hagyjuk és a lehűlt elegyhez keverés közben óvatosan hozzáadunk 450 ml tömény sósavat. A kapott oldatot hatszor extraháljuk 200—200 ml dietiléterrel. Az egyesített éteres kivonatot előbb 6 n sósavval, majd vízzel mossuk, azután vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. Szűrés után a szüredékből az étert elpárologtatjuk és a kapott folyékony maradékot desztillációnak vetjük alá. A 3,9 mm Hgoszlop nyomás alatt 103,5—105 C°-on átdesztilláló frakcióból 148,6 g 2,'6-diklór-3-metil-fenolt kapunk (e termék légköri nyomáson mért forrpontja az irodalom — R. C. Huston és P. S. Chen., J. Am. Chem. Soc, 55, 4214 (1933) — szerint 240,6—242,5 C°). d) 2,4-diklórHkinazolin. 110 g benzoilén-karbamidból foszforpentakloriddal és foszforoxákloriddal, a N. A. Lange, W. E. Roush és H. J. Asbeck, J. Am. Chem. Soc, 52, 3696 (1930) által leírt módszerrel 57,2 g 2,4-diklóir-kinazolint kapunk. A vegyület narancssárga tűkristályokat képez és 116—118 C°on olvad (a fent idézett irodalom szerinti op. 120 C°). e) 2i,4-bisz-(2,6-d!Íklór-3-metil-fenoxi)-kinazolin. 22,6 g 58,6%,-os ásványolajos nátriumhidrid-diszperzió (0,552 mól nátriumhidrid) 100 ml 5
